Cseri Kálmán

Ez a kép Pasarétre kerülésem után, ’72-’73-ban készült. Advent lehetett, mert a 301. éneket majdnem mindig akkor énekeljük.

A pasaréti gyülekezetben Joó Sándor sokat bajlódott a hangszalagjaival, és ha éppen szombaton lett beteg, néha átszólt a főnökömnek: „Küldd már át a segédlelkészt, úgyis elkészült az esti istentiszteletre, mondja el itt, Pasaréten is”. Így ismert meg engem a pasaréti gyülekezet, és amikor ’70-ben hirtelen meghalt Joó Sándor – agyvérzésben a nyári szabadsága alatt –, akkor a gyülekezet azt mondta, hogy nekik jó lenne ez a szomszéd segédlelkész. Én el sem akartam hinni, hogy engem ide megválaszthatnak; egyrészt azért nem, mert ismertem Joó Sándort, és tudtam, hogy hozzá képest én nagyon kisfiú vagyok, másrészt azért, mert az akkori politikai és egyházpolitikai viszonyokba ez nem fért bele sehogy sem. (…) De mégis igaz volt: hivatott a püspök és mondta, hogy kineveznek engem ide segédlelkésznek. Végül ’71 nyarán megtörtént a választás, és elkezdtem itt a lelkipásztori munkát.

Pasaréten nagyon sok lelkigondozói beszélgetés folyt, mert ezt megszokta a gyülekezet Joó Sándor idejében. Eleinte ettől nagyon meg voltam rémülve, mert amikor idekerültem, 32 éves voltam. Mikor Joó Sándor meghalt, hatvanéves volt, és ővele egészen másként beszélhette meg valaki az aktuális problémáit, mint velem, aki szinte a fia lehettem volna – sokszor azoknak is a gyereke lehettem volna, akik tanácsot, eligazítást kérni hozzám fordultak. Ez messze meghaladta az én tapasztalataimat és képzettségemet, úgyhogy az első években ez tanított meg sokkal komolyabban imádkozni. Hallottam valakinek a problémáját, láttam, ahogy ott ül az élete romjai fölött, és úgy éreztem, énnekem fogalmam sincs, hogy most mit kellene tennie. És könyörögtem, hogy Uram, adjál valami jó gondolatot, hogy mégiscsak tudjak segíteni, hiszen nem mondhatom, hogy rossz helyre tetszett jönni, mert én még fiatal vagyok. Uram, adjál nekem gondolatokat, mert szolgálni szeretnék, de nincs kezemben az, amivel segíthetnék – könyörülj rajtam, és könyörülj rajta! És emlékszem arra, ahogy Isten kegyelmesen válaszolt az imádságaimra, és néha olyan gondolatok vagy olyan igék jutottak eszembe, ami nekem is új volt, és én is csodálkoztam, hogy honnan veszem én ezt. És akkor eszembe jutott – hát nem most kértem?