10/2022. (III. 24.)/R számú Rektori utasítás a szenátusi előterjesztések Rektori Kollégium elé történő felterjesztésének rendjéről (A 18/2022. (XII. 15.)/R számú Rektori utasítással egységes szerkezetben.)
Református családban nőtt fel, szülei lelkészházaspárként szolgáltak. Korábban úgy fogalmazott, hogy már a szülői házban megtapasztalta Jézus Krisztus hívó szavát. Ezek szerint egyértelmű volt, hogy Ön is a lelkészi hivatást fogja választani?
Annyira egyértelmű volt, hogy tiltakoztam is ellene – a protestáns alapállás is azt mondja, hogy semmit se fogadjunk el készen, magától értetődően. A ’70-es évek második felében egy református gimnázium végzett diákjáért nem kapkodtak úgy, ezért is logikusnak tűnt, hogy az ember folytatja édesapja hivatását. Kitűnő érettségi után nem jelentkeztem egyetemre, hanem elmentem egy évre betanított esztergályosnak. A paraszti világot elég jól ismertem abból a kis faluból, ahol felnőttem, és úgy gondoltam, hogy a munkásvilágot is meg kell ismernem. Életem egyik legszebb évét töltöttem a Diósgyőri Gépgyárban, s csak utána kezdtem el a lelkészi szolgálatra készülni.
Püspök úr életének meghatározó részét képezik a Németországban töltött évek: először ösztöndíjasként, majd a Bonni Egyetem tudományos munkatársaként is élt német területen. Honnan jött a német nyelvterület iránt tanúsított érdeklődése, illetve milyen tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodott kinti szolgálata közben?
Egy apró borsod-gömöri faluban nőttünk fel – négyen vagyunk testvérek – meglehetősen szegényes körülmények között (édesanyám polgári, édesapám gazdálkodó világból jött). Szüleimnek az volt az álma, hogy ne szoruljunk be egy pici kis világba, hanem szélesebb távlatokban gondolkodjunk. Nyaranta, kora gimnazista koromtól kezdve jártunk az NDK-ba, ahol egy hónapot töltöttünk egyházi körökben az úgynevezett Megbékélési Akció keretében: temetőket gondoztunk, kórházban ápoltuk a betegeket, óvóbácsi is voltam egy katolikus óvodában. Ezeken a helyeken kezdtem el németül tanulni, és egy olyan kultúrára találtam rá a látogatásaim és olvasmányaim során, amely mindig is érdekelt. A német kultúrában és a német egyházi életben egy olyan szabadabb életre találtam, amely megragadott – olyan egyházlátásra, teológiai gondolkodásra tehetettem szert, ami más volt, mint a magyarországi. Összességében a kettő együtt nagyon jól kiegészítette egymást. Olyan egyházi partnerekre, barátságokra tettem szert, akikkel a keresztyénség európai dimenzióiról: múltjáról, jelenéről és jövőjéről együtt tudtunk gondolkodni.
Az első lelkész-gondnoki értekezleten – 2021. május 5-én – beszélt olyan találkozási pontok létrehozásáról, ahol lehetőséget lehet teremteni az evangélium üzenetének átadására. Ilyen pontként említette korábban a Csillagpontot is, de milyen más lehetőséget lát a fiatalok elérésére?
Például a Károli Gáspár Református Egyetemet, illetve minden olyan intézményes vagy nem intézményes keretet, ahol az egyház egy olyan felületen találkozhat emberekkel, amely egyébként nem a templomi közeg. A templomhoz szorosan vagy lazán kötődő emberek körülbelül félmillióan vannak; csak a hitoktatásban elérünk Kárpát-medencei szinten negyedmillió gyereket, akiknek a nagy többsége állami intézményben tanul. A Károli Egyetemre sem feltétlenül egyházi okokból jelentkeznek, hanem azért, mert remélik, hogy itt jó az oktatás, az infrastruktúra. Ha nem használjuk ki ezeket a lehetőségeket a fiatalokkal való találkozásra, illetve, ha nem hozunk létre találkozási pontokat a fiatalok és az isteni üzenet között, akkor miért tartjuk fent ezeket az intézményeket? Jó egyetemet más is fent tud tartani, ahhoz nem kell a református egyház. Ha vannak lehetőségeink – márpedig vannak iskoláink, van egyetemünk, és 2013 óta ott lehetünk minden állami intézményben a kötelezően választható hittanoktatással – akkor szeretném, ha ezeken a felületeken evangéliumi találkozások jönnének létre. Azt szeretném, ha strukturálisan is meg lenne teremtve az a tér, ahol a találkozás létrejön – aztán hogy mi lesz belőle, az azon múlik, hogy mi milyen lelkülettel, vonzerővel, milyen mélységgel, milyen magassággal tudjuk kínálni a mi legsajátabb üzenetünket, a megváltás üzenetét.. A mi feladatunk, hogy elvessük a magot, locsoljuk, aztán hogy ebből lesz-e termés vagy nem, bízzuk rá a Magvetőre: a teremtő és szabadító Istenre.
Korábban Püspök úr egy, az egész egyházkerületet érintő fejlesztési terv kapcsán zászlóshajókként említette a Bethesda Gyermekkórházat, illetve a Károli Gáspár Református Egyetemet. Miért pont ezt a két intézményt emelte ki és milyen lehetőséget lát bennük?
Ez a két intézmény ad országosan olyan kínálatot, amely közvetítheti az evangélium lényegét. Az örömhír hirdetésén túl – miszerint hogy Isten szereti a világot, s benne mindenkit személyesen, s ezáltal jobb életet élhetünk – a keresztyénség lényegéből két feladat következik: az egyik a tanítás, hiszen a keresztelési parancs szerint: „menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek”, és a másik, amit az apostol így fogalmaz meg: „látogasd meg az árvákat és özvegyeket és vigyázz, hogy a világ be ne piszkoljon” – tehát a szeretetszolgálat, a gyógyítás. Ezért lett ez a két intézmény a zászlóshajó, mert az egyik gyógyít, a másik tanít. A szülők nem azért mennek a Bethesda Gyermekkórházba, mert az református intézmény, hanem, mert beteg a gyermekük. Bízom abban, hogy szülő és a gyermek másként jön ki onnan, mint ahogy bement. Nemcsak azért, mert remélhetőleg meggyógyul a gyermeke, hanem mert érzi, hogy itt másként gyógyítanak, érzi, hogy itt még valami más is van azon túl, hogy szakmailag kimagasló munka folyik az intézményben. Azt szeretném, ha a Károli Egyetem is ilyen lenne: ha az oktatásban érződne az, hogy itt azért mást is kapok, eltérően az egyéb egyetemektől. És ezzel a „más”-sal úgy találkoznának, mint egy vonzó, izgalmas dologgal. Bízom benne, hogy a jövő református elitje a Károli Egyetemről fog kikerülni: remélem, hogy az ország vezetői, a legjobb gazdasági szakemberek, tanárok belőlük lesznek. Ha magukkal viszik az érdeklődést a keresztyén hit iránt, mert arra érdemes odafigyelni, érdemes hozzá visszatérni, akkor újra és újra odafordulnak majd az egyház, a hit felé egy-egy krízishelyzetben vagy bármely élethelyzetben. Így már volt értelme az evangéliumi találkozásnak. Közvetett módon persze lehet ebből az egyházaknak is haszna: esetleg támogatók, tagok lesznek, de ez másodlagos. Az elsődleges szempont az, hogy eljuttassuk hozzájuk az örömhírt, ami görögül „evangélium”.
A református egyház intézményei kapcsán kiemelte, hogy szükséges erősíteni azok református jellegét. Konkrétan milyen lépéseken keresztül valósítható meg ez a gyakorlatban?
Minden intézménynek megvannak a felelős vezetői, így nem a püspök feladata, hogy napi szintű utasításokkal beleszóljon az intézmény életébe. Pont ezért alakult meg az egyetem esetében a Fenntartói Testület, ahol hozzáértő emberek ülnek: oktatási, jogi, gazdasági szakemberek. Hivatalos előterjesztés útján kértem meg a Szenátust, hogy legyen egy olyan rektorhelyettese az intézménynek, akire rá lehet bízni az egyetem lelki programját. A lelki program pedig úgy legyen keresztyén, hogy ez az alap, a református csak a jelző. Balla Péter rektorhelyettes, teológiai tanár látja el ezt a feladatot. Ha megkapja a megfelelő segítséget, akkor oda fog figyelni arra, hogy mit is jelent úgy kínálni egy lelki programot az egyetemen belül, amiben az előbb említett üzenet karakteresen megjelenik. A magyar reformátusságnak ugyanis van egy olyan sava-borsa, íze, karaktere, ami más, mint a többi felekezeté. Az országban kisebbségben vannak a reformátusok, de eközben az egyetemünknek komoly súlya van. Ez egy lehetőség arra, hogy bemutassuk a református keresztyénség másfajta arcélét is. Egyházunk tagjainak öntudatossága például egy jellemző vonás. A lelkipásztori szolgálat is más. Mi partneribb viszonyban állunk a hívekkel. Az egyetemi lelkész legyen olyan beszélgetőpartner, akivel a gondokat meg lehet osztani, és a hívő öntudatot erősíti, nem pedig lelki-szellemi kiskorúságban tart.
Püspök úr már többször kiemelte a jövő református nemzedékének fontosságát, amelyre még inkább összpontosítania kell az egyháznak. Milyen céljai, elképzelései vannak az oktatás-nevelés terén?
Nagyon fontosnak tartom a fiatalok megszólítását. Az óvodás- és felnőttkor a két legmeghatározóbb kapcsolódási pont, idejében el kell kezdeni a hit plántálását. Szeretném, ha az egyház ifjúsági mozgalma, a Csillagpont egy olyan rendszerré épülne ki, hogy nem csak kétévente lehet találkozni pár napra, hanem folyamatos, egész éves kapcsolattartásra lenne lehetőség, rendszeres találkozási módok szerveződnének; „Csillagpontok” alakulnának a gyülekezetekben is. Regionális találkozási lehetőségek megteremtése a cél, ahol olyan fiatalokkal is lehet találkozni akik ma még elutasítóak az egyházzal. A gyermekkorban plántált mag lehet, hogy a hó alatt van néhány évig, évtizedig, de utána ki fog hajtani… A tékozló fiú története erről szól: jó volt otthon, mégis el akart menni a fiú, mert az ember kalandvágyó, ez már csak így van. Amikor viszont eljutott a disznóvájúig, akkor eszébe jutott az atyai ház. Eszébe jutott, hogy van egy apja, aki úgy szerette, mint ahogy soha senki. Ezért hazament, mert volt hová hazamennie. De ha nem lett volna a gyerekkor, akkor mi vitte volna haza? Ezért tartom fontosnak, hogy a kezdetektől fogva ott legyünk a gyermekek, a fiatalok mellett. Öröm, hogy rengeteg gyülekezetben van már baba-mama kör, gyermek-istentiszteletek, iskolai hitoktatás, konfirmáció, ifjúsági körök. Generációsan kell felépíteni mindezt.
Az egyetemi világot, különösen a Károlit szeretném közelebb hozni a gyülekezeteknek ahhoz a világához, amely képes integrálni, befogadni azokat a hallgatókat, akik érdeklődők. Egy konkrét példán keresztül szeretném ezt megvilágítani: az Egyetemi Lelkészségben felmerült egy olyan kérdés, hogy azon hallgatók számára, akiket érdekel a hit, viszont se megkeresztelve nincsenek, se nem konfirmáltak, milyen lehetőségek vannak? A Lelkészség ezért meghirdetett egy kurzust, melyre lehet jelentkezni, ahol meg lehet keresztelkedni és le lehet konfirmálni (felnőttkorban ez egybeesik). Felvetődött az is, hogy hová anyakönyvezzék az így megkeresztelt fiatalokat? Milyen jó lenne, ha Budapesten lenne egy-két olyan gyülekezet, amely kimondottan arra fókuszál, hogy hogyan tud kereső, eddig egy gyülekezethez sem tartozó fiataloknak lelki otthont nyújtani, akár az egyetemi gyülekezet programjainak is helyet adva. Rengeteg lehetőség, kreativitás van az egyház világában, csak meg kell ezeket keresni.
Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy „az embert személyesen megszólító egyház képes valódi változást elérni". Tervez-e egy közvetlen, hallgatóknak, munkavállalóknak egyaránt szóló párbeszédet biztosító fórumot az egyetemen?
Ha indul egy ilyen kezdeményezés szívesen támogatom és részt is veszek benne. Nagyon örülnék egy folyamatos, szellemi-lelki párbeszédnek az egyetemet fenntartó munkavállalókkal és a hallgatókkal, mert ott megvan a kölcsönösség, ebből pedig rengeteg tapasztalatot lehet nyerni. FOntosnak tartom, hogy azok, akiket a döntések érintenek, azok megértsék, magukénak érezzék és elfogadják azokat. Egy ilyen fórum megfelelő terepe lehet ennek.
A magyarországi felsőoktatási intézmények – így az egyházi felsőoktatási intézmények is – az első helyes jelentkezések számát illetően (még ha kimondatlanul is) versenyben állnak egymással. Ezt a versenyt a felsőoktatási rangsorok talán még tovább erősítik. Mennyire tartja fontosnak Püspök úr a Károli sikeres szereplését ebben a piaci versenyben? Fontosnak tartja-e az intézmény további növekedését?
A növekedést abban az értelemben, hogy legyen még több hallgató, nem tartom fontosnak, mivel a hallgatói létszám növeléséért folytatott küzdelem legtöbbször a színvonal rovására megy. Csak annyi hallgatót vegyünk fel, amennyivel ideális méretben tudjuk az intézményt színvonalassá tenni. A színvonal növelését tartom fontosnak – egyúttal a különböző felsőoktatási rangsorokban történő verseny is meghatározó, de nem csak az egyházi egyetemek között. Nyugodtan versenyezhetnénk az ELTE-vel is. Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy mindent akarunk nyújtani, de így semmiben sem vagyunk a legjobbak, mindenben csak közepes szintűek leszünk. Szerintem néhány olyan dologra kellene koncentrálni, amiben a Károli a legjobb háromban benne van. Ezek pedig olyan dolgok legyenek, melyeknek köze van az egyház alapküldetéséhez. Ebből a szempontból a pszichológiát nagyon fontosnak tartom, ebben például ott vagyunk az élmezőnyben. De annak is örülök, hogy az anglisztika szakunk is kiváló minősítésű – a kommunikáció és az idegen nyelv szintén része az egyház belső lényegének. A pedagógusképzés pedig a legfontosabb, hiszen a tanítás a keresztyénség lényegi feladata. Fontos, hogy infrastrukturálisan rendben legyünk: a Károlyi-Csekonics-palota egy ékszerdoboz, amely a város közepén áll, vonzó, jól megközelíthető, kiváló informatikai háttere van. A korábbi BÁV-székház átépítése és felújítása után a Kálvin tér környékén tud terjeszkedni a Károli.
A keresztyén, református alap megerősítése mellett lehet további fejlesztésekre vállalkozni. Számos ponton elértük már, hogy valamiből a legjobbak vagyunk, ezért büszke vagyok az elmúlt 10-15 évre, amikor az egyetem kijött a „provinciális” státuszból, és komoly, megbecsült rangot vívott ki magának az egyetemi világban. A jövőre nézve mélyíteni és magasítani kell, szélesíteni nem feltétlenül.
9/2022. (III.7.)/R számú Rektori utasítás az egyes veszélyhelyzeti intézkedések módosításáról és hatályon kívül helyezéséről
Ösztöndíj a fenntarthatóság jegyében
A Károli Gáspár Református Egyetem és a Magyar Nemzeti Bank együttműködésének keretein belül meghirdetett pályázat lezárásaként 2022. március 3-án oklevélátadó ünnepségre került sor a KRE Állam- és Jogtudományi Karán.
A támogatási program mindegyik eleme a fenntarthatóságról szólt, ezzel felhívva a figyelmet bolygónk védelmére. „A jövő fenntartható gazdasága” témában kellett a jelentkezőknek megírni dolgozataikat.
Öt hallgató nyújtott be pályaművet. Mindannyian fontos és a jövő szempontjából meghatározó témában készítettek tanulmányt:
A résztvevőknek a KRE ÁJK Nemzetközi és tudományos dékánhelyettese, Dr. habil. Homicskó Árpád Olivér adta át az oklevelet.
A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Egyháztörténeti Kutatóintézete szeretettel várja Maarten J. Aalders: Abraham Kuyper. Egyház/Politika című előadására (holland nyelven magyar tolmácsolással).
Időpont: 2022. március 23. 10:00-11:30
Helyszín: KRE HTK, 1. emeleti aula (1022 Budapest, Csopaki utca 6.)
Maarten J. Aalders (1954) az Amszterdami Szabad Egyetemen (Vrije Universiteit Amsterdam) végzett teológus. Woubrugge-ben és Amstelveen-ben szolgált lelkipásztorként. 2007 óta független kutató. A két világháború közti magyar-holland egyházi kapcsolatokról írt könyve hamarosan magyarul is megjelenik.
További információ:
https://htk.kre.hu/index.php/1158-maarten-j-aalders-eloadasa-a-htk-n.html
A KRE-DIt, a Károli Gáspár Református Egyetem Doktorandusz Önkormányzatának (KRE-DOK) online tudományos folyóirata szeretettel felhívja minden volt és leendő szerzője figyelmét, hogy a szerkesztőség nagy örömmel fogadja a 2022/1-es számba készülő írásokat hittudományi-, jogtudományi-, valamint történelemtudományi témában.
A terjedelmi követelmények a tanulmányok és recenziók esetében a következők:
• Tanulmányoknál: 10.000-től 60.000 karakter szóközökkel. Ebbe a terjedelembe beleértendők a címek, az absztraktok és a kulcsszavak, a törzsszöveg, a jegyzetapparátus, valamint a bibliográfia.
• Recenzióknál: 5.000-től 15.000 karakter szóközökkel.
Beküldési határidő: 2022. március 23. éjfél.
Magyar mellett angol-, illetve német nyelvű írásokat is vár a szerkesztőség.
További részletek és a felhívás ide kattintva érhető el.
Prof. Dr. Kun Attilát, a KRE ÁJK Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék tanszékvezetőjét az Európai Bizottság munkavállalók szabad mozgásával foglalkozó szakértői testületének („MoveS II”) magyar tagjává, szakértőjévé nevezték ki (Network of experts on intra-EU mobility – free movement of workers and social security coordination).
8/2022. (II.14.)/R számú rektori utasítás a nem oktatáshoz, kutatáshoz, tudományos munkához kapcsolódó rendezvények megtartásáról
(Hatályon kívül helyezte a 9/2022. (III.7.)/R számú Rektori utasítás 2022. március 8-án.)
7/2022. (II.14.)/R számú rektori utasítás a megbízási jogviszonnyal kapcsolatos, a megbízót megillető jogosultságok gyakorlásáról
6/2022. (II.14.)/R számú Rektori utasítása munkáltatói jogkör gyakorlásáról a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011.évi CCIV.törvény (a továbbiakban: Nftv.)13.§-a és 13/A.§-a, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem (a továbbiakban: KRE) Alapító Okirata II.7. és II.8. pontjaiban foglaltak alapján az alábbi utasítást adom ki:
Koroknyai Virág hazánk szépségkirálynője és egyetemünk hallgatója, gyermekkora óta modell. 12 évesen kijutott a Little Miss World versenyre, ahol megszerezte a Little Miss Europe címet, 2017-ben pedig elnyerte a Magyarország Szépe címet és tavaly óta elsőéves joghallgató a Károlin. Elért eredményeiről, tapasztalatairól és terveiről kérdeztük.
Hogyan kezdődött? Érdekeltek a ruhák és a divat kislány korodban, vagy valaki sugallatára szerettél volna szépségkirálynő lenni?
12 éven keresztül FitKideztem (koreográfiát zenére bemutató korosztályspecifikus sport – a szerk.), és a fitneszversenyeken dolgozó fotós kereste meg a szüleimet, hogy elhívjon egy stúdiófotózásra. Amikor azon részt vettem, nagyon megtetszett a dolog és a fotóstól megtudtuk, hogy léteznek gyermekszépségversenyek is. Javasolta, hogy nevezzek egyre, mert szerinte lenne esélyem.
Kérdezték a szüleim, hogy szeretném-e kipróbálni, mire mondtam, hogy persze. Hiperaktív gyerek voltam, aki mindenre kíváncsi. Mikor még 11 éves voltam, megnyertem itthon a Little Miss Hungaryt, így kimehettem Törökországba a Little Miss Worldre, ahol három helyezést osztottak ki, de mindhárman elsőnek számítottak közülük egy abszolút győztessel. A három győztesből választottak engem Little Miss Europe-nak. Akkor fogadtam meg, hogyha elég idős leszek hozzá, a Magyarország Szépén is szeretnék elindulni.
Mennyire érezted rögösnek az utat? Voltak olyan fordulópontok, ahol megtorpantál és majdnem abbahagytad a modellkedést?
Sok volt, mert ez egy veszélyes szakma, főleg fiatal lányok számára. Helyén volt az eszem, de jó volt, hogy számíthattam a szüleimre. Bármit meg tudtunk beszélni, elkísértek a fotózásokra, és végig mellettem álltak annak ellenére, hogy én jobban akartam a dolgot. Azt mondták, addig csináljam, ameddig szeretném. Abba is hagytam egy időre, amíg gimnáziumba jártam, mert nem maradt rá időm az ingázás, az edzések és a hétvégi versenyek mellett. Gimi után jelentkeztem először a Magyarország Szépére, ahol csak negyedik lettem. Rossz érzés volt, miután addig akárhány szépségversenyen elindultam, mindig első lettem. Be is fejeztem, egy ideig nem próbálkoztam. Két évvel később egy nehezebb időszak miatt önbizalomhiányom volt. Nem éreztem jól magam a bőrömben, és gondolkoztam, hogy mi segítene ezen. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbálom még egyszer a Magyarország Szépét, de változtatok azon, ahogy először hozzáálltam. Akkor a gyerekkori fogadalmam hajtott, így nem volt átgondolt lépés. ’17-ben újra megpróbáltam, készültem és edzettem rá, aminek meg is lett az eredménye.
Korábban utaltál a szakma veszélyeire. Milyen veszélyeket tapasztaltál?
Rengeteg a hamis megkeresés. A verseny után például megkeresett egy férfi azzal a kéréssel, hogy reklámozzak egy céget. Általában ezek a megbeszélések – amíg még lehetett, a járvány előtt – kávézókban, nyilvános helyen vagy az adott cégen belül történtek. Elhívott, hogy egy kávé mellett személyesen beszéljünk a részletekről. Elmentem és kiderült, hogy csak találkozni akart velem, valójában nincs semmilyen megkeresés. Ennél negatívabb élményem szerencsére nem volt, viszont még óvatosabbá váltam. Egy menedzsertől kértem segítséget, aki attól kezdve eljött velem a találkozókra. Egy másik, kicsit necces felkérés az volt, hogy januárban utazzak ki Koreába forgatni nyolc napra. Egyik napról a másikra írjak alá egy szerződést, egy gyors Skype-interjú, és mehetek is, mert bekerültem a kiutazók körébe. Volt egy kis félelmem, hogy ez tényleg igaz-e, hogy pont Magyarországról keresnek szereplőt. Hatalmas lehetőség volt és jól sült el.
Milyen forgatásra hívtak Koreába?
Szépségkirálynőket kerestek egy reality showba, ami nem olyan volt, mint az itthoni valóságshowk, tehát nem kellett 24 órán keresztül kamerák előtt állnunk. Megvoltak a forgatási idők. Arról szólt, hogy négy különböző nemzetiségű szépségkirálynő mennyire tudja megismerni Koreát kicsivel több, mint egy hét alatt. Koreai nyelvleckéket kaptunk, elmentünk tipikus éttermekbe és egy óvodába, ami megdöbbentő élmény volt. A koreai óvodákban egyetlen játék sincs. Az óvodában a gyerekek nem játszanak, hanem tanulnak, mert a szülők azért adják be őket, hogy megtanulják az ABC-t és a számokat. A négy lány közül én értem vissza utoljára a felfedezőútról, és a bemutatkozásokból hallottam, hogy a harmadik lány tud magyarul. Kiderült, hogy az anyukája magyar, az apukája egyiptomi. Nagy élmény volt, hogy Magyarországtól 10 ezer km-re is beszélhettem valakivel az anyanyelvemen. Hatalmas sikerrel ment le a 8 részes sorozat a koreai tv-ben. Az utolsó rész leforgatása és a hazautazásunk előtt egy nappal kiderült, hogy négy napig mi vezettük a koreai sajtót. Azt mondták, utoljára az olimpia alatt volt ekkora a nézettség, ezért is hívtak vissza minket tavaly áprilisban leforgatni a második évadot, de a vírus törölte a programot. Szeretnék megtanulni koreaiul, miután egy hét alatt annyit tanultam.
Mit kellett vállalnod, miről kellett lemondanod a szakmáért?
Később kezdtem az egyetemet, ami nyilván egy hátulütője a pályának, de jobb volt így, mert megértem a feladatra. Le tudok ülni tanulni, koncentrálni, összpontosítani a feladatra, ami elengedhetetlen egy nehéz egyetemi szak elvégzéséhez. Most már az egyetem előrébb áll a fontossági sorrendben, mint a modellkedés. Nem adom fel azt sem, de megváltozott a sorrend, mert a modellkedés terén már elértem, amit szerettem volna. Később szeretném kipróbálni magam műsorvezetőként, de ahhoz is még érnem kell és nem szeretném elsietni.
Mit szeretsz a modellkedésben a legjobban?
A hétköznapokban nem szoktam magam sminkelni vagy kiöltözni, ezért egy fotózás alkalmával teljesen megváltozom. Szeretem azt az érzést, hogy odamegyek melegítőben, kócos hajjal, smink nélkül, leülök, és teljesen más embert varázsolnak belőlem. Önmagam vagyok mindkét esetben, de minden lány szereti, ha átváltozhat.
Van-e példaképed, szépségideálod, akit követsz?
Sosem voltam rajongó típus, tehát sem a színészeket, sem a modelleket nem követem. Szívesen beszélgetnék többet – mint amennyi alkalmam volt – Julia Morley-val, a Miss World ötletgazdájával. Megdöntötte a sztereotípiákat azzal, hogy jótékonysági célra használja fel mindazt, amit a lányok szépséggel el tudnak érni. Inkább azért nézek fel valakire, mert valami maradandót alkot, nem csupán a szépségéről híres.
Jelenleg több mint 24 ezer követőd van az Instagramon. Milyen érzés ennyi emberre hatással lenni, „influenszer” szerepet vállalni?
Furcsa érzés, de maximálisan önmagamat próbálom adni. Nem vállalok el minden reklámot, mert azt szeretném, hogy az Instagram oldalam ne egy hirdetőtábla legyen, hanem a személyiségemet tükrözze. Lehet, hogy ezzel nem keresek annyit, de nekem ez nem számít. Ha valaki követni szeretne, önmagamért tegye, ne azért a termékért, amit reklámozok.
A családod támogatta a modellkarriert?
Mindig is támogattak, bár féltés is van bennük, és próbálnak mindentől megóvni. Mivel tudják, hogy mindenképp megvalósítom, amit egyszer elhatároztam, támogatnak. Sokkal jobb így, hogy mellettem állnak.
A Miss World Hungary a jótékonyságról szól. Milyen jótékonysági akciókban vettél részt?
A verseny során a hátrányos helyzetű gyermekek mellett álltam ki, mivel már korábban is foglalkoztam velük. Pontosabban két gyermekkel, pedig mindenkivel szívesen foglalkoznék, ha az időm nem lenne véges. Játszottam, tanultam velük, és bármilyen problémájuk volt, teljes mértékben mellettük álltam. A másik terület a kutyák védelme. A Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány örökbefogadó napján vettem részt, és ezzel kapcsolatban támogatok szervezeteket, illetve ideiglenesen befogadtam egy kiskutyát, amíg nem találunk neki gazdit.
A jótékonykodás melyik területe áll hozzád a legközelebb?
Sajnos a verseny óta nem tudom folytatni, de nagyon közel áll hozzám a hátrányos helyzetű gyerekek segítése, mert borzasztó látni, hogy szülő nélkül vagy alkalmatlan szülővel kell felnőniük, ráadásul hátrányos helyzetből indulva. Ez nagyon nehéz kezdete az életnek. Sok minden gyerekkorban dől el, hogy milyen irányba mehet tovább a fiatal. Később is lehet változtatni, de a gyermekkor a legmeghatározóbb időszak az ember jövőjét tekintve.
A Miss World miatt 30 napot töltöttél Kínában. Hogy sikerült az öt napos túrád a hegyekben?
A hegyekben felfáztam, és út közben nem tudtunk megállni autóval, mikor arra lett volna szükségem, úgyhogy a 30 nap alatt a hegyi túra volt a legrosszabb, pedig azt vártam a legjobban. Egyébként hatalmas élményekkel gazdagodtunk, végig alversenyeken vettünk részt. Sok időt töltöttünk buszon vagy repülőn, mert rengeteg helyre vittek Kínában.
Milyennek találtad a kínai kultúrát?
Pár dologgal európaiként nem tudtam azonosulni, mint például a köpködéssel sem. Mindig van náluk egy köpőcsésze, úgyhogy természetes módon a kultúrájuk része, hogy jártukban-keltükben köpködnek. Másrészről, mivel nagyon vékony alkat voltam mindig is és itthon is azt javasolták, hogy hízzak, mégis szenvedtem a kínai étellel. Mindennek furcsa íze volt. Az itthon kapható kínainak köze nincs a kínai kínaihoz, ami sokkal fűszeresebb. A csípős brutálisan erős. Mit meg nem tettem volna egy szelet rántott húsért! Olyan dolgokat ettem a szálláson, aminek nem lehet más íze a megszokottól: gyümölcsöt és fagylaltot, mert még a víz is más volt: nagyon édes.
Mennyi szabadidőt kaptatok?
Semmi szabadidőnk nem volt. Keveset aludtunk, mert kora reggel, 4-5-től hajnali 1-2-ig forgattunk. Azért sem adtak szabadidőt, hogy ne mászkáljunk egyedül. 140 országból érkeztek lányok, akikre nem lehet egyszerre figyelni. Még boltba is csak legfeljebb öten, kísérővel mehettünk. Az érkezéstől kezdve nagyon vigyáztak ránk. Kínában rendőri kísérettel voltunk városnézéseken. Már a reptéren is várt ránk valaki, és bármi gond adódott, intézkedtek, sosem hagytak minket magunkra. Amikor egy lánynak allergiás rohama volt, azonnal mentőt hívtak. A verseny végén pedig kivittek a reptérre, felraktak a gépre és hazaküldtek.
Ezután beindult a modellkarriered. A világ mely pontjait jártad be vele? Melyik volt a legizgalmasabb helyszín?
A verseny előnye, hogy jó kapcsolatot tudtam ápolni a részt vevő lányokkal. Az ukrán lánnyal meglátogattuk egymást, és az ukrán szervezőséggel annyira jóban lettem, hogy elhívtak a következő verseny táborába, akikkel elmentünk Mykonosra meg Kijevbe. A külföldi munkákkal mindig óvatosabb voltam, inkább a biztosra mentem itthon. Korea volt az első, amire rábólintottam.
Tervezel-e külföldi utat a mostani járványhelyzetben?
Tervezhetnék, de nem érezném etikusnak, hogy mialatt rengeteg itthon a korlátozás, én elmegyek külföldre szórakozni egy fotózásra. Ha nem sürgős, akkor nem utazom. Úgy gondolom, hogy ez a normális, hogy mindenki betartja az utasításokat, hogy hamarabb túllegyünk az egészen.
Nagy váltásnak tűnik a csillogó divatvilág után a jogász szakma. Mi motivált arra, hogy a sikereket félretéve egyetemre kezdj járni és a jogi pályát válaszd?
Gimi után a szüleim azt mondták, hogyha nem a továbbtanulást választom, akkor dolgoznom kell. Itthon nem lehet túl jól megélni a modellkedésből, hacsak a modell nem vállal el mindent, ami az én esetemben kizárt dolog, úgyhogy elkezdtem dolgozni egy ügyvédi irodában. Minél nagyobb rálátást kaptam, annál jobban tetszett, és egyre több feladatot bíztak rám. A szüleim mindig is szerették volna, ha lenne egy diplomám, és még a verseny után elkezdtem marketinggel foglalkozni, bejárni a ranglétrát. Mégsem szerettem volna olyan területen diplomát szerezni, amiben már dolgoztam és képzettség nélkül is tudtam felfelé lépegetni. Jobban szerettem volna olyan szakot választani, amely nem elsajátítható egyetem nélkül. Közben elindultam a Magyarország Szépén, ami miatt abba kellett hagynom a munkát az ügyvédi irodában. Eljött az ideje, hogy elkezdjem az egyetemet.
A modellkedés átmeneti munka számodra vagy az ügyvéd/jogász/bírói tevékenység mellett is szeretnéd folytatni?
Nem szeretném teljesen elengedni a modellkedést, viszont szeretnék a jövőmre koncentrálni, hiszen a szépség múlandó. Úgy érzem, hogy fontosabb dolgok is vannak ennél. Szeretnék más területen tanulni, ahol kiemelkedhetek, ami inkább a tudásról szól. Lehet, hogy átmeneti volt a modellkedés, mert nem tudom, mennyire fogják jó szemmel nézni a fotózásokat egy ilyen komoly szakmában. Remélem, el tudják majd fogadni az emberek, hogy Magyarország Szépe voltam és mást is le tudok tenni az asztalra.
Miként esett a Károlira a választás? Hogy tetszik a képzés?
Több egyetemre is felvettek tavaly – az ELTE és a Pázmány is köztük volt, de kifejezetten a Károlira szerettem volna jönni. Akikkel beszélgettem, azt mondták, hogy sokkal gyakorlatiasabb az itteni jogászképzés, mint máshol, ami nekem könnyebbség. Abszolút meg vagyok vele elégedve, csak az online órákkal gyűlik meg a bajom, mert otthon nehezebb koncentrálni, mint a tantermi oktatás alatt. Több a zavaró tényező, de gondolom, a tanároknak sem egyszerű, hogy egy monitort néznek, amin magukat látják. Ezt az áldozatot viszont mindenkinek meg kell hozni.
Prof. Dr. Kun Attila, a Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék vezetője társszerkesztésében angol nyelvű, EU-s munkajogi szakkönyv jelent meg az egyik legnevesebb nemzetközi jogi kiadónál (Edward Elgar Publishing, UK) EU Collective Labour Law címmel.
A nagy nemzetközi érdeklődésnek örvendő kötet mintegy félezer oldalon, 27 darab monografikusan kapcsolódó fejezetben, 34 – Európa neves egyetemeit és a nemzetközi munkajogász társadalom vezető intézményeit képviselő – szerző tollából valósult meg.
Bővebb információ ide kattintva olvasható.
A KRE BTK Szabadbölcsészet Tanszék és a Belgrádi Egyetem Filozófia és Társadalomtudományi Intézete műhelykonferenciát tartott február 3-4-én Zoomon keresztül, melyet a Hitvalló Szent Maximosz Capita de caritate című művének szentelt. A konferencia fővédnöke Ft. Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyházi Zsinatának lelkészi elnöke volt, aki köszöntőbeszédet is tartott a résztvevőknek.
A kétnapos konferencia immár a harmadik azon rendezvénysorozatban, melyet a két egyetem a nagy bizánci teológus örökségének szentel. Jelen konferencia fókuszpontjában a Hitvalló Maximosz egyik legmélyebb és legnagyobb hatású műve – Fejezetek a szeretetről - állt.
A Hitvalló Szent Maximosz Műhelykonferencia részét képezi a KRE BTK Szabadbölcsészet Tanszék és a Belgrádi Egyetem Filozófia és Társadalomtudományi Intézete hosszútávú együttműködési stratégiájának.
 |
 |
Copyright © 2023 Károli Gáspár Református Egyetem. Minden jog fenntartva.