„Én vajon képes lettem volna rá?” – gályarabok emlékezete 5. rész

Kocsi Csergő Bálint a pápai oskola rektora volt, amikor a pozsonyi vésztörvényszék elé idézték, majd 1674-ben gályarabságra hurcolták. Szabó Előd tatai református lelkész kiemelkedőnek tartja, ahogy Kocsi Csergő visszaemlékezéseiben szenvedéseiről írt. A fő üzenet, hogy ő és társai Jézus Krisztusért vállalták a szenvedést. „Fel szoktam tenni magamnak a kérdést: én vajon képes lettem volna rá?” – töpreng Szabó Előd a hitükért a gályarabságot is vállaló prédikátorok sorsán.

Szenci Száki Jánost is Pozsonyba idézték, ám ő hite megtagadása helyett a száműzetést választotta. Családja ugyanis megszenvedte az üldözést. A Komárom közelében található Ekelen szolgáló lelkész fiát, Száki Jánost egy koncepciós perben elítélték és 1672-ben kegyetlen kínzásokat követően kivégezték.

 

Kocsi Csergő Bálint és Szenci Száki János minden csapás ellenére kitartott hite mellett – ez nemcsak mai lelkészeknek, hanem a híveknek is üzenet.

A kisfilm a Reformáció Öröksége Műhely a protestáns gályarabok emlékezetét bemutató honlapjára készült, mely hamarosan elindul.