A falevelek épp, hogy lehulltak, a város fényei már vibrálva adják hírül, hogy bizony, nemsokára itt a karácsony. Bizonyos fényeket, kellemes illatokat gyerekkorunk óta a karácsonyi készülődéssel kötünk össze. Sokunkban jelen van már az a pozitív várakozás és fokozódó izgalom, amellyel a karácsonyra készülünk. Hozzászoktunk ahhoz, hogy ebben az időszakban mintha többen utaznának a villamoson, nagyobb a sor a pénztárnál, emberek tömegei járnak-kelnek az utcákon. Sokak előtt egy adott cél lebeg: megfelelő ajándékokat kell beszereznie az ünnepekre. Nincs még egy olyan ünnep a nyugati kultúrában, amellyel kapcsolatban ekkora reklám-zuhatag zúdulna az emberekre, mint a szeretet ünnepe és az azt megelőző négy hét, az advent.
A latin kifejezés, Adventus Domini – az Úr eljövetele sokak számára ismerősen cseng: elsősorban azok számára, akiknek advent és a karácsony ünneplése nemcsak hagyomány, hanem lelki, hitbéli tartalommal is bír. A tévécsatornák, az internet, az újságok, az utcai fények által felénk érkező impulzusok mind-mind azt szuggerálják, hogy készülnünk kell valamire és ezt egyféleképpen tehetjük meg: ha vásárolunk. Látnunk kell tehát, hogy a körülöttünk lévő világ egy adott keretbe próbálja helyezni a gondolkodásunkat, értékítéletünket, szokásainkat – és mindezt sokaknál sikerrel teszi.
A várakozás és a szeretet, e két szó, melyről az advent és a karácsony eredetileg szól, feltételez egy olyan emberi erényt, amely mindkét szó alapfeltétele is egyben: ez pedig a türelem és az abból fakadó megértés. Amikor a rohanó, idegeskedő, feszült tömegre nézünk, valahogy nem e két fogalom jut eszünkbe… Sokkal inkább az a stressz, amely a vásárlásból, az ajándékozás „kötelességéből” fakad. Nem látunk türelmet és megértést magunk körül – ezek nem férnek bele a gyakran tolakodó reklámok világába. A karácsonyt megelőző időszak egy kiváló lehetőség a cégeknek, hogy kihasználják az ajándékozás egyébként szép szokását és a bennünk lévő szeretet-űrt. A reklámok ezáltal hozzájárulnak ahhoz, hogy az ünnepből a végén pont a két leglényegesebb fogalom maradjon ki: a pozitív várakozás és a mások iránti önzetlen szeretet.
Az advent és a karácsony egészen másról szól, mint amit a felénk érkező külső ingerek ezekben a hetekben sugallnak. S ha a bennünk lévő esetleges lelki űrt vásárlással próbáljuk megtölteni, akkor ez semmiképpen nem célravezető megoldás. Ugyanis mindenekelőtt nem valamit, hanem valakit várunk. Vagyis lelkünk problémáira nem a vásárlásban, a tárgyi világban kell keresnünk a választ – annak ellenére, hogy erről szól minden körülöttünk. Ha engedjük, hogy tárgyak illetve a pénz legyen gondolkodásunk középpontjában, egyre inkább kiszolgáltatottá tesszük magunkat és egy olyan nyomásnak akarunk állandóan megfelelni, amely valójában nem tehet bennünket boldoggá.
Advent és a karácsony eredetileg Jézusról szól, akiben testet ölt a szeretet, türelem és megértés. Advent lehetőséget ad az elcsendesedésre és az áldott várakozásra. Próbáljuk meg időnket jobban beosztani, fordítsunk legalább ilyenkor több időt emberi kapcsolatainkra. Gyakoroljunk türelmet, megértést másokkal szemben – az ünnepek lényegének megértése segít majd abban, hogy ez az időszak különb legyen az átlagos hétköznapoknál.
