Elhunyt Prof. Dr. Csoma Zsigmond DSc

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam…”

Életének 69. évében 2021. november 9-én türelemmel viselt hosszabb betegségben elhunyt Prof. Dr. Csoma Zsigmond DSc, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.

Csoma Zsigmond a Kertészeti Egyetem elvégzését követően néprajzi tanulmányokat folytatott az ELTE BTK-n. Tudományos kutatói munkásságát a Magyar Mezőgazdasági Múzeum agrármuzeológusaként alapozta meg az 1970-es évek második felében. Az 1980-as években kandidátusi, az 1990-es évek végén pedig akadémiai doktori fokozatot szerzett. A Károli Gáspár Református Egyetemnek előbb megbízott oktatója volt, majd alapító tanszékvezetője a Kora Újkori Történeti, Gazdaság- és Művelődéstörténeti Tanszéknek. A KRE BTK Történettudományi Intézetének keretén belül működő Református Kultúrtörténeti Kutatócsoport vezetője, valamint a KRE Történettudományi Doktori Iskolájának törzstagja volt. Több cikluson át az intézményi és a kari Tudományos Tanács tagjaként is hozzájárult a KRE BTK megfelelő szakmai színvonalának biztosításához. Tagja volt az MTA Agrártörténeti Bizottságának, továbbá a Magyar Néprajzi Társaság Anyagi Kultúra Szakosztálya elnökeként is tevékenykedett.

Csoma Zsigmond a 20. századi magyarországi agrár-etnográfia legmeghatározóbb alakja, Balassa Iván Herder-ösztöndíjasaként kezdte meg külföldi tanulmányait. A Bécsi Egyetemen eltöltött időszak későbbi pályájának alakulásában is meghatározó volt számára, mivel szoros szakmai kapcsolatokat épített ki Gaál Károly, Richard Georg Plaschka, Horst Haselsteiner, s Oskar Moser professzorokkal.

Csoma Zsigmond történeti témáit (jobbágy-uradalomtörténet, borvidéktörténet, technológia-történet, munkaeszköz-történet stb.) olyan történész elődök munkái alapján fejlesztette tovább, mint Domanovszky Sándor, Wellmann Imre, Benda Kálmán és Orosz István történész akadémikusok, vagy Gunst Péter, Balassa Iván, Für Lajos. Kutatásai alapvetően a mindennapok történetének, továbbá a termelőkultúra és fogyasztás, valamint az ökológia-történet sajátosságaira irányultak. Az 1980-as évektől a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban számos kiállítást rendezett, s a közgyűjtemény Munkaeszköz Történeti Archívumának bővítése, továbbá egyéb gyűjteménytári tevékenysége szintén komoly hozzájárulást jelentett a magyar agrármúlt forrásainak feltárásához és feldolgozásához. Publikációi elsősorban a hazai szőlő-, bor- és kertkultúra évszázados változásainak bemutatására irányultak. Társadalomtörténeti kutatásai során a magyarországi és erdélyi protestáns közösségek életviszonyait vizsgálta. Több mint húsz kötet szerzőjeként legutóbbi monográfiája Protestáns magyarok a Felső-Őrségben. Társadalom- és életmódtörténeti pillanatkép, 1919-1921 címmel 2020-ban jelent meg.

Munkásságát a Magyar Néprajzi Társaság 2021. április 21-i választmányi ülésén Pro Ethnographia Minoritatum emlékérem odaítélésével ismerte el.

Kollégái és a hallgatók körében általános megbecsülés övezte, jó hangulatú óráit igen gyakran közgyűjtemények látogatásával tette még inkább vonzóvá.

Emlékét megőrizzük.

 

Szakirányú továbbképzések

Szakirányú továbbképzések

Közösségi Média

Közösségi média

Kultúra, közélet

Rádió

Károli Podcast

Károli Podcast

Károli Klub

Károli Podcast

Napi biztatás

Napi biztatás

 

Tudomány, kutatás

Tudomány, kutatás

Galéria

galéria, fotógép