Jürgen Moltmann német református teológus professzor, egyetemünk díszdoktora 2024. június 3-án 98 éves korában hazatért Teremtőjéhez.
„A teológusok jönnek, mennek. A teológia azonban marad mindaddig, amíg az igazságot színről-színre meg nem látjuk” – mondta nem olyan régen egy interjúban, melyet Dr. Békefy Lajos készített a rendszeres teológia tübingeni professzorával (Confessio, 2023/3). Kevesen mondhatják el magukról, hogy életművük hatását ennyi évtizeden keresztül, a teológusok egymást követő nemzedékeiben figyelemmel kísérhették. Jürgen Moltmann munkásságának egyik legfontosabb jellemzője a relevancia: a keresztyén hitet közvetlenül az ember létkérdéseire és a társadalmi ügyekre reflektálva igyekezett bemutatni, gondolkodásának végkicsengése mégsem az emberi teljesítmény, hanem Isten dicsérete maradt. Hosszú, a 20. századi történelem viharaiban megpróbált életút formálta azt a teológiát, melyben végül mégsem a lemondás és a kétségbeesés, hanem a reménység hangja kerekedik felül. Mindezzel egyetemünk másik díszdoktorának, Karl Barthnak azt az örökségét folytatta és hagyta az utókorra, mely szerint a keresztyén hit és teológia akkor marad meg Krisztusban, ha azt mindenestül az eszkatológia, azaz az Úr eljövetelének várása határozza meg.
Moltmann munkássága teológusok és lelkészek nemzedékeit határozta meg itthon is: többször tartott előadást a budapesti, debreceni és sárospataki teológiákon. Egyetemünk jogelődje, a Budapesti Református Theologiai Akadémia 1979-ben díszdoktorrá avatta. Az 1980-ban a Szentháromság és Isten Országa címmel megjelent könyvét a budapesti Ráday Kollégium Református Teológiai Akadémiájának és a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának ajánlotta. Elsősorban Dr. Szathmáry Sándor tolmácsolásának köszönhetően gazdag életművét magyarul is olvashatja a teológus közösség.
Nem lenne hiteles az emlékezésünk, ha csak a búcsúzásról szólna. Jürgen Moltmann meg volt győződve róla, hogy a keresztyén reménység örömteli és vég nélküli ünneplést jelent. Az élő Isten és az élet teljessége című művében Athanasius szavait idézi: „Krisztus feltámadott a halottak közül – ez az ember egész életét vég nélküli ünneppé teszi”. Reménységünk, hogy ez az ünneplés Jürgen Moltmann számára sem ért véget.
