Meghívó

A DÉLKELET–EURÓPA KUTATÓINTÉZET - BUDAPEST

TISZTELETTEL MEGHÍVJA

2013. április 17-én (szerdán) 17.00 órakor a
XI. DÉLKELET–EURÓPA tudományos tanácskozására:

POLGÁROSODÁS A MONARCHIA IDEJÉN I.
A BÁNSÁG


Helyszín:
KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM
Díszterem
1088 Budapest, Reviczky u. 4.

     Köszöntő
Gergely András Polgárosodás a Monarchia idején
Surányi Csaba A Bánság demográfiai térképe
     Előadások  
Pejin Attila A határőrvidéktől a polgárosodásig
Sebe Kata A temesvári zsidóság a Monarchia idején
Németh Ferenc Magyar-örmény családok Bánát közéletében a 19. században
Orcsik Károly Polgárosodás a vajdasági svábok körében
     Kerekasztal  
Elnök Gergely András történészprofesszor, KRE

*****

     Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

      RSVP: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
     DÉLKELET–EURÓPA KUTATÓINTÉZET  http://www.southeast-europe.org
     
     Előadásvázlatok és tanulmányrészletek a 2013. április 17-i
     XI. DÉLKELET–EURÓPA tudományos tanácskozáshoz

Pejin Attila: A határőrvidéktől a polgárosodásig

    A Bánság (Bánát) története végkifejletében lehetne akár egy újabb trianoni narratíva: amikor ugyanis napjainkban a Bánságról beszélünk, általában ki kell hangsúlyoznunk, melyikről van szó: a romániai, avagy a szerbiai Bánságról. Ebben a tanulmányban nem a terület újabb kori történetével foglalkozunk, sőt azzal a problémakörrel sem, amelybe ennek a területi egységnek, illetve fogalomnak a megjelenése, majd további fejlődése, áttagolódása tartozik. Bennünket elsősorban az a cél vezérelt, hogy összefoglaljuk, mi módon fejlődött a vidék a török hódoltság után, a határőrvidéki korszaktól egészen a kiegyezésig, vagyis a határőrvidék maradványainak végleges felszámolásáig, kiemelve a „felemásságot”, hiszen Bécs a Bácskához hasonlóan itt sem engedte vissza szívesen az általa visszafoglalt területeket a magyar vármegyerendszernek; egy részüket kénytelen-kelletlen igen, más részüket viszont – a török felé elmozduló határ őrzésének szükségességére hivatkozva – megtartotta, illetve a határőrvidék részeként kezelte. Mindeközben elsősorban a „szerbiai Bánság”-ra koncentráltunk (Torontál és Temes vármegyékbe tagolt területek), igyekeztünk azonban elkerülni a kontextusból való kiragadás csapdáját. Szerettük volna újólag felhívni a figyelmet a Nagykikindai kerületre, amely kiváltságainál fogva némileg másmilyen fejlődési irányt vett, valamint a bánsági városok (Nagybecskerek, Versec, Nagykikinda, Pancsova) helyzetére, szerepére. Külön foglalkoztunk a Bánság etnikai összetételével, amely a 18. (részben a 19. sz. eleji) telepítéspolitikával függ össze.

Orcsik Károly: Polgárosodás a vajdasági svábok körében

  A sváb lakta települések földrajzi elhelyezkedése a Bácskában, a Bánságban és a Szerémségben kedvezett a polgárosodásnak, mivel több délvidéki városban, - mint Újvidék, Zombor, Temesvár, Arad, Nagybecskerek, Versec, Zimony és Ruma - jelentős számú németajkú lakosság összpontosult. Mivel e városokat is jobbára német lakta települések ölelték körül, ezért a migránsok számával csak tovább nőtt a fenti városok sváb lakossága. Emellett több homogén, sváb lakta községben a nagybirtokos parasztság köréből kerültek ki az iparosodás – elsősorban kender-, dohány és cukorfeldolgozás, sörfőzés és téglagyártás - zászlóvivői. Ezen települések tehát a századfordulón rohamléptekkel haladtak a városiasodás felé. A vajdasági sváb polgárság súlypontját az iparosok és kereskedők alkották, nem pedig a köztisztviselői és a tanári réteg. Mindezen tényezők hozzásegítettek ahhoz, hogy a vajdasági svábok esetében a polgárosodás nem feltétlenül járt együtt az asszimilációval, mint az a dunántúli vagy a Buda-környéki németajkú lakosság körében oly jellemző volt a századfordulón.

Sebe Kata : Polgárosodás a Monarchia idején: A temesvári zsidóság

  Temesváron az Osztrák-Magyar Monarchia idején jelentős számú zsidó népesség élt. Az 1868/69. évi zsidó kongresszus után, amikor a magyarországi zsidó hitközségekben szakadás történt, a temesvári hitközség a kongresszusi (neológ) irányzathoz csatlakozott; 1871-től azonban ortodox közösség is működik a városban. A Monarchia idején a zsidó közösségi élet virágzott Temesváron – több zsinagógát építettek, illetve több izraelita iskolát is alapítottak a korszakban. A zsidók jelentős szerepet játszottak Temesvár gazdasági és kulturális életének fejlődésében. Az izraelita hitközségből nagynevű ipari cégek vezetői, orvosok, ügyvédek, professzorok, újság- és folyóirat-kiadók, bankárok kerültek ki. A város zsidóságát is intenzív asszimilációs folyamat jellemezte – többek között nyelvi asszimilációról, gyakori névmagyarosításról, vegyes házasságokról beszélhetünk. Az asszimilálódott zsidók sajátos jellemzője a minőségileg (az iskolai teljesítmények tekintetében) jobb iskolázottság. A XIX. század második felében Temesvár ipara nagy átalakuláson ment át, melynek eredménye a kézműipar hanyatlása és a gyáripar hatalmas fellendülése.

     A TANULMÁNY VÁZLATA
    
A temesvári zsidó hitközség történetének fontosabb momentumai, kiemelkedő vallási vezetői
     Az asszimiláció folyamata, a polgári rétegeken belüli érvényesülés
     Iskolázottság, a beiskolázást elősegítő tényezők
     A zsidó vállalkozók jelentősége Temesvár iparosodásában

Németh Ferenc: Magyar-örmények Bánát közéletében a 19. században

   A 18. század második felétől kezdődően egyes erdélyi magyar-örmény családok, – mint magyar anyanyelvű, etnikai eredetű társadalmi csoportok –, mindenekelőtt a Kissek (Ákonczok), Dánielek, Karácsonyiak, Gyertyánffyak, stb. nemcsak gazdasági érdekeltséget és vagyonszerzési lehetőséget láttak a török kiűzése után, elmocsarasodott, lepusztult s csaknem lakatlan Bánátban, hanem érvényesülési lehetőséget is. Különösen a déli megyék, (közöttük Torontál megye) 1779. évi visszacsatolását követően, amikor is Nagybecskerek székhellyel visszaállították a megyei adminisztrációt. Ez újabb lendületet adott a magyar-örmény családoknak, akik anyagilag megerősödve, nemcsak a közjót szolgálták, hanem személyes érvényesülési lehetőséget is láttak a rendeződő alvidéki állapotokban. Tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak e térség 19. századi gazdasági és kulturális fejlődéséhez. Nem kerülhették el az intenzív polgárosodás folyamatait sem a 19. század második felében. A vármegyei karriert szabályosan végigjáró örmények utóbb a magyar dzsentri réteg tipikus életpályáját választották, ehhez a réteghez hasonultak, asszimilálódtak. A 20. század elejére már szinte teljesen egybemosódtak a közöttük lévő határok.

*

     A TANULMÁNY VÁZLATA (tézisek):

     A magyar-örmény családok „beépülése” Bánát közéletébe;
     - a beodrai Karácsonyiak
     - az ittebei és eleméri Kissek (Ákonczok)
     - a szamosujvárnémeti Dánielek
     - a bobdai Gyertyánffyaknak
     -a hajniki Boborok
     - az eleméri Pappok 
     - az écskai Lázárok
     Magyar-örmény karrierek, karriersémák, vegyesházasságok, asszimilálódás, polgárosodás
     A torontáli magyar-örmény családok hozzájárulása a déli végek gazdasági és művelődési életének
     19. századi felvirágzásához.

*

     A konferencia zárásaként elhangzik


           Liszt Ferenc Szent Dorottya (E-dúr, 1877.)

           Zongorázik

           Taksz Lilla

*

     A konferencia előadói 

Németh Ferenc 1956 Bóka (Bánát) Az irodalomtudományok doktora. Egyetemi docens a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon. 2007 2013 az újvidéki Forum igazgató-főszerkesztője,

Orcsik Károly (Zenta, 1978) teológus, egyháztörténész (MSc. Róma, 2006 Pápai Gergely Egyetem)
Tanít: Teológiai-Kateketikai Intézet, Szabadka; Gál Ferenc Hittudományi Főiskola, Szeged.

Pejin Attila (történész, 1993-tól múzeumvezető Zentán)

Sebe Kata (Eötvös Loránd Tudományegyetem)


Szakirányú továbbképzések

Szakirányú továbbképzések

Közösségi Média

Közösségi média

Kultúra, közélet

Rádió

Károli Podcast

Károli Podcast

Károli Klub

Károli Podcast

Napi biztatás

Napi biztatás

 

Tudomány, kutatás

Tudomány, kutatás

Galéria

galéria, fotógép