Névadónk

 Károli Gáspár
(1530 körül, Nagykároly – 1591, Gönc)

Károli (Károlyi, Radisics) Gáspár református lelkész, bibliafordító, egyházszervező, Czvittinger Dávid, az első magyar irodalomtörténész szerint „kora legkiválóbb magyar bölcsésze, nyelv- és hittudósa; hívei közt Isten igéjének legékesebb hirdetője.” Tanulmányait 1549-ben Brassóban, 1556-ban Wittenbergben, valamint feltételezhetően Strassburgban és Svájcban végezte. 1563-tól szinte folyamatosan Göncön volt lelkész, rövid ideig szolgált Tállyán. Átvette az idősebb nemzedéktől az egyház irányítását, és szinte haláláig a kassavölgyi (abaúji) önálló egyházmegye püspöki jogkörű esperese volt. 1566-ban hitvitát folytatott az antitrinitárius Egri Lukáccsal, majd döntő szerepe volt az 1568-as kassai zsinaton történt elítélésében. 1569-ben a váradi hitvitán Melius Juhász Pétert támogatta.

1563-ban jelent meg Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul című prózai műve, mely az első magyar történelembölcseleti tanulmánynak tekinthető. Ebben összefoglalja a magyar reformáció wittenbergi eredetű történelemszemléletét, mely szerint Isten a történelem Uraként bűneiért bünteti a magyar nemzetet, ezzel magyarázza a mohácsi tragédiát és az ország három részre szakadását. Ezzel összefüggésben Isten ítéletének közeli voltát hirdeti. Érveit magyar nyelvű bibliai idézetekkel támasztja alá, melyek kisebb-nagyobb eltérésekkel vagy néhány szó szerinti egyezéssel a Vizsolyi Biblia szövegét előlegzik meg, jelezve a bibliafordítás iránti érdeklődését.

1586-tól kezdte meg Göncön az általa vezetett munkaközösség a Biblia magyar nyelvre való fordítását, elsősorban genfi és heidelbergi latin nyelvű kiadások alapján. 1588 őszén Rákóczi Zsigmond egri főkapitány, későbbi erdélyi fejedelem letelepítette Vizsolyba Mantskovit Bálint lengyel nyomdászt, aki másfél év munkával kinyomtatta a fordítást és a hozzá csatolt kommentárokat. 1590-ben jelent meg a nyomtatás helyéről Vizsolyi Bibliának nevezett első teljes magyar nyelvű Szentírás, mely a későbbi protestáns bibliakiadások alapjává vált.  Bár soha nem lett hivatalos fordítás, felekezettől függetlenül elterjedt, nagy hatást gyakorolva a magyar irodalmi nyelv fejlődésére. Bottyán János szerint „a kollektív lélek az ereje ennek a fordításnak: a közösségben kapott Szentlélek, ez adja a hitelét, varázsát, időtálló erejét, s azt a tekintélyét, amely minden más fordítás fölé emeli … ünnepien emelkedett, templomian zengő, négy évszázad óta szüntelenül ható ünnepélyes nyelve annak köszönhető, hogy Károli Gáspárban nemcsak kiváló tudós volt a munkaközösség irányítója, hanem egyben kitűnő igehirdető is.”