Nem-besorolt

Akárcsak más identitás, a magyar református önkép is több rétegből áll. A mára a legnagyobb Kárpát-medencei református egyháztörténeti konferenciasorozat, a „Hagyomány, Identitás, Történelem” (HIT) elsősorban történeti megközelítéseket helyez előtérbe. A református identitás múltbeli gyökereit, kialakulásának lépcsőfokait, formálódásának, inspirációinak forrásait kutatja. Nem öncélúan, hanem azért, hogy megválaszolhassuk a magunk és a ránk bízottak számára, hogy miért is vagyunk olyanok, amilyenek.

A jelenkori egyháztörténet-írás egyik legfontosabb feladata nemcsak az, hogy ideológiai dogmáktól immár nem béklyózott szemlélettel tekintsen a korábbi évszázadok eseményeire, folyamataira, de az is, hogy feltárja, mi történt a magyar reformátussággal 1945 és 1990 között. Ezzel magyarázható, hogy a HIT 2020-as kötetében – amelyet a koronavírus-járvány miatt sajnos elhalasztott konferencia ellenére is fontosnak tartottunk megjelentetni – hangsúlyosan szerepelnek a diktatúra időszakával kapcsolatos tanulmányok. A lelkipásztorok magatartási formáiról, Péter János püspök kommunista párttagságáról vagy az 1956-os forradalom egyházi résztvevőjéről szóló szövegek jelzik, milyen sok elmondatlan történetünk van még harminc évvel a diktatúra bukása után is.

Természetesen a kötet nemcsak a huszadik századdal foglalkozik: olvashatunk tanulmány többek között az angolszász és a magyar puritán líra összehasonlításáról, Szász Károly püspök szocializációjáról, valamint a holland református forradalomellenes irányzat családközpontú társadalomelméletéről is. A HIT2020 kötetet a HIT2021 konferencián mutatjuk be, amelyre november 2-3-án kerül sor Budapesten, a Hittudományi Kar Csopaki utcai épületében.

A kötet a képre kattintva szabadon letölthető.

Készült: 2021. október 21.

21 október

Réfi Attila történész vezetésével huszártörténeti kutatócsoport szerveződik a Károli Gáspár Református Egyetemen. Ennek okán készített interjút a Magyar Nemzet újságírója Dr. Réfi Attilval, a KRE Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársával.

Bővebben ...

Készült: 2021. október 04.

04 október

„Újra kell olvasni Ravasz Lászlót ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, mennyire jövőbe látott” – hangzott el október 1-jén a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának épületében azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a püspök beiktatásának századik évfordulója alkalmából tartottak. „Az életet és az igazságot nem lehet egymástól elválasztani” című eszmecsere Dr. Földváryné Kiss Réka, a HTK Egyháztörténeti Intézetének vezetője, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnök, Dr. Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Leváltárának tudományos kutatója, Dr. Szabó István teológiai tanár, a Zsinat korábbi lelkészi elnöke és Dr. Hatos Pál, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Intézetének vezetője. A beszélgetés moderátora Ablonczy Bálint újságíró, a Reformáció Öröksége Műhely vezetője volt.

A kerekasztal-beszélgetés a Dunamelléki Református Egyházkerület ünnepi közgyűlésének volt a része, melynek keretében előadások hangzottak el és ünnepi istentiszteletet is tartottak a Kálvin téri templomban.

A közel másfél órás beszélgetésen szóba került többek között, hogy Ravasz László elfoglalta-e méltó helyet a magyar szellemtörténetben, miben hasonlított és miben tért el pályája Mindszenty Józsefétől. Hatos Pál, Ravasz biográfusa arra hívta fel a figyelmet, hogy a történész igazi terepe mindig a halottak terepe, a püspök pedig a huszadik század egyik leglebilincselőbb magyar intellektusa volt. Szekér Nóra Ravasz László erdélyi származásának fontosságára hívta fel a figyelmet, szerinte e dimenzió nélkül nehezen értelmezhető az ellentmondásokat is tartalmazó életpálya. Kiss Réka a bevezetőben említett kijelentéséből kiindulva rámutatott: Ravasz László már 1943-ban arról írt, hogy elérkezhet az az idő, amikor az egyháznak fel kell adnia iskoláit. A történész kutatásai alapján arról is beszélt, lemondatása után Ravasz László számára az egyházvezetéssel kapcsolatos igazi törés nem az iskolákról való lemondás, hanem a „keskeny út” teológiájának meghirdetése volt. Ezzel a lépéssel ugyanis Bereczky Albert és köre lényegében a tiszta Ige hirdetését felcserélte az államhatalom ideológiai kiszolgálására. Szabó István az első két zsidótörvény megszavazásával kapcsolatban leszögezte: fontos a kontextus ismerete, s Ravasz László a történelmi egyházak vezetői közül a legtöbbet tette az üldözöttek mentéséért. Szabó István ezzel együtt úgy vélte, hogy a történet fájó seb, amelyről csak remélni lehet, hogy mára behegedt. Figyelmeztette a hallgatóságot arra, a koreszmék még egy Ravasz Lászlóhoz hasonlító nagy intellektust is el tudtak ragadni, ezért az egyháznak mindig vigyázni kell, milyen gondolatokat tesz magáévá.

Fotó: Füle Tamás / parokia.hu