HIT Talk 6. rész – „Az egyház nem az állam erkölcscsősze” – párbeszéd a reformátusságról

Miközben 1920 előtt Erdélyben alig volt kultusza Kálvin Jánosnak, Trianon után a reformátor ismét a figyelem középpontjába került, mert a kálvinizmus az üldözött kisebbségek vallása. „Megtörtént, hogy egy lelkész azzal érvelt a híveinek, Kálvin az Institutioban megtiltotta a templomokban a művirágok elhelyezését. A presbiterek pedig annyira azonosultak a reformátorral, hogy saját kezűleg vitték ki a műanyag díszítést” – világítja meg egy anekdotikus példával a mentalitás változását Dr. Ősz Sándor Előd, lelkipásztor, egyháztörténész, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa.

Az erdélyi, magyarországi és svájci reformátusság hasonlóságairól, illetve különbségeiről szóló kerekasztal-beszélgetésen persze nem csak ilyen színes történetek hangzanak el. Dr. Ferencz Árpád, teológus, a svájci Auenstein református gyülekezetének lelkésze azt mondja: az alpesi országban az egyházak a társadalom részének tekintik magukat. Elvárják tőlük, hogy morális dilemmák esetén a nyilvánosság előtt is megszólaljanak. Szerinte a 21. században a református egyház csak akkor tud értelmesen hozzászólni a társadalom fejlődéséhez, ha kritikus szellemi partnerként van jelen a közéletben.

Dr. Győri L. János, irodalomtörténész, gimnáziumi tanár, a Tiszántúli Református Egyházkerület Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézetének vezetője figyelemreméltónak tartja, hogy a huszadik században hány magyar író, irodalomtörténész, történész vallott kultúrkálvinista elveket. A hitvalló reformátusság számára is fontos lehet, hogy miként gondolkodtak ezek az alkotók, mert kívülről néha jobban ráláttak az egyházra. „Németh Lászlótól a Minőség forradalmát a kálvinizmus felől is értelmezni lehetne” – veti fel Győri L. János.

A gondolatébresztő és eszmecserére ingerlő beszélgetést Fazakas Gergely irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem docense moderálta.

Közzétéve: 2021.02.05.