A Károli Gáspár Református Egyetem és a L’Harmattan Kiadó közös sorozata, a Károli Könyvek méltán nagy népszerűségnek és ismertségnek örvend: immár 10 éve jelennek meg újabb és újabb kötetek minden évben különböző témákban és műfajokban. Az alábbi interjúban Prof. Dr. Sepsi Enikővel, a Könyvműhely létrehozójával, a Károli Könyvek sorozatszerkesztőjével beszélgetett Szabó Júlia.

Emlékei szerint hogyan, milyen körülmények között jött létre a Könyvműhely?

2010 környékén vetődött fel, amikor a Károli Gáspár Református Egyetemre kerültem. 2011-ben jelent meg az első kötet, ami egy Bagdy Emőke születésnapjára készített tanulmánykötet volt. Áttekintettük az egyetem kiadványait, és miután bölcsész emberek vagyunk, érdekelt bennünket, miket publikáltak az elődök. Születtek értékes művek, de nem volt szervezett könyvkiadási és terjesztési rendszere az egyetemnek, így nagyon sok munka az íróasztalfiókban végezte. Ezt nem tartottuk szerencsésnek. A másik cél az volt, hogy a Károlinak legyen egy tudományos PR felülete, ami nem más, mint a mi saját tudományos munkánk, az oktatók tudományos munkái. Ezt a célt is sikerült elérnünk, tehát az oktatók olyan támogatási rendszert találtak ebben a kiadási rendszerben, ami jelentős mértékben segítette tudományos eredményeik közzétételét. Azt hiszem, mára a Károli könyvek híre az ország minden szegletébe eljutott, jó cégér és most már csak arra kell vigyáznunk, hogy a presztízsét meg is tartsuk.

Bevallom, én a Művészetpedagógia Tanszéken szembesültem azzal, hogy a Könyvműhely mennyi kötettel bír. Szakkifejezéssel élve: hány címet tudhat magáénak?

Mostanra jóval kétszáz fölött járunk, és mindezt tulajdonképpen az elmúlt kilenc év alatt értük el. Az első évben – emlékszem – elég kevés könyvet adtunk ki, 2019-ben volt az ugrás. A tavalyi év volt a rekord, 68 címmel jöttünk ki a piacra, ez 2019-hez képest két és félszeres növekedés. A gazdag választék ugyanakkor a minőségbiztosítási rendszerünk megerősítésével párhuzamosan alakult ki. Három alsorozattal indultunk, mára már öt alsorozatunk van.

Hogyan válogatnak? Műfajok szerint, témák szerint?

Alapvetően műfaji felosztással kezdtünk, három alapsorozatunk a tanulmánykötet, a monográfia és a műfordítás/forrás. Ezt egészítette a ki a francia L’Harmattan partnerségével kiadott nemzetközi sorozatunk a Collection Károli, melynek darabjai az Amazonon megtalálhatók (ehhez kellett a francia partner). Az elmúlt években elindult az oktatási igényeinket kielégítő – tehát az oktatók és a hallgatók számára egyaránt rendkívül hasznos – Jegyzet alsorozatunk, amelyhez hallgatóink nagyon kedvezményes áron juthatnak hozzá. Az volt a cél, hogy olyan tankönyveket, segédleteket tudjunk írni, amelyeket az egyetemen a hallgatókkal való munkában használhatunk. Mondanom sem kell, milyen óriási segítséget jelentenek az adatbázisokban (Arcanum, Szaktárs, de a könyvtári gépeinknek is) elérhető elektronikus – kereshető pdf-verzióink –, vagy a korábban kísérletképpen, három formátumban elindított e-bookjaink, elektronikus tananyagaink. Ezek után született a Műfordítás/Forrás sorozat, amely egy megkeresésből adódott. A korábban a Szegedi Tudományegyetem által kiadott Rezonőr sorozatot vettük át. A francia filozófiai műveket magyarul felvonultató kötetek új arculattal jelennek meg a Károli Könyveken belül.

Az, hogy a L’Harmattan Kiadó a sorozat kiadója, összefügg-e azzal, hogy ön eredetileg is a francia szellemi kultúrához kötődik?

Bizonyos értelemben lehet, hogy összefügg, legalábbis annyiban, hogy 2005 környékén Patrice Pavis Színházi szótárának fordításán dolgoztunk, amikor Gyenes Ádámmal (L'Harmattan Könyvkiadó igazgatója – a szerk.) kapcsolatba kerültünk. Az is egy franciás projekt volt, és miután náluk jelent meg ez a kötet, „similis simili gaudet”[1] alapon egymásra találtunk. Voltak olyan törekvéseink, amelyek egybeestek, és amikor az egyetemre érkezésemkor megfogalmazódott a könyvsorozat ötlete, természetszerűleg adódott, hogy vele tárgyaljunk erről, és egy rendkívül dinamikus együttműködés kezdődött. Azt hiszem, ehhez kellett mindkettőnk rokon alkata, amelynek része a franciás irányultság is.

Helyileg a Könyvműhely most még a Horánszky utcában, a Benda Szakkollégium épületében található, de úgy tudom, hogy egy része átköltözött a Reviczky utca 6-ba?

Így van, a Könyvműhely munkatársai két helyszínen dolgoznak: az adminisztratív háttér a Horánszky utcában, a szerkesztőség a Reviczky 6-ban.  Nagyon kinőttük a Horánszky utca 26. szám alatti helyet, ahol még ráadásul egy kis boltunk is működik.

Nyilván sok a terv, de mi lesz a következő kötet?

Minden héten jön ki könyvünk, de az egyik legújabb a Szeleczky Zita magánlevelezésének egy részét összegyűjtő kötet – amely életút-rekonstrukciót és a magánlevelezésekből kirajzolódó képet mutat be. Magát a levelezést Jávor Zoltán ajándékozta egyetemünk Bod Péter Könyvtárának Nagy Péter református lelkipásztor közvetítésével. A leveleket egy fiatalokból álló csapat dolgozta fel és rövid elemzésekkel, életút-rekonstrukcióval kiegészítve adtunk ki. Jó szívvel ajánlom még Visky András: Mire való a színház? - Útban a theatrum theologicum felé című kötetét is, vagy a rítuskutató csoportunk Poetic Rituality in Theatre and Literature című kötetét.

Hivatásunk és feladatunk, hogy azt az őrjítő szakadékot, ami a mindennapi diskurzusban a művészeti életben folyik, valamiképpen személy szerint mindenki igyekezzék áthidalni egy magasabb szintű párbeszéd megteremtésével. Ez fontos feladata intézetünknek.  Ehhez nagyon jó szívvel ajánlok régebbi könyveket is, például a Kommunikáció Tanszékünk alapítójának, Buda Bélának halála előtt megjelentettük Empátia című könyvének utolsó kiadását, vagy Yves Bonnefoy Hollán Sándorról, egy Franciaországban befutott magyar festőről, grafikusról készített elemzéseinek a magyar fordítását, ami egy gyönyörű szép, illusztrációkkal, reprodukciókkal kísért kötet lett. Hollán Sándor azóta egyetemünk díszpolgára lett, és egyik alkotása a Szakkollégium nagytermében látható. Ezt akkor ajándékozta az egyetemnek, amikor díszpolgár lett. Rengeteg könyvünk van, és nem akarok egyet-egyet kiragadni, mindegyiket szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe: az egyetem összes karának különböző kiadványait - teológiai, jogi, pedagógiai témájú könyveket – melyek leírásait megtalálják a Könyvműhely weboldalán.

Egyetemi jegyzetként jelent meg A szürrealizmus utáni francia költészet című kötete, és bevallottan egyéni érdeklődés mentén, szakkollégiumi, egyetemi tanítási tapasztalatok alapján született a szöveg. De mi volt a munkamenet? A hallgatók maguk választották a szövegeket, amelyeket fordítottak? Hogy képzeljük el a munkát?

Ez egy régi történet, ami az Eötvös Kollégiumban kezdődött, amikor én ott 26 éves fiatal tanárként elkezdtem tanítani. Franciaországból hazajőve még éppen a doktorimat fejeztem be a Sorbonne-on, és akkor hoztam haza azokat a francia szerzőket – a szívemben meg a táskámban –, akiket mi nem tanultunk az egyetemen. Elkezdtem az Eötvös Kollégium Francia Műhelyében kortárs francia költészetet tanítani, és valahogyan a tanítással, az értelmezéssel együtt természetesen adódott, hogy a hallgatókkal egy-két fordítással megpróbálkozunk. A hallgatók felvillanyozódtak a gondolattól, hogy a megértésből születik egy magyar szöveg. Úgy láttam, hogy ez nagy motiváló erő. Persze nagyon válogatott társaság volt, kiváló franciaszakos hallgatókról van szó. Azután öt év alatt lett belőle egy kötet A kép és jelenlét címmel. Ezután született még egy, Jean-Michel Maulpoix Kékversek című kötete. Nagy lökést jelentett, amikor Yves Bonnefoy megkapta a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat, ekkor már minden volt hallgató önálló fordítással kapott helyet a kötetben, s hozzájuk kapcsolódtak az „öregek”, valamikori kedves tanárom, azóta már elhunyt Bárdos László és Szőcs Géza fordításai. Sorra születtek ezek a kötetek, de ez a jegyzet nem a fordítások miatt jött létre. Szatmári Évával a különböző folyóiratokban kallódó fordításokat szedtük össze – például Lackfi Jánostól –, ezek nem jelentek meg gyűjteményes kötetekben, és az volt a célunk, hogy legyenek a hallgatók számára hozzáférhetők. A kötet felöleli a szürrealizmus utáni francia költészet azon alakjait, akiket évről évre rendre tanítottam az ELTE francia szakán nagy előadások keretében, illetve az Eötvös Kollégiumban műhelyórákon franciául, vagy most már a Károlin is, franciául nem feltétlenül tudó hallgatóknak magyarul is tanítom. Ehhez ez most nagyszerű segédlet lett: magyar szakosoknak, kommunikáció szakosok, illetve olyanoknak is használhatják, akik összehasonlító irodalommal foglalkoznak. Ez volt a cél.

Ez a könyv nemcsak azok számára érdekes, akik már benne élnek a francia kultúrában, de vajon a költészet eme sajátos világa mennyire hozható közel a slam-poetry nemzedékéhez?

Azért hiszek abban, hogy a jó költészetnek van jövője, mert éppen ebben a vizsgaidőszakban egy kiváló szakdolgozónknak, Kiss Annának a trash kultúráról írott szakdolgozatának előadását és vitáját hallgatva is azt tapasztaltam, hogy érdekli őket mi az, ami számukra elérhető, fogyasztható vagy fogyasztásra felkínált.

A kötet a szó, a szavak erejének visszavétele, pontosan a képkultúra nemzedékének visszavezetése a belső képek világába. De manapság mintha éppen a szó veszítene értékéből. Azt szoktuk általában mérlegre tenni, hogy mi a valóság, mi az igazság? A verbális, beszédbeli igazság – a „vérité de parole” – keresése a francia kultúra egyik erőssége. Ez ma nem könnyű feladat. Egy katedrán álló tanárnak sem az, hiszen túl sok a zaj, túl sok az információ, és az ember úgy érzi, hogy devalválódnak a szavak. Lehet, hogy ennek jóvátételére éppen a költők alkalmasak?

Szavainkkal mindannyian teremtünk, ezt a teremtést nem ruházhatjuk csak a költőkre. Azért fontosak a megnyilvánulásaink, mert minden egyes megnyilvánulásunkkal valamit teremtünk, és talán föl sem mérjük, hogy mekkora erő adatott a szóval. A világot Isten a Logos által teremtette, és ennek a teremtő képességnek valamiféle tükröződése ott van bennünk is – az ő képére és hasonlatosságára. Tehát a szavainkkal valóságot tudunk teremteni. A költők különös adománya, hogy még inkább bírnak ezzel a talentummal, de a felelősség számunkra is adott. Én azt hiszem, hogy ma egy tanár számára a saját nyelve teremtő erejével kapcsolatban az is dilemma, hogy akár a mainstreammel szemben mit vihet be az egyetemi oktatásba és milyen mértékig. Ezt én is tesztelgetem. Nekem a Covid-időszak arra volt jó, hogy ebben bátrabban lépjek, kísérletezzek. Szerintem ez az igazán izgalmas munka egy tanár életében. Annyi izgalmas dolog történik a világban, hogy nem taníthatjuk mindig a múltat.

Kiírtam Bonnefoy-tól egy mondatot, ami nagyon megragadott: „Micsoda ártalmas kettősség az értéktelenné vált itt és a jónak tartott másutt között.”

Igen, hát ez abszolút feszíti az ő költészetét, de tulajdonképpen a mi életünket is, ha jól belegondolunk. Az, hogy az „itt és most” -ban, az esetlegességben, teljes elfogadásban és nyitottságban létezünk, vagy mindig hiányérzetünk van egy „másutt” miatt, egy másik lehetséges út miatt, amit elvétettünk, amire nem léptünk rá. Erről szól a Hátország, a L’ Arrière-pays, amelyet talán Pilinszky is ismerhetett – legalábbis egy interjú tanúsága szerint –, ez az igazi tétje. A nyelvben költői módon jelen lenni, nem az álmodásban élni, miközben Bonnefoy költészete tele van képekkel, álomelbeszélésekkel.  A vers éppen ebben az állandó feszültségben születik. A jelenlét költői közül Yves Bonnefoy a legjelentősebb. Nagyon sok irodalmi díj birtokosa volt, a mi közép-európai perspektívánkból nézve megemlíthetjük a Kafka-díjat, illetve Janus Pannonius Költészeti-nagydíjat, de már a Nobel-díj közelében is volt.

Az interjú a KultX egyetemi rádióban Írásfétis? A könyv örök címmel, a Károli Könyvek köteteit bemutató műsor sorozatindító adásaként hangzott el.

[1] A similis simili gaudet (kiejtve: szimilis szimili gaude) egy latin közmondás, aminek magyar jelentése: hasonló a hasonlónak örül. Forrás: lexiq.hu

Kerekasztal-beszélgetés a közösségi média mindennapos, életünkre gyakorolt hatásáról

Közösségi média és digitális világ kérdéseit boncolgatták a 10. alkalommal megrendezett Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó egyik programpontján Timár Borbála médiapedagógus, dr. Baracsi Katalin internetjogász és dr. Guld Ádám médiakutató segítségével. A beszélgetést Vajda Zsuzsanna újságíró vezette a Református Művelődésért Kutatóműhely (RefCOO) szervezésében. A beszélgetésben elhangzottakat az alábbiakban olvashatják.

Miért érdemes digitális műveltségre szert tenni?

A médiával átitatott környezetben a digitális műveltség segíthet visszavenni az irányítást a digitális világ fölött, hogy ne a média befolyásoljon minket, hanem tudatos döntéseinkkel tudjuk kiélvezni a média előnyeit, ismerve annak kockázatait is.

Internetjogászat kezdete, jelene, foglalkozási területei

Nincs jelenleg olyan egyetemi mesterképzés, ami külön az internetjogászatra fókuszálna, de jogász diplomával rendelkezők számára elérhető a Pécsi Tudományegyetem infokommunikációs szakjogász képzése. Internetjogászokra azért is lehet szükség, hogy tisztában legyünk azzal, hogy az online és offline tér szabályai ugyanazok. Minden felhasználó meghatározott jogokkal rendelkezik: létezik a digitális biztonság fogalma, ami nem egy alkotmányos alapjog, de a világon mindenhol számontartott jogosítvány, amely segítségünkre lehet, ha bajba kerülünk a világhálón.  A jelenlegi magyar büntető- és polgárjogi szabályok minden interneten előforduló helyzetet szabályoznak, viszont a felhasználók ezeket ritkán olvasgatják esti szabad óráikban, miközben próbálják megfejteni az egyes paragrafusok jelentését. Az internetjogász munkájának egy része, hogy közérthető formában ismerteti a jogszabályokat, érzékenyíti az embereket, felkelti az érdeklődésüket a jogra, ami nem egy száraz, unalmas terület, hanem egy segítő eszköz a digitális mindennapokban.

Social Dilemma (2020-as dokudráma) – Mennyire realista a film valójában?

A film legnagyobb előnye, hogy a már ismert problémákat a szélesebb nyilvánosság előtt is kinyilvánítja, viszont egy részüket leegyszerűsíti, hatásvadász módon jeleníti meg. Az algoritmusok és politikai álhírek szerepét jól bemutatja, viszont leginkább a digitális világ veszélyeit emeli ki, hogy elrettentsen és dokumentarista köntösbe bújva befolyásolja közönségét (ti. felszólít, hogy töröljük magunkat minden közösségi médiafelületről.)

Lássuk az előnyöket és a kockázatokat

A technológia önmagában nem jó vagy rossz, hanem az a mód lehet az, ahogyan a felhasználó hozzányúl. Élethelyzetenként változó a megközelítés. A kérdés, hogy a felhasználó mennyire találja meg a helyes egyensúlyt a digitális világban. Nem az egyes platformok törlése, hanem a felhasználó kiegyensúlyozott aktivitása segítheti a hibák kiküszöbölését. Az egyénnek szerepe van az addikció kialakulásában is: akkor beszélünk függésről, amikor valami negatív értelemben befolyásolja a normál életvitelünket. Ezt jelentheti a szociális kapcsolatok leépülése, valós baráti kapcsolatok hiánya, napi 12 óra időtöltés a számítógép előtt, hátfájdalom, elhízás, az alvási ciklus megváltozása a digitális média használatával összefüggésben. Ha a tüneteket nem hagyja figyelmen kívül, az egyén felelőssége változtatni. Kiskorúak esetén pedig a szülő kell, hogy szabályozza a médiumok használatát. Azonban abban az esetben, ha például a 14-15 éves gyerek normál körülmények között napi 60 percet tölt közösségi médiafelületen, ahol a barátaival beszélget vagy kapcsolatot tart külföldi rokonaival és az eszköz letétele nem okoz gondot, akkor már az önszabályozás útjára lépett a fiatal. Tehát lehet mértékkel, jól használni a digitális eszközöket.

Algoritmusok döntenek helyettünk

Sokak számára sajnos ez a kényelmes, ezért lehetetlen őket meggyőzni arról, hogy a döntés a kezükben van. Kialakul a harmadikszemély-hatás a digitális térben: az ember azt hiszi, hogy ha ő azokat a híreket olvassa, akkor mindenki más is ugyanúgy gondolkodik. A harmadikszemély-hatás elmélet lényege, hogy egyrészt az egyén önmagát („I”, illetve „Én”) és azokat, akiket magához hasonlónak tart vagy feltételez („You”, illetve „Te” vagy „Ti”), védettnek vél a média befolyásoló hatásaival szemben. Eközben az ember bekerül egy buborékba, és kizárja magát a valóság megismeréséből, elhatárolódik a szemléletváltás lehetőségétől azáltal, hogy megismeri mások véleményét. Elmegy mellette a világ.

Digitális jóllét

Tágabb értelemben utal az ember online és offline élete közötti egyensúlyra, amikor úgy használjuk a médiát, hogy az testi és lelki egészségünket nem károsítja. A tudatosításnak korlátai vannak, sokszor nem elég tudatosítani. Látom, hogy információ-szűrő buborékban vagyok, de mit kell tennem? Olvashat az ember ellentétes politikai oldalhoz kapcsolódó sajtótermékeket, de ezt senki nem teszi meg örömmel. Az extremizmus esetében egyértelmű, hogy józan ésszel nem lehet meggyőzni mély médiabefolyásoltság alatt álló, agymosott személyeket. Úgy lehetünk tudatosak, hogy megelőző módon védekezünk. Az információ-szűrő buborék jelenség és a kényelmességből fakadó káros, beszűkült gondolkodás megakadályozása azáltal jöhet létre, hogy folyamatosan többféle forrásból tájékozódunk. Ha nem szeretnénk, hogy irányított gondolkodásunk legyen, hallgassunk meg más véleményeket is.

Szűkebb értelemben a digitális jóllét az egészségre, harmonikus életre vonatkozik. Ezt az iparági szereplők is elkezdték figyelembe venni. Ez első szinten a telefonunk alkalmazásait érintő fizikai változásokban nyilvánul meg: a képernyőidő mérése, a képernyőidő csökkentése, éjszakai világítás bekapcsolása mind olyan funkció, ami a digitális jóllétet szolgálja.

A digitális jóllét eltér gyermekek és felnőttek esetén. Egy 8 éves gyermek nem képes magán kontrollt gyakorolva időkeretbe helyezni az internethasználatot, míg a felnőtt ezt megteheti, hiszen gyakran a munkaeszköze az internet. Az, hogy egy gyerek könnyen rájön arra, hogy hogyan kell alkalmazásokat letölteni, hogyan kell megvágni egy TikTok videót, vagy hogyan kell videót feltölteni a YouTube-ra nem jelenti azt, hogy közben odafigyel a képernyőidőre és arra, hogy milyen tartalmat fogyaszt, ezért váratlanul láthat olyat, amitől megijed, és nem tudja, mit kell tennie akkor sem, amikor valaki meztelen képet kér tőle az online térben. Mindez szintén a digitális jóllét kérdése. Ideális esetben mindenki maga tudja meghúzni azt a határt, hogy mikor teszi le a telefonját. Családi körben megoldás a digitális szerződés kötése, iskolai vagy egyetemi környezetben pedig a digitális házirend bevezetése, ami angolszász országokban már két évtizede szokás. A digitális házirend sikere abban rejlik, hogy minden érintettet bevonnak a szabályalkotásba, így nem a másik feje fölött hoznak döntéseket. Ha a diák maga is aktív részese a kialakult rendnek, sokkal könnyebb tartania magát a szabályrendszerhez.

Az önszabályozás is fontos része a digitális jóllétnek. A digitális eszközök folyton változnak, amivel együtt a felhasználók is folyton feszegetik a saját határaikat.

Digitális írástudás/tudatlanság

A digitális média nem csupán a szabadidő és szórakozás felülete. A komfortfunkciókon túl használható hétköznapi sikerek elérésére – akár a helymeghatározó megfelelő használatával könnyebben tájékozódunk, nyelveket tanulhatunk, beiratkozhatunk Magyarországról egy nemzetközi egyetem online képzésére, amelyet praktikusan, költséghatékony módon el tudunk végezni, miközben olyan munkakapcsolatokat építhetünk ki hálózatépítő platformokon, amire 15-20 éve esélyünk se lett volna. Ezek a digitális írástudás szükséges készségei, amik szintén javítják a digitális jóllétet.

A gyermekek hozzáállása a médiához

Felnőtt egy olyan szülői generáció, aki maga is aktív internetes felhasználó, közösségi médiafelületen is megjelenik. A társadalom egy szűk kisebbsége ebből a generációból már tudatosabban odafigyel a változásokra, hogy mikor, hogyan vesz új eszközt, mik a technikai újdonságok – pl. szülői felügyeleti rendszer, vagy gyerekbarát böngésző beállítása. Bizonyos szülői közösségek eldöntik, hogy egy alsós gyereknek nem lehet semmilyen okoseszköze.

Másfelől sok szülő ügyet sem vet a kérdésre, hátat fordít, és ráhagyja gyermekére azt is, ha bajba kerül, és azt feleli a kérdésére egy bejövő üzenettel kapcsolatban: „Te töltötted le ezt az alkalmazást. Oldd meg!”. A gyerekek médiatudatosság iránti érdeklődése miatt nagyon könnyű beszélni velük az iskolában arról, hogy olvasnak-e álhíreket, az álhírek olvasása hogyan hat az életükre, vagy pl. akarnak-e e-sportolók lenni. A szülők lemaradását kellene behozni, akik a jelen világ iránti érdeklődés híján el fogják veszíteni a kapcsolatot a gyerekükkel.

A gyerekek belenőnek a digitális korszakba, ezért az óvodások digitális médiafogyasztásáról is zajlanak kutatások. Születésüktől kezdve a környezetükben élő felnőttek, nagyobbak szokásai alapján is rengeteget tudnak a gyerekek a digitális médiahasználatról, tehát a szülők felelőssége felbecsülhetetlen.

Kisebbségben vannak azok a szülők, akik szélsőségesen tudatos módon nem engedik a digitális világ közelébe gyereküket 12 éves korukig. A társadalmi rétegződés szempontjából megfigyelhető erről az attitűdről, hogy kifejezetten a felsőbb osztályokhoz, kivételezett társadalmi csoportokhoz köthető. A digitális média így a társadalmi egyenlőtlenség újratermelődésének az eszköze. Mivel az előrejelzések alapján azok a gyermekek, akiknek a digitális detox is az életük része, azok a szociális készségeket nagyon jól el fogják sajátítani, amik arról szólnak, hogy hogyan mozgunk közösségben, hogyan kezeljük a társas szituációkat, hogyan leszünk egy csoport vezetői és hogyan teremtünk kapcsolatot valós időben és térben. Ez akkora előnnyé válik számukra szemben azokkal a gyerekekkel, akik a digitális környezetben elszigetelve, individualizálva, atomizálva szocializálódnak, hogy a következő 15-20 évüket maximálisan pozitívan fogja befolyásolni.

Kitől várhatunk online védelmet?

A törvények mellett segítségnyújtó szerepük van az iparági szereplőknek, akik előre haladtak a felelősségvállalás terén. A közösségi oldalakra, ha valaki most próbál meg regisztrálni 13 éves kora előtt, akkor hamis adatot kell megadnia. A szolgáltatók erősen óvják a 18 év alatti korosztályokat: pl. a Facebookon megjelenő durva tartalmakat szürke felület takarja. Sokkoló tartalmat csak akkor láthat a felnőtt felhasználó is, ha készen áll rá, de 18 év alattiaknak ezek egyáltalán nem jelennek meg. Továbbá az idegenek kapcsolatfelvételét is szigorúbban szabályozzák a szolgáltatók a fiatalkorúak esetében. Természetesen az iskoláknak, az oktatásnak, valamint a családnak is nagy szerepe van a fiatalok védelmében.

Magyarország érdekes helyzete, hogy az oktatásba eddig korlátozottan tudott bekerülni a digitális világ témája. Az oktatásban és a segítségnyújtásban is egyelőre a civilek járnak élen. Mindenki feladata a tudatosság, de az egyén felelőssége, hogy a jogszabályok ismeretében tudatosan tevékenykedjen online felületeken.

Mi is a közösségimédia-platform?

Nem olyan, mint egy hagyományos sajtóorgánum, mint az újság vagy a rádió, hanem egészen más, illetve egyáltalán nem közszolgálati szerepet tölt be. A személyiségi jogokon túl érdemes lefektetni egyéb szabályozásokat is. Ausztrália, Kanada és Franciaország tart ott, hogy pár éven belül megalkot egy olyan szabályozást, amit majd a többi ország Európában át fog venni. Norvégiában a digitális tudatosság jegyében már megalkottak egy törvényt, amely szerint, ha az Instagramon egy influenszer túlfilterezett tartalmat oszt meg, akkor azt egyértelműen jelezni kell a testképzavarok és az önértékelési problémák csökkentése érdekében. Sok fiatal szeretne hasonlítani ahhoz, amit az Instagramon lát, pedig az a tartalom beauty-filter nélkül másként mutatna.

Közösségi irányelvek

Csak olyan alapelvekről van szó, amelyeket az egészséges emberi erkölcs is diktál. Lényegében magába foglalja, hogy amit a való életben nem tennél meg a másikkal, azt a virtuális térben se tedd meg. Akkor se, ha sokkal könnyebb kegyetlenséget gyakorolni olyan térben, ahol nem látom a másikat, és ő sem látja, ki az elkövető. Néhány éve elérhetők ezek az elvek magyar nyelven is, melyek közül néhány így szól: Ne gyűlölködjünk. Ne kövessünk el bűncselekményt. Tartsuk tiszteletben az emberi méltóságot. Engedéllyel tegyünk ki tartalmakat. Ha mástól idézünk, megfelelő forrásmegjelölést használjunk. Ezeken az alapvető irányelveken a Facebook is gondolkodott, viszont az még nem egyértelműsített, hogy amikor egy fiók letiltásra kerül, az mi alapján történik. Hivatkoznak a közösségi irányelvek x-y pontjaira, de az emberek számára ez kevésbé egyértelmű, mivel nemigen olvassák el az irányelveket. Itt fontosabb lenne a közérthető kommunikáció erősítése.

Felhasználói jogok

A rólunk készült kép, videó és hangfelvétel esetén minden esetben hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy a felvétel elkészüljön. A hozzájárulás mellett arról is kell rendelkezni, hogy a felvételt hol és milyen formában fogják használni. Kevésbé köztudott, hogy bármikor kérhetjük, hogy a rólunk készült tartalmakat töröljék. A képmás mindenki személyes tulajdona, amivel rendelkezhet, ezért nagyon fontos figyelni, hogy engedéllyel használják-e fel mások a rólunk készült képeket. Ha olyan felvételt látunk, amihez nem járultunk hozzá, az oldaltól lehet kérni, hogy törölje azt. Polgári perben sérelemdíjat lehet kapni, ha ezt a kérést visszautasítják. Ebből a szempontból fontos jogosítvány, amivel mindenki rendelkezik, a felejtés joga: magyar nyelven lehet írni a Google-nek olyan tartalomról, ami már irreleváns vagy engedély nélkül került fel, és a Google a kérésre el fogja tüntetni a keresőmotorjából, viszont az kizárólag az európai keresőmotorból kerül ki. A Google ezek után abban az esetben, ha valaki újból fel akarja tölteni a leszedett tartalmat, nem fog levelet írni az érintettnek, hanem automatikusan ki fogja törölni azt.

Digitális figyelemelterelés, információs telítettség

Önreflexió és tudatosság nélkül az egyén nem jut el arra a felismerésre, hogy azért depressziós vagy rossz a hangulata, esetleg fáradt, mert egész nap egy képernyőt nézegetett ahelyett, hogy valós térben és időben találkozott volna emberekkel. Kutatások igazolták, hogy a Z generációban (1995-2010 között születettek) sokan érzik magukat sikertelennek, frusztráltnak, magányosnak, elidegenedettnek, miközben napi 10 órát töltenek közösségi médiafelületeken annak az illúziójában, hogy társaságban töltik az időt kialakult kapcsolati háló és barátok körében. Az ember evolúciós viselkedésére viszont az jellemző, hogy évezredeken keresztül úgy szocializálódott, hogy a társaság fizikai. Ahhoz, hogy a társasági igénye kielégüljön, nem elég, ha az ember csak egy képernyőt nézeget, hanem érzékelnie kell a másik ember fizikai jelenlétét, hogy a szemébe nézzen, megérinthesse beszélgetés közben, vagy reagálni tudjon a másik nonverbális üzeneteire. A pandémiás időszak próbatételei között tudhatóak a Zoom-megbeszélések, ahol online videós meetingeken nagy százalékban elveszett a nonverbális kommunikáció megértést segítő jótékony hatása. Online kommunikáció során plusz nehézséget jelent kihámozni az információt a sok digitális zajból. A social média óriási illúziója, hogy általa sok emberrel vagyunk kapcsolatban, de ne feledjük, hogy ha jól akarjuk magunkat érezni, tényleg emberek közé kell mennünk, hogy valóságosan megélhessük a kapcsolatainkat.

Szakmai- és magánélet egyensúlya

Szakmai és privát profil létrehozásával kikerülhető a két élettér összemosódása, konfliktusa. A személyiségmarketing, illetve self-branding foglalkozik a virtuális szakmai jelenléttel. A mai munkaerőpiacon minden állásra jelentkező digitális lábnyoma állandóan az érdeklődés középpontjában áll. A HR-munkatársak egy jelentkező anyagainak bírálatakor minden bizonnyal ellátogatnak különböző közösségi médiafelületekre is, hogy megnézzék, ki mit oszt meg magáról. Két fontos tanácsra hallgathat a felhasználó ezzel kapcsolatban. Először is, tervezze ilyen szemmel a karrierjét, tudatosítsa minél előbb, hogy eljön az az idő, hogy valaki ránéz a privát profiljára szakmai szemmel. Másrészről pedig fontos emlékezni arra a triviálissá vált mondatra, hogy digitális környezetben minden megmarad. Előáshatók lesznek valaki múltjából az egyszer régen, öntudatlanul felpakolt tartalmak.

Hogy lehet kitörni a közösségi médiabuborékból?

Apró lépésekkel is ki lehet szúrni ezeket a buborékokat. Ne tiltsuk le azokat a barátainkat, akik nagyon ellentétes véleményt fogalmaznak meg a világ állásáról. Tartsunk benn mindenkit a merítésben, mert rajtuk keresztül fogunk a világ olyan szegletére rálátni, ami a saját látóterünkből kiesik. Tudatos attitűd szükséges ahhoz, hogy a mai átpolitizált világban felfigyeljünk arra, hogy az érdeklődésünket és tájékozódási szokásainkat nagy mértékben a politikai érdeklődés határozza meg, ami egy zárt buborékot eredményez. Nem kell mást tennünk, mint a mi politikai nézeteinkkel ellentétes három politizáló portált követni, hogy a cikkjeiken keresztül a másik oldalból is lássunk valamennyit. Folyamatos érdeklődés és kíváncsiság szükséges amellett, hogy megfelelő pszichológiai, szociológiai és technológiai ismeretekre is szert tegyünk arról, hogy hol milyen tartalmakkal találkozhatunk. Életkortól függetlenül nagyon fontos a kritikus gondolkodásmód, mert már a legfiatalabb óvodáskorú felhasználókkal is érdemes elkezdeni az egész életen át tartó tanulást.

A kereséseinket tágíthatjuk egy egyszerű módon, hogy ne mindig az előzményeink alapján kapjunk ajánlásokat, ami által sosem látjuk a teljes spektrumot. Amikor megnyitjuk a Google-t, megjelenik a Gmail-fiók kis ikonja a jobb felső sarokban, ami sokkal inkább személyre szabott kereséseket generál. Kijelentkezett Gmail-fiók esetén viszont általánosabb találatokat kapunk. A cookie-kezelés is szerepet játszik a keresési találatainkban, amely szűkíti az érdeklődési körünket. A cookie-k segítségével lekövethető, hogy mit teszünk a számítógépünkön, ezáltal fogja tudni a ruhabolt már a bejelentkezésünk előtt, hogy miket vásároltunk, mikre kerestünk rá. Ha a cookie-kat nem fogadjuk el, vagy kitöröljük a böngészőnkből, akkor sokkal több tartalomhoz férhetünk hozzá.

A közeli jövő változásai

Meghatározó trend lesz a mesterséges intelligencia által generált álló- és mozgókép, a deepfake technológia térnyerése, valamint a CGI (Computer-Generated-Imagery), melynek köszönhetően odáig jutott a technika, hogy úgy tudnak számítógépek személyeket generálni, hogy a róluk készült képek – mozgó- vagy állóképek – nem beazonosíthatóan ábrázolnak mesterséges kreálmányokat, amelyek ugyanolyannak tűnnek, mint a való életben élő emberek. Szinte láthatatlanul, hihetetlen gyorsasággal zajlik ez a fejlődés, amiről nem tudnak a tömegek, de parányi előrejelzések és gazdasági folyamatok ebbe az irányba mutatnak. Az elmúlt évben jelent meg az Egyesült Államokban az első olyan CGI ügynökség, ami kizárólag digitálisan létrehozott influenszereket foglalkoztat. Ennek következménye lehet, hogy a jövőben a valós influenszerek háttérbe szorulnak, mivel ezek a digitális kreálmányok pont úgy viselkednek, ahogy mi akarjuk. Az influenszer-marketing egyik legnagyobb kockázata, hogy a tizenéves fiatal egyszer csak érzékeny tartalmat oszt meg magáról, vagy beszól valakinek, tehát nem kontrollálható. A kontrollfunkció az új karaktereken keresztül maximálisan gyakorolható. Ezek a változások a technika fejlődésével törnek előre a közeli jövőben – a nagyközönség számára fél- vagy egy éven belül lesznek nyilvánosak.

11/2021. (IX.03.)/R számú Rektori utasítás a 2021/2022. tanév veszélyhelyzet idején történő szervezéséről és végrehajtásáról (egységes szerkezetben a módosításáról kiadott 12/2021. (XI.02.)/R számú Rektori utasítással, a módosításáról kiadott 15/2021. (XI.22.)/R számú Rektori utasítással, a módosításáról kiadott 16/2021. (XII.02.)/R számú Rektori utasítással, valamint a 3/2022. (I.20.)/R számú Rektori utasítással)

Mellékletek az utasítás alatt olvashatóak.

9/2021. (VIII.27.)/R számú Rektori utasítást a kollégiumok, szakkollégiumok 2021/2022. tanévi működtetési rendjéről a koronavírus járvány elleni védekezésre tekintettel  (egységes szerkezetben a módosításáról kiadott 16/2021. (XII.02.)/R számú Rektori utasítással és a 9/2022. (III.7.)/R számú Rektori utasítással

(Hatályon kívül helyezte a 12/2022. (V.23.)/R számú Rektori utasítás 2022. május 23-án.)

10/2021. (VIII.31.)/R számú Rektori utasítás a 2021/2022. tanévi gólyatáborok veszélyhelyzet idején történő megszervezéséről és lebonyolításáról

(Hatályon kívül helyezte a 4/2022. (I. 20.)/R számú Rektori utasítás 2022. február 7-én.)

8/2021. (VIII. 25.)/R számú rektori utasítás a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 43. § (3) bekezdésében, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzatának 32. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján kiadott utasítás

2021. augusztus 6-7-én nagyszabású nemzetközi tudományos konferenciát rendezett a Magyarságkutató Intézet Székelyudvarhelyen „A tatár világbirodalommal szemben” címmel.

Prof. Dr. Kásler Miklós emberi erőforrások minisztere videóüzenetben köszöntötte a jelenlévőket, majd Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapító elnöke tartotta meg előadását.

A konferencián előadást tartott Dr. Hidán Csaba, Egyetemünk Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egyetemi docense, előadása a „Mongol hadviselés és fegyverzet a XIII. században” címet viselte.

A konferencia az alábbi videóban megtekinthető:

2/2021. (VII. 21.) számú rektori és kancellári együttes utasítás a megbízási jogviszonnyal kapcsolatos, a megbízót megillető jogosultságok gyakorlásáról

Nyilvánosságra hozták az "OTKA" fiatal kutatói kiválósági program 2021. évi nyerteseit (FK_21), mely keretein belül fiatal kutatók saját kutatócsoportot alapítva Magyarországon indíthatnak önálló kutatást.

Az innovációért felelős helyettes államtitkár 109 kutatási pályázat támogatásáról döntött. 

A Történelem Szakértői Testület támogatta Réfi Attila (KRE, Történettudományi Intézet) Huszárok, harcmezőkön innen és túl. Nemzeti csapatnemünk a „hosszú” 19. században című pályázatát.

Az „FK_21” célzottan fiatal, önálló kutatói pályájuk kezdetén álló kutatóknak meghirdetett témapályázat. A 12 évnél nem régebbi (2009. január 1-jét követően megszerzett) tudományos fokozattal rendelkező kutatók számára külön programban meghirdetett felhívás (FK_21) arra ad lehetőséget, hogy a fiatal kutatók saját kutatócsoportot alapítva Magyarországon indítsanak önálló kutatást.

9/2020. (VIII. 18.)/R számú Rektori utasítás a 2020/2021. tanév szervezéséről és végrehajtásáról a járványügyi készültség bevezetéséről szóló 283/2020. (VI. 17.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése által bevezetett járványügyi készültségre tekintettel1,2

Kocsi Csergő Bálint a pápai oskola rektora volt, amikor a pozsonyi vésztörvényszék elé idézték, majd 1674-ben gályarabságra hurcolták. Szabó Előd tatai református lelkész kiemelkedőnek tartja, ahogy Kocsi Csergő visszaemlékezéseiben szenvedéseiről írt. A fő üzenet, hogy ő és társai Jézus Krisztusért vállalták a szenvedést. „Fel szoktam tenni magamnak a kérdést: én vajon képes lettem volna rá?” – töpreng Szabó Előd a hitükért a gályarabságot is vállaló prédikátorok sorsán.

7/2021. (VI. 14.)/R számú Rektori utasítás a KRE Tanítóképző Főiskolai Kar Kecskemét képzési helyen záróvizsgára jelentkezett hallgatók által az Nftv. 82. § (1) bekezdés d) pontja, 83. § (1) bekezdése alapján teljesítendő fizetési kötelezettség alóli mentességről

9/2020. (VIII. 18.)/R számú Rektori utasítás a 2020/2021. tanév szervezéséről és végrehajtásáról a járványügyi készültség bevezetéséről szóló 283/2020. (VI. 17.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése által bevezetett járványügyi készültségre tekintettel

6/2021. (VI.02.)/R számú Rektori utasítás a 1/2021. (I.28.)/R számú Rektori utasítás módosításáról