Fiatalos, nyitott közösség várja az egyetemistákat a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetben, ahol Márkus Tamás András, a KRE egyetemi lelkésze rendszeresen igét hirdet. Beszélgettünk az egyetemista korosztály megszólításáról, az alkalmakról, valamint arról, hogy miért is érdemes a gyülekezethez tartozni.
Miért vállalta el ezt a tisztséget?
Elsődlegesen azért, mert szeretném kamatoztatni azt, amit tanultam, amiért komoly áldozatot hozhattam teológusként. Még Veszelka Tamás, a Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet lelkésze kért fel egy alkalommal arra, hogy tartsak egy igehirdetést, utána pedig felajánlotta, hogy felváltva – egyik héten én, a másik héten ő – végezzünk szolgálatot az istentiszteleteken. Ez jó lehetőség volt számomra és arra is, hogy a károlis közösséget bevonjam a gyülekezetbe. Éltem ezzel a lehetőséggel. Bár ez egy ideiglenes tisztség, de örömmel vállaltam. Jelenleg a második szemeszter, amikor jelen lehetek a gyülekezetben.
Mit ad Önnek ez a szolgálat?
Számomra nagy ajándék, hogy a hobbim lehet a munkám, ez örömmel tölt el. A munkaidőmön kívül is szívesen foglalkozok teológiával, teológiai tematikájú facebook vitacsoportot vezetek, vitaesteket, előadásokat szervezek és tartok. Talán túl emelkedettnek tűnik, de örülök, hogy azzal foglalkozhatok, ami a legfontosabb: üdvösségre vezetni embereket, fiatalokat, az evangéliumot hirdetni. Szeretek rendszerben gondolkodni, és bár egy kisembernek tartom magam, hiszem, hogy eszköze lehetek Istennek és ezt egy nagyszerű lehetőségnek látom. Példaképemnek tartom Végh Tamást, Somogyi Pétert, Lovas Andrást – ők nemcsak képzett lelkészek, hanem erélyes, példaértékű vezetők is egyben.
Ön szerint hogyan lehet megszólítani egy egyetemistát?
Azt látom, hogy óriási igény van bennük az ismeretekre, a nagy társadalmi kérdések megválaszolására. Éheznek a bibliai üzenetekre, információkra, nagyon kíváncsiak egy-egy témára. Nagyobb részük szekuláris, nem vallásos környezetből származik, és számukra nem adott a hagyományos értelemben vett gyülekezethez tartozás. A világi és egyházi frázisok, sokszor hangoztatott és elcsépelt mondatok már nem fogják meg őket – ezért nagyon erős hitvédelmi tudásra van szükség ahhoz, hogy megszólíthassuk ezt a korosztályt. Már nem gimnazisták, ők vitára, érvek ütköztetésére vannak kiélezve, keresik a komoly, mély tartalmat. Nem vallom, hogy a „mai fiatalok” megszólíthatatlanok lennének – sőt, hiszem, hogy a református teológia nagyon mély örökség, amiből igenis meríthetünk, amikor el szeretnénk érni őket.
Ma nagyon sok lehetősége van egy fiatalnak a közösségi élmény megélésére. Miért érdemes a gyülekezethez tartozni?
A BREFGY (Budapesti Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet) közössége és személyesen én is, mint Károlis egyetemi lelkész szoros együttműködésre törekszünk Győrffy Eszterrel, aki a másik budapesti egyetemi gyülekezetet, a Pesti Református Egyetemi Missziót (PROMISSZ) vezeti. Így, mikor közösséghez való tartozásról beszélek, akkora PROMISSZ-t is beleértem, amely ugyancsak várja az egyetemista fiatalokat. Nemcsak a református gyülekezetből érkező fiatalokat várjuk, hanem azokat is, akik nem reformátusként érdeklődnek a bibliai igazságok iránt.
Korunkban a kommunikáció nagyon felgyorsult, mindig mindenki elérhető. Mégis magányosak vagyunk, mert nem találkozunk egymással. Valódi barátságok és közösségek szinte alig vannak, így amikor gyülekezetről beszélünk, egy olyan közösséget kell érteni alatta, ahol ismerjük egymást, tudjuk ki a másik és érdekel minket, mi történik a másikkal. A 20-30 év közötti fiatalokból álló közösséghez tartozni eleve könnyebb egy egyetemistának. Sokan zárkózott életet élnek, ebből szeretnénk elhívni a fiatalokat.
Milyen alkalmakat szoktak szervezni?
Elsősorban a szerdai istentiszteletet emelném ki, amelyen mai és hagyományos keresztyén énekeket is éneklünk; a kíséret és a zenei hangzások azonban modernebbek, a fiatalok ízléséhez közelebb állók. Az istentisztelet után szeretetvendégség van: szendviccsel, süteménnyel és teával várjuk ide a diákokat, ahol kötetlenül beszélgethetnek, ismerkedhetnek egymással. Pódiumbeszélgetéseket is szervezünk, nemrégiben Wittner Máriát hívtuk meg, hogy beszéljen a hitéről, amely erőt adott neki a nehéz időkben, a börtönben.
Tematikus sorozatokat szoktunk tartani, ilyenkor egy adott témát járunk körül, ami foglalkoztatja a fiatalokat: legyen szó szexualitásról, párkeresésről, államról, közéletről, a Biblia válaszait keressük. A központban a tanítás áll, arra figyelünk, hogy hasznos ismeretet adjunk át az érdeklődőknek, akik majd feldolgozzák ezt az ismeretet. Lehetőség van beszélgetésekre a szabadban, piknikezni vagy épp a többi egyetemi gyülekezettel közösen grillezni. A gyülekezet egyszer már helyet adott egy 300 fős alkalomnak is, ahol a meghívott vendégek egy nagyon aktuális teológiai témát dolgoztak fel, beszéltek meg.
Kiemelne egy emlékezetesebb pillanatot az elmúlt időszakból?
Mindig megfognak azok a pillanatok, amikor azt látom, hogy a közösség meglepődik egy-egy előadás, istentisztelet során, mert ez szép jele annak, hogy megérintette a tartalom, az üzenet. Valaki örömmel, valaki megrökönyödve fogadja a különféle előadói meglátásokat, legyen szó az eleve elrendelésről, a homoszexualitásról, Isten-érvekről, a teremtésről. Mindig több oldalról közelítjük meg az adott témát, a döntést a fiatalokra bízzuk. Van, aki kiviharzik a teremből, más nagyon lelkesedik, megint más egészen személyes dolgokat oszt meg pl. a megbocsátás témakörében a saját életéből.
