Elhunyt Tőkéczki László Széchenyi-díjas történész, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi docense, Egyetemünk Doktori és Habilitációs Tanácsának külső tagja. 66 éves korában, január 8-án hívta magához Teremtője.
Tőkéczki Lászlót a református egyház szertartása szerint 2018. január 23-án, kedden, 10 órakor helyezik örök nyugalomra a Fiumei Úti Sírkertben (1086 Budapest, Fiumei út 16-18.). A család kérése, hogy a gyászolók csak egy szál virágot hozzanak magukkal, a koszorúra szánt összeget a Bethesda Kórház Alapítvány számára utalják át támogatásként (10300002 – 20350699 – 70073285; MKB Bank; 1056 Budapest, Váci u. 38.).
Nem a tudomány, hanem a nép szolgálatát választotta – erről beszélt Tőkéczki László, amikor tavaly március 15-én Széchenyi-díjat vehetett át a köztársasági elnöktől. „Bár történésznek készültem és mindvégig tudományos pályán tevékenykedtem, még a rendszerváltás előtt meghoztam egy döntést: nem az egyetemi karrier a legfontosabb, hanem az ismeretterjesztés, a nép felvilágosítása. (…) Ez a munka soha nem érhet véget, mindig szükség lesz olyanokra, akik segítenek a magyar népnek megismerni múltjuk kevésbé ismert, eltorzított, eltagadott részleteit” – fogalmazott munkásságáról. A konzervatív gondolkodó a Parókia portálnak azt mondta: „Az igazság ugyanazért fontos, mint a szabadság. Az igazság tesz szabaddá, és a szabadság teszi lehetővé az igazság kimondását. A későbbiekben megbosszulhatja magát, ha az emberek nincsenek a tudás birtokában, vagy hazugságokat hordoznak magukban.”
Tőkéczki László Szikszón született 1951. szeptember 23-án. Miskolcon érettségizett, majd debreceni és budapesti egyetemi tanulmányai után történelem-német szakos tanári diplomát szerzett. 1975 és 1978 között a kispesti Landler Gimnáziumban tanított. 1978-tól a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjánál dolgozott, majd 1985-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) pedagógiai tanszékén neveléstörténetet tanított. 1989-től az ELTE művelődéstörténeti tanszékének docense, majd tanszékvezetője volt.
Tőkéczki László számos pozíciót betöltött: 1991-től a Hitel szerkesztője, majd három évvel később a Valóság főszerkesztője lett. Önkéntesként részt vett a Protestáns Szemle szerkesztésében. A Duna TV alapító kuratóriumának tagja volt, ebben a tisztségében a történelmi egyházakat is képviselte. 1988-ban Albert Gábor íróval közösen megszervezte a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesületet. Oroszlánrészt vállalt a Magyarországi Református Egyház szárszói értelmiségi konferenciáinak újraindításában. Azok legfontosabb előadásait kötetben adták közre (Szárszó 1992–2001: a Református Értelmiségi Konferenciák előadásai. Szerkesztette: Albert Gábor–Tenke Sándor–Tőkéczki László. Budapest, 2002).
Elnöke volt az 1998-ban alapított Református Tehetséggondozó Alapítványnak, valamint alapító tagja a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítványnak. 1999-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának tagja volt, és betöltötte a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) alelnöki pozícióját is. Dr. Tőkéczki László a Károli Gáspár Református Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsának külső tagja volt. Korábban évekig Egyetemünk Történelemtudományági Doktori és Habilitációs Tanácsának is külső tagja volt. Számos könyve, tanulmánya jelent meg.
Tőkéczki László a budahegyvidéki református gyülekezet tagja volt. 2002-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzőjévé, 2009-ben főgondnokává választották, amely pozíciót egészen haláláig betöltötte.
2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével, majd három évvel később Széchenyi-díjjal ismerték el munkásságát.
Ha minden embernek a nyakában egy táblácskával kellene járkálnia, rajta egy mondattal, ami őt kifejezi, vagy számára fontos, mi lenne Tőkéczki László történész táblácskáján? – tettük fel a kérdést a történésznek az egyik utolsó interjúban, amire így felelt: A konfirmációs emlékigém: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját".
Tőkéczki László rövid betegség után, 2018. január 8-án reggel hunyt el.
Forrás: reformatus.hu
