Prof. Dr. Freund Tamás volt a Károli Szabadegyetem októberi vendége

Október 24-én ismét telt ház mellett tartotta ismeretterjesztő előadás-sorozatát a Károli Szabadegyetem a Károlyi-Csekonics-palotában. Az este meghívott vendége Prof. Dr. Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, aki Agyhullámok, memória, kreativitás - belső világunk és az információrobbanás hatásai címmel tartott előadást.

A Bolyai-díjas és Széchenyi-díjas Freund Tamás, a biológiai tudomány doktora, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa előadásának elején arról beszélt, hogy miért napjaink egyik legfontosabb kutatási területe az agy működésének, illetve zavarainak vizsgálata. Az agy működésének megismeréséhez Professzor úr röviden ismertette az agy neurobiológiai folyamatait, elmondta, hogy az agykéreg felelős emberré válásunkban, itt születnek az új gondolatok, a kreativitás, itt van a tanulás és a memória központja, itt társulnak az érzelmek az érzékszervi információkkal. Az agykéreg az a központ, ahol a magasabb rendű kérdések megszületnek, mint például, hogy mi a létezésünk értelme, itt lokalizálódnak a lelki folyamatok. Professzor úr ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy ezeket az agykéregben megszülető kérdéseket nem lehet természettudományos módszerrel megválaszolni, ezek már a hit kérdéskörébe tartoznak, így a hit és a tudomány egymást kiegészítő folyamatok, hiszen amit nem lehet tudományosan vizsgálni, az a hit síkján vizsgálható tovább.

A százmilliárd idegsejtből felépülő agykéreg több százezer másik idegsejttel képes kapcsolatot létesíteni, s ezek hálózatot alkotva látják el a fent említett funkciókat. Az agyműködésben azok a pályák töltenek be fontos szerepet, amelyek az érzelmeinkről, motivációinkról szállítanak információt, hiszen belső világunk, annak érzelmi telítettsége a memória működésének alapja. A memória hatékony működéséhez tehát szükséges belső világunk bevonása, minél inkább fejlesztjük belső világunk impulzusait, annál jobban segítjük a kreativitásunkat. Belső világunk kiemelt szerepet tölt be a kreatív gondolkodás kialakulásában és szinten tartásában, a belső világ bevonását viszont akadályozzák az információrobbanás okozta káros folyamatok. Az interneten történő szörfölés esetén nincs érzelmi kapcsolódásunk a cselekvéshez, amiből így nem születnek új gondolatok, a felületesen eltárolt ismeretanyagból nem lesz új információ, így a kreativitás szintje is lecsökken. Ha hosszú távon nincs érzelmi viszonyulásunk valamihez, akkor a lelki elsivárosodás jelensége fenyeget. A tömérdek mennyiségű információnak köszönhetően az agy adaptációs és szelekciós nyomás alá kerül, így egy idő után az agy limitálja a beérkező információt, melynek hosszú távon frusztráció, majd krónikus stressz és depresszió lesz a vége.

Freund Tamás arról is beszélt, hogy kulturális örökségünk átadása kerül veszélybe a globalizáció és az információrobbanás hatására, az online térbe áttevődött mindennapi cselekvéseink (pl. kommunikáció, tanulás, bevásárlás) fokozatosan elszegényíti lelki világunkat, a finom érzelmi skálánk fokozatosan elbutul, amely végül a dopamint érzékelő sejtek eltűnéséhez is vezet.  Ennek következtében a szociális izoláció, a fizikai leépülés és a személyiség eltorzulása is várható.

Professzor úr a kisközösségek hiányát, az egyéni érdekek előtérbe állítását is romboló tényezőként említette, hiszen, ha érzelmi skálánk beszűkül, akkor önzővé válunk, amely a negatív viselkedésmintázatok átörökítését fogja eredményezni. Fontos tehát a kisközösségek támogatása, elősegítése, illetve belső világunk folyamatos gazdagítása. Belső világunk gazdagítását leginkább a katartikus élményekkel lehet táplálni, amelyeket viszont nehéz előidézni a hétköznapokban. Professzor úr ezért javasolja, hogy a művészeti nevelésnek legyen kiemelt szerepe az életünkben, hiszen például a korai zenetanulás is remekül fejleszti az idegsejtek kapcsolódását, így az általános értelmi képességek fokozását. A katartikus élmények egyben dopamint is felszabadítanak, amely kétségtelenül a legjobb módja az örömforrásnak.

Ha művészi alkotótevékenységekben veszünk részt, akkor értéket teremtünk, így még hatásosabb lesz ez a folyamat. A kamaramuzsika, a kórus, a színház, a néptánc, a filmklubok mind-mind ilyen lehetőségek. A klasszikus zenén belül – Professzor úr tapasztalata szerint is – a dzsessz az a improvizatív műfajú zene, amely a leginkább elősegíti belső világunk gazdagítását, a kreativitás fokozását. Saját zenei pályájáról beszélve idézi végül Kodály Zoltánt, aki szintén a zene megkerülhetetlen szerepét hirdette: „a zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet”.

Az előadás végén Prof. Dr. Trócsányi László rektor az elhangzottakra reagálva elmondta, hogy személyes tapasztalata szerint is az elmagányosodás a legnagyobb probléma napjainkba, az egyetemi élet tekintetében is. Ravasz Lászlót idézve elmondta, hogy fontos, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt az egyén és közösség között. A rendezvény végén Freund Tamás professzor úr a felmerült kérdésekre is választ adott.

A rendezvény képgalériája ide kattintva tekinthető meg.

 

Közösségi Média

Közösségi média

Sport a Károlin

Sport a Károlin

 

Károli Podcast

Károli Podcast

Károli Klub

Károli Podcast

Napi biztatás

Napi biztatás

 

Tudomány, kutatás

Tudomány, kutatás

Galéria

galéria, fotógép

Szakirányú továbbképzések

Szakirányú továbbképzések