Tudomány, identitás, közösség

Ha már az egyháznak van egyeteme, akkor az szolgálja annak életét, épülését, erősödését – fogalmaz a Reformátusok Lapjának adott interjúban Zsengellér József, aki szeptember elsejétől rektorként vezeti a Károli Gáspár Református Egyetemet.

– Hogyan emlékezik vissza arra a május végi napra, amikor átvette a kinevezését a Sándor-palotában?

– Ez a nap is visszatükrözte a rektori feladat jellegét: egy tárgyalás és egy tanóra között, sietve érkeztem, hogy át tudjam venni. Ünnepélyes pillanat volt, különösen azért, mert más rektorokkal együtt kaphattam meg a kinevezést. Így a Károli is megjelenhetett a többi egyetem között.


Fotó: MTI

– Azóta eltelt néhány hónap, és szeptember elsejétől már ön vezeti az egyetemet. Hogyan készült a rektori teendők átvételére?

– Három évig rektorhelyettes voltam, ráadásul olyan területeket kaptam feladatul, amelyek révén a rektori tennivalók sűrűjébe is betekinthettem. Balla Péter rektor úr számos olyan teendővel is megbízott, amelyek segítségével sok tapasztalatot szerezhettem. Számomra most új terület a mindenkori rektor egyik aktuális feladata, a reprezentáció. Ennek az első állomása volt a kinevezés. A rektor felelős minden, az intézményben hozott döntésért, az anyagiak tekintetében pedig teljes magánvagyonával is felel. Ezért is valóban nehéz ez a pozíció.

– Mi jellemzi azt az egyetemet, amelyet most átvett?

– Jó hangulatú intézmény, ahol nem csupán papíron jelenik meg a családias közösség. Balla Péter annak ellenére tudta biztosítani a nyugalmat és a biztonságot, hogy az ő két és fél rektori ciklusa alatt több olyan pillanat is volt, amelyekben nagyon nehéz döntési helyzeteket kellett megoldani, amikor akár magának az egyetemnek a léte is kérdésessé vált. Ennek ellenére sikerült a problémákat kezelni, nem hullott szét az egyetem, együtt maradt a közösség, belső rendezvényeink és programjaink révén pedig szoros kapcsolat alakulhatott ki a munkatársak között.

– Rektori székfoglaló beszédében a református identitás fontosságát hangsúlyozta az egyetemmel kapcsolatban. Fel kell erre hívni a figyelmet? Ez nem magától értetődő?

– Nem feltétlenül, mert a felsőoktatásban úgy vagyunk jelen, mint bármely másik egyetem. Bármilyen felekezeti és világnézeti háttérrel érkezhetnek ide hallgatók. A református identitás fontosságát azért hangsúlyoztam, mert eddig – és nem kritikaként mondom – a keresztyén jelleg dominált. Én azonban úgy gondolom, hogy reformátusságunkat kötelességünk hangsúlyosan is képviselni, mivel mi a Magyarországi Református Egyház egyeteme vagyunk. A legutóbbi szárszói konferenciák is szóltak arról, hogy a református értelmiség identitása valahogyan eltűnt. Ezt vezényszóra nem lehet újrateremteni. Azáltal viszont erősödhet, hogy ebbe a rétegbe olyan emberek kerülnek be, akik már az oktatás során el tudják azt fogadni, és azonosulhatnak vele. Idén első alkalommal református ösztöndíjat hirdettünk a református hátterű hallgatók számára. Ez nem azt jelenti, hogy az egyetem diszkriminálja a nem református hallgatókat, hanem azt mutatja, hogy a református egyház fontosnak tartja, hogy a református fiatalok a református egyetemet válasszák. Ha már az egyháznak van egyeteme, akkor az szolgálja annak életét, épülését, erősödését.

– A reformátusság identitása a beszédében európai kontextusban is megjelent.

– A rendszerváltás óta kiderült: a keresztyénséget – annak ellenére, hogy itt elnyomták, nyugaton pedig szabadon lehetett gyakorolni – mi komolyabban vettük, mint Európa nyugati részén. Nálunk az erőszakos szekularizációnak ellenálló öntudatos közösségek megmaradtak, a másik oldalon azonban a szabad szekularizáció vonzásában széteső közösségeket látunk. Nálunk templomokat építenek, nyugaton eladják azokat. Természetesen azt is látnunk kell, hogy abszolút értékben nézve a református egyház létszáma csökken, ami részben az egyháztagság korfáját tekintve sajátos, szomorú adottság, másrészt pedig a rendszerváltás után szintén megjelenő szabad választás eredménye. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan látjuk azt is, hogy az itthoni egyházak akár öntudatukban, akár egyes közösségeikben megerősödnek. Az is nagy kontrasztot jelent a nyugaton megjelenő tendenciákkal szemben, hogy a keresztyén értékeket a politika is felismeri, és támogatja közösségeinket. Ezek miatt egyre növekedhet a Károli szerepe is.

– Nemzetközi szinten is erősödik a Károli?

– Kapcsolataink folyamatosan bővülnek. Nagy az érdeklődés irántunk. Tavaly és idén is több mint százötven külföldi hallgatónk volt annak ellenére, hogy egyelőre csekély számú a kifejezetten idegen nyelvű képzésünk. A Stipendium Hungaricum program részeként is jönnek hozzánk. A Károli a legnagyobb protestáns egyetem Európában, sőt még az Amerikai Egyesült Államokban sincs sok olyan egyetem, amely ilyen szinten vállalja protestáns identitását.

– Az identitáserősítésben a teológushallgatók is részt tudnak venni?

– Bizonyos mértékig már eddig is benne voltak ebben, hiszen az egyetem minden szemeszterben tart közösségi napokat, amelyeken a teológushallgatók más karok diákjainak tartanak bibliaórákat és beszélgetéseket. De aktív részvételük, vezető szerepük a Hallgatói Önkormányzatban is ezt segíti.

– A tanévnyitón az elsőévesekhez fordulva úgy fogalmazott, hogy a következő években a Károli-egyetem lesz az otthonuk. Hogyan értsük ezt?

– Otthonnak általában azt nevezzük, ahol az ember szívesen eltölti az ideje nagy részét, ahol otthon érzi magát. A hallgatók nyilván a számukra vonzó közösségben szeretnének minél többet lenni, mi ilyet szeretnénk nekik nyújtani. Ennek része az is, hogy ne csak egymással, hanem az oktatókkal is sajátos kapcsolatban lehessenek. A kis karokon, mint például a hittudományi, természetes, hogy az oktatók minden hallgatót személyesen ismernek, és ennek révén akár a személyes problémáikkal is tudnak foglalkozni. A nem hitéleti karokon is bevezettük a mentori rendszert, amelynek köszönhetően az oktatók segítik a hallgatókat.

– Milyen a jó egyetemi oktató?

– Olyan, akit szeretnek hallgatni a diákok, és meg tudja szerettetni a tárgyát. Nyilvánvalóan olyan tanárt szeretnek hallgatni, aki nemcsak az órai előadásra, hanem az azt követő beszélgetésekre is nyitott. Azon túl, hogy jól oktat, az órákon kívül is kész időt szánni a diákjaira.

– A székfoglaló beszédében összefoglalta a rektori programját. Ebben szólt arról is, hogy az egyház felismerte az egyetemben rejlő lehetőségeket. Miben lehet a református egyház segítségére az egyetem?


– Az egyik ilyen terület az egyházjog. A jogi kar egyházjogi tanszékének olyan aktuális kérdésekkel is foglalkoznia kell, amelyekkel segítheti az egyház ügyeinek a megoldását és a zsinati munkát.

– Ilyen, az egyházat segítő területet képviselhet például az új kar is?

– A Szociális és Egészségtudományi Kar azért is jött létre, mert az egyházunknak van kórháza, ahol ápolóhiány van, másrészt vannak szociális intézményei, amelyeknek szükségük van munkatársakra és intézményvezetőkre. Eddig a rendszert olyan állami intézmények látták el munkatársakkal, amelyek nem kifejezetten az általunk képviselt értékek mentén képezték őket. Ezért az ott végzettek felkészültségéből is hiányozhatnak bizonyos értékek. Amikor a Semmelweis Egyetem rektorával arról beszélgettünk, hogy neki mi a véleménye egy új, számukra rivális intézmény létrejöttéről, ő elébe ment a kérdésünknek. Az üdvözlő mondataiban fejezte ki örömét, hogy egy egyházi egyetemen is elindul a szociális és egészségügyi képzés, mert mint utalt rá, mi olyat tudunk adni, amilyet más nem: meggyőződést, odaadást, emberszeretetet, azt a fajta lelkületet, amelyet az ápolóknak képviselniük kellene. A szociális munkás szak már korábban is megvolt az egyetemünkön, mellé indítanánk az ápolóképzést.

– A tudományos élet fejlesztésében miben kell előrelépniük?

– Abban, hogy azok a kutatások, amelyek már eddig is itt folytak, illetve azok a kutatóink, akik megjelentek konferenciákon, sokkal inkább jelenítsék meg az egyetemünket. Az is fontos, hogy a tudományterületek legrangosabb nemzetközi konferenciáit a Károlira hozzuk. Ha az egyetem épületkérdései megoldódnak, akkor valóban nemzetközi konferenciaközponttá válhatunk.

– Az épületek kérdéséről, bővülésekről a rektori programja is szól. Sokakat azonban az is érdekel, mi lesz a leégett Ráday-kollégiummal, a hallgatókkal és az intézményekkel.

– A tűz utáni tavaszi félévben a hallgatókat ki kellett költöztetni két másik egyetem kollégiumába. Az oktatás akkor még maradt a Ráday 28-ban, de a felújításhoz teljesen ki kellett üríteni az épületet. Ez azt jelenti, hogy most szeptembertől a teológia a Baár–Madas Református Gimnázium melletti új egyetemi épületbe költözött. A kollégiumi férőhelyekkel vannak nehézségeink, négy különböző helyre tudtuk elszállásolni a hallgatókat. Ami a leégett épületet illeti: október második felében indul a bontás és a felújítás, körülbelül két év alatt fejeződik majd be a munka. A kollégiumi rész teljes egészében megújul, Markusovszky téri bejárattal, valamint a régi épületrész tetőszerkezetének cseréje mellett a második és a harmadik szint is teljesen átalakul. Az érdeklődők a Károli Magazin legújabb számában két képet is láthatnak a tervekről.

– A 21. század milyen egyetemet kíván meg, és miben kell változnia a felsőoktatásnak, amelyben például ma is kilencven percig tart egy tanóra, és hasonló módon megy az oktatás, mint évtizedekkel ezelőtt?

– Nyilvánvalóan változnak majd a struktúrák és a módszerek, sőt már eddig is változtak. Néhol például már megjelent a távoktatás. Ennek bizonyos elemeit igyekszünk mi is bevezetni az elektronikus tananyagok készítésével, az oktatók és hallgatók közötti interaktív kapcsolattartással. Ugyanakkor, ha csak így oktatnának a jövő egyetemén, akkor ezzel a lényegét veszítené el a felsőoktatási képzés. A Példabeszédek könyve is úgy fogalmaz, hogy „fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat” (Péld 5,1). Szükséges tehát a személyes élményátadás, a közvetlen képzés, nem maradhat el a tapasztalatok, emóciók átadása – ez ugyanis nem lehetséges elektronikus formában. De természetesen ma már az sem igazán szerencsés, ha csupán frontális módon megy az oktatás.

– Rektori ciklusának végén, öt év múlva milyen egyetemet szeretne?

– Azt szeretném, ha megszűnne az egyetem mostani területi széttagoltsága. Az a célom, hogy az egyetem legtöbb képzése az úgynevezett református negyedben, a Kálvin tér közelében, ötszáz méteres sugarú körben működjön. Ha ez megvalósul, akkor sokkal könnyebbé válhatnak a párhuzamos képzések, könnyebben kialakulhatnak az egyetemi közösségek. Folyamatos találkozási pont lehetne például egy nagy közös menza. Másik nagy tervünk a digitalizáció. Informatikai fejlesztési tervet készítettünk, amelynek segítségével mind az adminisztráció, mind az oktatás területén alkalmazni tudjuk majd a legújabb technikát. A nemzetköziesítés folyamatát erősítenünk kell, ami több idegennyelvű képzés meghirdetésével valósulhat meg. Az egyetemet olyan állapotban vehettem át vezetőként, hogy nyugodtan gondolhatunk a továbblépésre és a fejlődésre. Nagy feladat, hogy az egyetemek közötti ranglétrán és a kialakult népszerűségünk tekintetében is megőrizzük a mostani helyünket, sőt akár még előbbre is lépjünk.

T. Németh László, fotó: Sebestyén László

Forrás: reformatus.hu

 

Prof. Dr. Zsengellér József rektor székfoglaló beszéde itt olvasható.

 

Szakirányú továbbképzések

Szakirányú továbbképzések

Közösségi Média

Közösségi média

Kultúra, közélet

Rádió

Károli Podcast

Károli Podcast

Károli Klub

Károli Podcast

Napi biztatás

Napi biztatás

 

Tudomány, kutatás

Tudomány, kutatás

Galéria

galéria, fotógép