A Magyarországi Református Egyház elkötelezett a teremtett világ iránti felelősségvállalásban, ezért a Skót Egyház környezettudatos programjához hasonlóan a magyar gyülekezetek és egyházi intézmények számára egy önkéntes teremtésvédelmi, környezettudatos programot indított, amely segíti azokat, akik tenni akarnak a teremtett világ megóvásáért. Az Ökogyülekezeti Mozgalom 2010-ben alakult meg, majd 2018 óta a KRE Egyház és Társadalom Kutatóintézetén belül folytatta munkáját immár Teremtésvédelmi Műhely néven. Egyik legfőbb célkitűzésük az Egyetem „zöldítése”, amelyet ezévtől egy nemzetközi program iránymutatásainak segítségével szeretnének magasabb szintre emelni. A Zöld Egyetem Program részleteibe Szűcs Boglárka, környezeti nevelő, a műhely referens munkatársa avatott be bennünket.
Ismertetnéd néhány szóban a Teremtésvédelmi Műhely mukáját?
Az egyetemen ezen a néven 2020. január elsejétől működünk, összességében viszont hosszabb múltra tekintünk vissza. 2010-ben indult útjára Magyarországon az Ökogyülekezeti Mozgalom. A mozgalom egy széles társadalmi bázisú működési területet jelöl, ami kifejezetten jól beindult az országban az elmúlt években. Tehát a sok közösség – direkt nem gyülekezetet említek, mert vannak iskolák, intézmények, sőt, gyülekezeten belül egy-egy csoport is –, akik csatlakoztak hozzánk egész évben részt vehetnek különféle általunk szervezett programokban, vagy akár mi is tudjuk támogatni az általuk szervezett akciókat is. A Mozgalom 2018 szeptemberétől a KRE Egyház és Társadalom Kutatóintézetében folytatta munkáját Ökogyülekezeti Kutatóműhely néven, és ahogy említettem, ez év januárjától Teremtésvédelmi Műhely néven tevékenykedünk. Megmaradt ez a mozgalmi jelleg – ugyanúgy lehet hozzánk csatlakozni, ugyanúgy vannak akcióink, amelyek országos jellegűek és ökumenikusak is –, mindeközben pedig nagyszerű lehetőség, amit a Károli Gáspár Református Egyetem által kaptunk, hiszen ezzel egy önálló kutatóműhelyünk lett, amivel a mozgalmi jelleg tudományos háttere is megteremtődött. Mára szélesedett a működési területünk: egyrészt minden évben megnyitjuk az „Ökogyülekezeti cím és díj pályázatot”, ami a csatlakozás lehetőségét biztosítja, másrészt további programok szervezésével foglalkozunk – iskolákba járunk ki előadni, táborokba foglalkozásokat vagy tematikus napokat tartani teremtésvédelmi témakörben –, illetve egyre több olyan tanácsadási terület van, amibe – most már bátran mondhatom, hogy – tapasztalattal és széles rálátással folyhatunk bele. Jelenleg zajlik többek közt egy tananyag fejlesztési folyamat is, amiben szintén aktív részesei vagyunk. Sok önkéntessel működünk együtt, ami nagyon áldásos, hiszen sok kompetens szakember segíti a munkánkat szerteágazó területekről.
„Zöld Egyetem” – ha ezt meghalljuk, környezettudatos szemléletmódra, az ökológiai lábnyom csökkentésére szolgáló szokásokra asszociálunk, melyeket az Egyetemi Polgárság igyekszik minél sikeresebben beépíteni a mindennapjaiba. Jól gondoljuk?
Természetesen igen. Nagyon jól lett feltéve a kérdés, jó a megfogalmazás, mert ebben az aspektusban már nem csak arról beszélünk, hogy maga az intézményvezetés gondolja az efféle törekvést saját motivációjának, hanem ez maximálisan kiterjed az Egyetem Polgárságára is. A fenntarthatóság pedagógiájának is szerves része, hogy a helyi problémákat igyekszik komplexen elemezni és együtt keresi az összes komponensben rejlő megoldásokat. A mi esetünkben kardinális szempont, hogy a hallgatókat is bevonjuk az egyetemi környezet fenntarthatóvá alakításába, a célok megvalósításba, a szemléletváltás realizálásába, illetve akár az említett folyamatok megszervezésébe is. Bár a Károlin nem bővelkedünk alkalmazott élettudományi, természettudományi vagy a témához kapcsolódó műszaki képzésekben – jóval több az alkalmazott humántudományi, társadalomtudományi, bölcsészettudományi képzés a palettán –, ugyanakkor azt látjuk, hogy a fenntarthatóság témaköre pontosan ugyanolyan fontos kell legyen mindannyiunknak.
A Zöld Egyetem Program egy olyan nemzetközi projekt, amihez Magyarországon egyre több egyetem csatlakozik, és mivel a Károlinak is fontos a környezetvédelem, mi is meghoztuk a döntést és bekapcsolódtunk. A program rendkívül progresszív szemléletmódot takar, teljes mértékben a jövőbe mutat, és mivel előbb-utóbb kényszerek folytán úgyis kénytelenek leszünk egyre inkább ebbe az irányba elmozdulni, úgy gondoltuk, elébe megyünk a pozitív változásoknak. Az intézmény vezetősége a kezdetekkor és azóta is támogató attitűdöt mutat és támogatja a programba való integrálódást, ami nagyon áldásos, így bízunk benne, hogy gördülékeny lesz a kapcsolódó projektek megszervezése az Egyetemen. Több olyan nemzetközi példa is van előttünk felsőoktatási intézmények integrált fenntarthatósági rendszereire, ami minden szempontból megfelelő: vállalható elemeket, életképes és bevált ötleteket ajánlanak és valósítanak meg – ilyen többek közt az amerikai ECO CAMPUS vagy a Green Campus. Tehát ilyen minták is vannak előttünk, de a legelterjedtebb modell talán az Indonéz egyetem – vagyis a University Indonesia Green Metric – rangsora. Ez egy nagyon komplex rendszer, ami magába foglalja az épített környezetet és a környezettudatos üzemeltetést is. Az infrastruktúra mellett a humán oldalt is nagyon fontosnak találják: igyekeznek bevonni az embert magát is, hangsúlyosnak találják a megkívánt attitűd kialakítását az egyénben, sőt, olyan kérdésekkel is foglalkoznak, hogy hogyan tud az egyetem a közvetlen vagy közvetett környezetével kapcsolatot teremteni – akár a környezetében működő vállalkozásokkal, önkormányzatokkal, az iskolákkal.
Tudjuk, hogy kik közé csatlakoztunk a programmal?
Viszonylag könnyű volt csatlakozni, mert minden önkéntes bevallás alapján történik, persze nyilvánvalóan ezeket igazolni kell. Valószínűleg ez is a sikere ennek a minősítési rendszernek, ezért lehet az, hogy 2019-re már 780 egyetem vállalkozott erre az önkéntes megmérettetésre. Magyarországon 2010 és 2019 között összesen tíz egyetem regisztrált a rendszerbe, persze nem mindegyik minden évben, a 2019-es évben csak hét egyetem mérettette meg magát. Tavaly a Szegedi Tudományegyetem végzett a legjobb helyen, ők egyébként nemzetközi összesítésben a 74. helyen végeztek, ami nagyon előkelő eredmény. A szegedi egyetem egyébként többször is nagyon jól szerepelt, a magyar egyetemek között első helyen. Magyarországon a projektet a Pécsi Tudományegyetem koordinálja, akik nagyon sokat segítettek nekünk, és folyamatosan a segítségünkre vannak, ha igényeljük. Nagyon hasznos, hogy támogatnak bennünket, illetve az is, hogy látjuk, ők mit tesznek – jó példa van előttünk. 2019-ben a Debreceni Egyetem, az ELTE, a Budapesti Gazdasági Egyetem, a Miskolci Egyetem és a METU voltak a program képviselői az itthoniak közül.
Milyen kritériumoknak kellett megfelelni, milyen vállalásokat kellett tenni ahhoz, hogy csatlakozzunk a programhoz?
A Károli Egyetem ebben a tanévben csatlakozott a programhoz először, az előző volt az első aktív tanévünk, a regisztrációnál tartunk. A regisztráció feltétele egy önkéntes kérdőív kitöltése, amely hat területen kérdez rá az egyetem működésére. Ez összességében egy olyan környezeti fenntarthatósági koncepciót alkalmaz, aminek három alappillére van, amelyek szorosan összefüggnek egymással: a környezeti, a gazdasági és a társadalmi aspektus. A környezeti szempontok magukba foglalják a természeti erőforrások felhasználását, a környezetgazdálkodást, a környezetszennyezés megelőzését – mert például minden egyetemen a hulladékkal együtt keletkezik szennyező kibocsátás is –, mindeközben pedig a gazdasági aspektust is vizsgálja, akár a költségmegtakarítást, hogy mennyire takarékosan gazdálkodik az adott intézmény. A társadalmi szempont pedig magába foglalja az oktatást, a közösséget, annak bevonását a programba, sőt, a társadalmi kapcsolatokat is, hiszen ebben egy egyetemnek nagyon fontos hatása lehet. Így összességben ezek képezik a Green Metric kritérium rendszerét, amelyen belül hat területet különböztet meg: elhelyezkedés és infrastruktúra, energiafelhasználás és klímaváltozás, hulladékgazdálkodás, vízgazdálkodás, továbbá a közlekedés és az oktatás. Ezeken a területeken kell önkéntesen vezetnünk a feltöltést. Minden évben május elseje és október 31-e – vagyis a reformáció napja – között van nyitva a szóban forgó online rendszer, és az adott év decemberben értékelik, majd teszik láthatóvá. Egy funkcionálisan kivételesen jól működő felületről beszélünk: gyönyörűen le lehet bontani, szűréseket is lehet végezni a honlapon, átlátható, hogy ki és miben teljesített jól, továbbá követendő jó példákat is lehet keresni. Az első belépőknél állapotfelméréssel, adatgyűjtéssel kezdődik a folyamat: tehát mi is az összes érintett terület felelősétől adatot kérünk majd be, aztán utána, hogyha már lesz szélesebb rálátásunk, akkor lesz érdemes áttekinteni, hogy az említett hat kiemelt területen belül mik azok a dolgok, amelyeken, egyetemi szinten változtatni szeretnék, milyen feladatokat tudunk magunknak meghatározni. Ez egy jó vezérfonal ahhoz, hogy átlássuk a saját működésünk fenntarthatóságát, és azon belül megnézzük azt, hogy melyek azok a beavatkozási pontok, ahol javítani tudunk a saját rendszerünkön. Utána következik a fenntarthatósági stratégia megalkotása – ez folyamatosan történik, és időközönként felülvizsgálásra kerül. Ha ezen túljutunk, a következő lépésben – ez már azért egy távlatibb jövő –, jön a végrehajtás kidolgozása. Ekkor már nagyon konkrétan, a meglévő tervek alapján, ütemezve tudunk változtatni úgy, hogy kedvező hatásokat tudjunk generálni, illetve mérni azokat. Ha ez a folyamat rutinná válik, akkor nagyon jó és gyors változásokat fog hozni az egyetem életébe. Ezt tulajdonképpen én egy előmozdító önsegítő folyamatként értelmezem, ami nagyon áldásos dolog.
Mik a tervek, a célok a közeljövőben?
Itt két dolog fut párhuzamosan. Az egyik az az, hogy mi kitűzünk célokat, tehát amennyire csak lehetőségeink engedik, megpróbálunk kidolgozni a stratégiai javaslatokat, amit mi két helyről merítünk: az egyik az a nemzetközi kitekintés, melynek hatására kialakulnak bennünk átfogó képek, hogy mi mindent lehet egy egyetemen megvalósítani, mik azok az irányok, amibe érdemes elmozdulni. A másik a magyar realitás, tehát hogy a már felvetett hét országhatárokon belül működő, eredményes felsőoktatási intézményekkel folyamatos párbeszédet folytatunk, így benyomást szerzünk arról, hogy melyek azok a területek, amik Magyarországon, egy egyetemen általánosságban mozgósíthatók vagy megváltoztathatók. Ha ezzel megvagyunk, kidolgozunk javaslatcsomagot az egyetem vezetőségével karöltve, csak a magunk részére. Igyekszünk ezt úgy összeállítani, hogy az egyszerűbb vállalásoktól haladjunk a bonyolultabbak felfelé, amelyek már rendszerszintű átalakítást igényelnek. Az egyszerűek közé sorolnám például az irodai beszerzéseket, az irodai menedzsmentet: újrahasznosított papír használata; nyomtatás illetve elektronikus levelezés gyakorlatának átfésülése; környezetbarát festékpatronok igénybe vétele; üdvözletek, körlevelek vagy hírlevelek esetében az elektronikus formára való kötelező átváltás. De ebbe a listába vehetjük például a reprezentációs ajándékok csomagját is, hiszen nem is gondolná az ember, hogy a reklámajándékok micsoda környezetterhelő hatással járnak. Ezek minimalizálása vagy a valós funkciót betöltő apró tárgyak preferálása is fontos vezérgondolat lehetne. Aztán például az egyetemen fellelhető italautomaták vagy a büfékben a műanyagpoharak kiváltása papíralapanyagúval, illetve olyan „repohár” rendszer bevezetése is jó lenne, ami könnyű műanyagból készül, sőt, egyedi logóval is el lehet látni, tehát nagyon jó arculati elemként is beépíthető egy betétdíjas rendszerben. Fontos lehet az is, hogy az egyetemi övezetben kapható ételek és italok milyen beszerzési forrásból származnak – nagyon pozitív volna, ha ezt közeli, akár református termelőkön keresztül lehetne megoldani. Magyarországon különösen könnyen érvényesíthető a környezetvédelemben használatos úgynevezett „40 km-es beszerzés elve”: ez azt jelenti, hogy főleg itt a Kárpát-medencében negyven kilométeren belül szinte bármilyen szükségleti cikkünket be tudjuk szerezni – ami az élelmiszerekre fokozottan igaz –, olyan termelőktől, akik például Budapest 40 km-es vonzáskörzetébe szállítanak. Ez hatalmas lépés lenne. Nagyon sok rendezvénye van az egyetemnek, és egyáltalán nem mindegy, hogy ott milyen eszközöket használunk: mosható-e vagy csak egyszer használatos az asztalnemű például egy ültetett vacsorán. Az egyetemen mindenhol nagyon sok a PET-palack: az imént említett programokon is célravezetőbb volna kiváltani ezeket egy-egy kancsó – lehetőség szerint tisztított – csapvízzel. Sokkal trendibb, a világ felé címzett üzenete sokkal modernebb. A hulladékkezelésről is ezen a szinten kell már beszélni. Azt szoktuk mondani, hogy mindig a szelektív hulladékgyűjtés az első, és amikor ezt kipipálja valaki, büszkén és boldogan kommunikálja azt kifelé, hogy környezetvédő életet él, pedig azért ez ennél sokkal összetettebb kérdés: a szelektív hulladékgyűjtés a teljes hulladékciklusnak már a középső pontja. De ha nem tudjuk minimalizálni a hulladékot, és mindenképp ekkora mennyiségben keletkezik a mai fogyasztói társadalmunkban, akkor igaz, hogy legalább lehetőség szerint a használható anyagokat külön, szelektíven gyűjtsük – egyetemi keretek között is.
Keresztyén, református egyetemként milyen plusz felelősségünk van?
Az sem mindegy, hogy egy keresztény egyetemen mindezt hogyan kommunikáljuk: nem elég az újításokat bevezetni, legalább ugyanolyan súlyúnak kell lennie annak is, hogy mindezt egy felvilágosító, tájékoztató megerősítő kampánnyal megszilárdítani, tudatosítani az emberekben. Az üzenet: mindenki személy szerint érintett, sőt, részese a dolognak, és fontos, hogy betartsa a szabályokat, mert így együtt, közös energiabefektetéssel sikerül elérni a kitűzött eredményeket, célokat. Tehát nagyon hangsúlyos a folyamatos tájékoztatás és interakció, illetve azt gondolom, ez méginkább jelentőségteljes projekt egy keresztyén egyetem aspektusában. Óvd a teremtett világot, légy felelős keresztény! Ezzel a hozzáadott többlettartalommal is próbáljuk a közösségi érzést, a kivételes helyi identitást megerősíteni. Egyetemünk vonatkozásában nem csak hogy egyházi fenntartású intézményről beszélünk, hanem a keresztyénség a mindennapi életünkre, szellemiségünkre is kihat, Nagyon üdvözöljük a teremtésvédelem gondolatát, ami tulajdonképpen a környezettudatosság keresztyén szemüvegen át való vizsgálata. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, mekkora nagy felelősségünk van annak a teremtett világnak a megőrzésében, amiben mi csak egy elem vagyunk, és feladatokat kaptunk. Ajándékba kaptuk, és nem csak azért vagyunk itt, hogy használjuk, hanem azért is, hogy műveljük és őrizzük azt. Ezért is nagy lehetőség számunkra, ha van alkalmunk erre felhívni az Egyetem Polgárainak figyelmét. Missziós területként tekintünk a szóban forgó kérdéskörre, ugyanúgy, mint ahogy az egyház és az oktatás egyéb területeire is.
Mondanál 5 olyan dolgot, amivel a hallgatók könnyen elősegíthetik a „zöldülési folyamatokat”?
 |
 |
 |
Copyright © 2023 Károli Gáspár Református Egyetem. Minden jog fenntartva.