Összegyetemi egységünk bizonyítéka az újdonsült hallgatótársak köszöntésére november 20-án megrendezett Gólyabál, melynek az Akvárium Klub szolgáltatott helyszínt. Közel ezren jöttek el egyetemünk egyik legelegánsabb rendezvényére, és végre minden kar együtt ünnepelhetett. Az esemény súlyát az is fokozta, hogy ez alkalomból a Károli fennállásának 25. évfordulójáról is megemlékeztünk. Elmondhatjuk, hogy még a vizsgaidőszak előtt legalább egyszer volt lehetőségünk kimulatni magunkat, és emlékezetessé tenni a gólyák első szemeszterét.
Az est háziasszonya Czikó Györgyi, a frissen megválasztott EHÖK elnöke bemutatott egy összefoglaló videót a diákélet elmúlt 25 évének fontos pillanataiból. Minden karról előzetes válogatásból kerültek bele a videóba képek, hogy egy kar se maradhasson ki. A szervezők céljukat elérték a Károlis egység megteremtésével. Miközben a gólyák érezhették, hogy az est róluk szól, csatlakoztak a felsőbb évesek és a már lediplomázott öregdiákok, akik még mindig kötődnek a közösséghez, és szemmel tartják, mennyire maradt aktív a diákélet. Cserei Anna elsőévesként vett részt a gólyabálon, mivel megkezdte nálunk az óvodapedagógia szakot. Kérdésemre, hogy miként emlékezik vissza a gólyabálra, sokrétű választ adott. „Vidékről eljöttek a barátnőim, mind nagyon élvezték külsősként is a bulit. Nagyon sokat táncoltunk, jól szórakoztunk. Amikor odaértünk, meglepődtem, mert szerintem sokan ott voltak, és nem számítottam ilyen nagy tömegre. Lementünk a tánctérre, és beszívott minket a közeg, meg hogy tök jó hangulat volt. Mindenki táncolt. Nagyon sokan voltak a táncparketten, köztük rengeteg gólya és felsőbb éves is. Nem ismertem eddig a Drop the Cheese nevű felállást, és kicsit féltem, hogy nagyon gépi zene lesz, de pozitívan csalódtam, mert nagyon sok magyar számot feldolgoztak, ezáltal nagyon jó volt a hangulat. Mindenféle stílusból, műfajból hoztak zenéket, és nagyon felpörgették a bulit, mert nem csak egy műfajban ment végig. A keringőzés gólyaként számomra kimaradt. Úgy kezdődött ez az egyetemi év, hogy kapkodtam a fejemet, azt sem tudtam, mit hogy kell csinálni, úgyhogy örültem, hogy beleszoktam az iskolai teendőkbe, és nem azon járt az eszem, hogy keringőzni szeretnék a gólyabálon. Az sem volt előre betervezve, hogy egyáltalán jövök. Két héttel ezelőtt láttam az esemény hirdetését, hát gondoltam, egyszer gólya az ember, hát miért ne? Kaptam az alkalmon, és elhívtam a barátnőimet is.”
A dresscode betartása kötelező volt az alkalomhoz illően: fiúknak öltöny, nyakkendő; lányoknak koktélruha, vagy kisestélyi. A gólyák keringője előtt nyitóbeszédet mondott rektorunk, Balla Péter, Sepsi Enikő, a Bölcsészettudományi Kar dékánja, Szuchy Róbert, az ÁJK dékánhelyettese, Szarka Júlia, a Tanítóképző Főiskolai Kar dékánhelyettese, és Kocsev Miklós, a Hittudományi Kar dékánja. Szavukat hatalmas ováció fogadta.
Kocsev Miklós dékán úr így nyilatkozott a gólyabáli élményeiről: „Negyed 12-ig maradtam, amikor éppen a bálkirályt meg a bálkirálynőt választották meg, úgyhogy amíg ott voltam, azt láttam, hogy egy jó hangulatú alkalom volt. Hozzáteszem, hogy ez volt az első, amin ott voltam, tehát nem tudom, hogy milyen volt a többi, de szervezésében számomra egy jó szervezésű gólyabál volt. A tartalmi részét szintén jó formának tartottam. Mivel nem tudom, milyen volt a többi, ezért nyilván volt bennem egy kíváncsiság. Nem szeretném elhallgatni, kétségtelen, nagyon örültem, hogy a HTK ott volt, és nem egy idegen testként volt jelen. Nem csak két pár táncosunk volt, hanem voltak hallgatók is a HTK részéről. Nem csak „éppenhogy jelen voltunk”, hanem szép számban megjelentünk. Részemről kellemes élményként marad meg, szívesen voltam itt. Ha lesz még esélyem a következő években, akkor az utolsóra is elmegyek, már amennyire az én lehetőségeim és határaim engedik.”
Balla Péter rektor úr kiemelte, mennyire hálás, amiért tanúja lehetett a diákok összefogásának, és az egyetem felé kimutatott kötődésüknek. „Nagyon örültem, hogy a diákok saját választása volt, hogy a 25 éves Károlis jubileumhoz is kössék a gólyabált. A nagy 25-ös a falon ezt jelezte, amire nem én kértem őket. Nekem jól esett az, hogy a diákok fontosnak érzik, hogy valami különlegességet ad ennek az esztendőnek, hogy ez a 25. tanévünk. Egyszer ki volt vetítve egy montázs kép egy 25-össel a közepén, amit mi megkaptunk ott fenn egy kis képen. Meglepetés volt, amit Györgyi átadott a felszólalóknak, nem tudtuk, hogy fogunk kapni ajándékot. Az egyik nagy kivetített képen rengeteg diákarc látszik, sokszínű, és egy 25-ös a közepén, amelyről a kis kép a diákok saját keze munkája. Ezzel, és a lufikkal kirakott ezüst 25-össel a hallgatók is jelezték, megjelenítették a gólyabálon, hogy ez az ünnep jól esik nekik. A HTK dékánja is kiemelte, hogy eddig a jogászok, bölcsészek, és a TFK pesti képzése, a nagykőrősiek pesti ága tartották együtt a gólyabált hallgatóiknak. Úgy tudom, hogy most volt először, hogy eljöttek a HTK diákjai. Ez is nagyon jól esett nekem, hogy oda-vissza minden kar diákjának fontos az, hogy van még másik kar is. Nagyságrendileg a HTK-s hallgatók 40%-a eljött, és ez egy nagyon nagy szám. Mi egy kicsi kar vagyunk. Ha 100 diákból elmegy 40, az azt jelzi, hogy nekik nagyon jól esett, hogy meg voltak hívva. Nagyon komolyan vették a részvételt. A köszönetük önmagában azzal ki volt mutatva, hogy számarányosan rengetegen elmentek. A második élményem, hogy mind a négy kar hallgatói együtt tartották. Külön örültem annak, hogy a teológusok szívesen együtt örültek, mert egy gólyabál végül is az öröm alkalma, oldottabb kikapcsolódás is. Magam felé negatív élményem, hogy a koncerten a diákjaim énekelték a szövegeket, én meg nem ismertem a dalokat. Kicsit sokkoló, hogy én 56 éves vagyok, tehát még nem tartozom az igazán öregek közé, de ez már azt jelzi, hogy nem vagyok annyira a mai korosztály ismerője. Örülök, amikor a fiatalokat kikapcsolódni látom, és derűsnek látom. A diákjaim a rendszerváltás után születtek. Amikor én voltam ilyen korú egyetemi hallgató, akkor még nem is láttuk, hogy lesz rendszerváltás. Annyira más volt az én diákkorom, mikor azt hittük, hogy az a világ, az a rendszer úgy fog maradni, kész voltam arra, hogy lelkészként a pályámat abban a világban kell majd leélnem. A diákjaim talán azt nem látják, hogy a tanáraik, akik most beszélnek hozzájuk, teljesen más világban voltak fiatalok. Rácsodálkozom arra, hogy a ’90 körüli idő milyen nagy vízválasztó. Azelőtt éltem az ifjú éveimet, és tényleg ez tesz egy nemzedéki különbséget azokhoz képest, akik azután születtek. Mi sokkal több idegfeszültséggel, vagy a külső körülményektől való félelemmel éltünk. Nagyon örülök, hogy ezek ma nincsenek, csak szeretném, ha a hallgatók egy kis megértéssel lennének felénk. A gólyabálon örültem a diákjaim fiatalságának, hogy vidámnak látom őket, kikapcsolódottnak, de abból is egy picit éreztem – ezt a zenekart nem ismertem –, hogy én már valóban nem ez a nemzedék vagyok. A 25 év megünneplésének nagyon örültem, a mind a négy kar együtt ünneplésének, és annak, hogy Károlis fiatalok szép példáját adták annak, hogy lehet egymás társaságában kulturáltan, felszabadultan szórakozni. Nem csak rossz példája van annak, ha az ember kikapcsolódni akar. Úgy hallottam, hogy sok felsőbb éves is elfogadta a meghívást. Külön öröm és a kollegiális viszonyt is jelzi, hogy egy felsőbb évest is érdekel, hogy megint van egy új első évfolyam. Az évfolyamok közti kapcsolattartás jó, ha a Károlin is szokássá válik. Lehet kapcsolatot tartani majd a pályánkon is, amikor már végeztünk. Gazdagabbak az egyetemen töltött évek így, mint csak az évfolyamra szorítkozva, úgyhogy örüljünk annak, ha több évfolyamot ismerünk meg az évek alatt.”
Az esemény sikeréhez hozzájárult az a rengeteg előkészület, amelyet a diákok és a HÖK tagjai belefektettek a szervezésbe. A helyszínt már nyár elején közösen kiválasztották, az intenzív munka pedig szeptemberben vette kezdetét, amiben minden kar egyenlően kivette a részét, és a vendégek már csak azt tapasztalták, hogy minden gördülékenyen zajlik. Az apró részletek is fokozták a töretlenül örömteli hangulatot. Például azáltal, hogy a karszalag mellé kaptunk egy italkupont is. A keringőre a bált megelőző két hónapban a gólyák minden csütörtökön tánctanárral próbáltak, ez látszott a határozott lépéseken, és a táncolók mosolyán. Hasonlóan emelkedett hangulatban folytatódott az ünneplés a Nagy Hal nevű színpadon fellépő Bagossy Brothers Company koncertjével, majd az est fénypontjaként korona került a Bálkirálynő és a Bálkirály fejére. Két BTK-s hallgatótársunkra esett a választás: a bálkirály Grmela Bence a Néderlandisztika szakról, a bálkirálynő pedig az Anglisztika szakos Széll Nikolett. A Bagossy Brothers alatt végig tomboló közönség nem állt meg éjfélkor a bulival, és a cipőkoptatás folytatódhatott reggelig a Drop the Cheese jóvoltából. Kétségtelen, hogy az est széles programválasztékával egyaránt ki tudta szolgálni gólyák, a felsőbb éves hallgatók, a tanárok, és a külsős vendégek igényeit is.
Varga Csenge Virág, osztatlan tanárképzés, IV. évfolyam
