2018-ban is átadták a Raoul Wallenberg-díjat. Az egyik díjazott Landauer Attila, kisebbségkutató, lexikonszerkesztő.
Landauer Attila kutatásai a legnagyobb lélekszámú hazai nemzetiséghez, a cigánysághoz kötődnek, ezen belül pedig más témák mellett a roma holokauszthoz, vagyis az európai cigány népesség történetének legnagyobb tragédiájához.
E téma azért kezdte érdekelni, mert külső szemlélőként egyre szomorúbban figyelte a magyarországi roma holokausztról zajló, gyakran alpári személyeskedéssel kísért konfliktust egy nemzetközileg elismert történész és egy laikus civilekből álló csoport között. Tudományos szakemberként egyértelmű lett számára, hogy ezen vitára a tudomány eszközeivel kell választ, megoldást keresni.
Első lépésként tanulmányozta a fellelhető irodalmat. Megdöbbenve tapasztalta, hogy ugyan több mű jelent meg a témában, de közülük alig akad olyan, amelyik megfelel a történettudomány legalapvetőbb szakmai elvárásainak. Magyarán felismerte, hogy több mint 70 év után a magyarországi roma holokausztról szinte semmit nem tudunk. A megjelent könyvekben, tanulmányokban és egyéb publikációkban tudományosan nem alátámasztott állítások, történetek olvashatóak. Az általa elvégzett ellenőrzés során számtalan egyértelműen kizárható esetet talált. Jellemzően vagy nem roma ember történetét, vagy nem holokauszt áldozatról szóló történetet, illetve előfordult, hogy sem roma nem volt, sem pedig holokauszt áldozat az, aki annak lett beállítva. Megfigyeléseit csak nehezen, hosszabb utánjárással sikerült megjelentetnie.
Következő lépésként nekikezdett egy elmélyültebb kutatásnak, melyben kiemelt célja lett a hazai cigányságot ért különböző atrocitások, deportálások helyszíneinek, valamint az elhurcoltak és meggyilkoltak neveinek minél teljesebb számbavétele. Anyagi támogatás nélkül, szabadidejében, éjszakánként és hétvégeken dolgozik azon, hogy hét évtized után végre megismerhessük az igazságot, s megemlékezhessünk a valódi áldozatokról. Mostanra közel másfél ezer nevet talált, amelyekről eddig senki nem tett említést, s talán már egykori viselőik családjai sem tudják, hogy felmenőik ennek a tragikus korszaknak az áldozatai.
Landauer Attilát hajtja a tudományos szakember alapvető igénye, hogy feltárja a múlt eseményeit, illetve a kérlelhetetlen humanista nyughatatlansága, hogy a vészkorszak cigány áldozatairól is végre méltó módon emlékezzünk meg. Nem csak hivatástudatból, hanem emberként is jelen korunk megbocsáthatatlan bűnének tartaná, ha a magyarországi roma holokauszt áldozatainak nem ismernénk meg végre neveit, élettörténeteit és tragédiáit. A Raoul Wallenberg-díj ezt a tevékenységet ismeri el, valamint ad erőt, biztatást a folytatáshoz.
Landauer Attila felsőfokú tanulmányait Budapesten és Szegeden folytatta. Az 1990-es évek végétől foglalkozik különböző, a cigánysághoz kötődő tudományos kérdésekkel. Eredeti(leg) nyelvészeti érdeklődése a 2000-es évek első felében mindinkább történeti problémák felé fordult. Hosszú évekig kutatta a Kárpát-medencei cigány közösségek csoportfejlődési folyamatait, majd a cigányság iskoláztatásának történetét. 2016-ban több mint hatszáz oldalas, a maga nemében páratlan forráskiadványt adott közre a magyarországi cigány népesség és a történelmi egyházak 1567 és 1953 közötti kapcsolatairól. A Károli Gáspár Református Egyetem munkatársa.
Forrás: RomNet
