Egyetemünk Hittudományi Karának kutatóprofesszora, Xeravits Géza életének 48. évében hitben viselt hosszú betegség után visszatért Teremtőjéhez. Temetése ortodox szertartás szerint az Óbudai temetőben (Budapest, Bécsi út 3365-371) lesz 2019. október 4-én 15.00 órakor.
Xeravits Géza 1971. február 20-án született Budapesten. Csepelen nőtt fel. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán végezte 1989-1996 között. Ez idő alatt az ELTE Hebraisztika szakán, és nálunk, a KRE Hittudományi karán is hallgatott órákat. A KRE Bibliai és Judaisztikai Intézete jelentette meg első könyvét: Szentírásértelmezés Qumránban 1995-ben.
Teológusi diplomája és kivételes kommunikációs képességei birtokában a Nyíregyházi Szent Athanáz Görögkatolikus Főiskola oktatója lett. Megalapította a Studia Biblica Athanasiana folyóiratot. Innen indult pregrinációba, 1999-ben a belgiumi Leuven Katolikus Egyetemére, majd 2000-ben református ösztöndíjjal Groningenbe, ahol a Qumran Intézet vezetőjénél doktorált. Disszertációja a leideni Brill kiadónál jelent meg: King, Priest, Prophet, Positive eschatological protagonists of the Qumran Library (2003); Jó peregrinusként hazatérve 2002-től a Pápai Református Teológiai Akadémia Ószövetségi tanszékének lett oktatója. Itt a tanszék vezetőjével közösen szervezték meg a Simeon kutatóintézetet, melynek több könyvsorozatát szerkesztette: Simeon Könyvek, Horizontok. A Kutatóintézetben kezdeményezésére indult útjára a nemzetközi deuterokanonikus konferenciasorozat, melynek 10 konferenciája anyagát a leideni Brill és a berlini De Gruyter kiadó jelentette meg. A bakonybéli Szent Mauritius Monostorban 2006-ban diakónussá szentelték. Beindította a monostor könyvkiadását (Lectio divina). 2008-ban habilitált a PPKE-en (Könyvtár a pusztában bevezetés a holt-tengeri tekercsek nem-bibliai irodalmába, Pápa, 2008), Pápán pedig Egyetemi tanári kinevezést nyert. 2009-től a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanszékvezető egyetemi tanárként oktatott. Itt indította útjára a Sapientia Biblikus Tanszékének könyvsorozatát, melyben 12 kötetet jegyezett szerkesztőként. A Magyar Hebraisztikai Társaság alelnöke 2010 óta. 2015-től a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának Ószövetségi Tanszékén tanított, közben Humbolt ösztöndíjjal a Halle-Wittenbergi Egyetemen kutatott egy évet. Ebben az időszakban jelent meg Qumrán monográfiája németül, illetve “Take Courage, O Jerusalem…” Studies in the Psalms of Baruch 4–5 (De Gruyter 2015) kötete. 2017-ben megkapta a Schweitzer József emlékdíjat. 2019 márciusától a Károli Gáspár Református Egyetemen kutató professzorként dolgozott. Ebben az időszakban állt össze gyűjteményes kötete: From Qumran to the Synagogues, Selected Studies on Ancient Judaism (De Gruyter 2019).
Tudományos munkásságának kiegészítéseként az Agra utazási iroda szervezésében zarándok utakat vezetett a Szentföldre, illetve Grúziába, Örményországba, Etiópiába. Utazásainak szellemi esszenciájaként látott napvilágot Jeruzsálem - a Föld köldöke. Szent városok, szent körzetek Tibettől Etiópiáig (L’Harmattan-Agra 2012) Zsidó és keresztény szent helyek a késő-ókori Palesztinában (2016) a Ráday Bibliamúzeum kiadásában; Egy nap Jézus nyomában: Az Olajfák-hegyétől a Szent Sírig (2017) az Agra kiadásában. A kereszténység szegélyein címmel Örményország, Etiópia és Grúzia bemutatására készült, melyből már csak az Örmény rész készült el (academia.edu). Pápai tanár korában Nepálba látogatva eljutott a Himalájára is. Az elméletet a valóság jelenének és múltjának a személyes megismerésével ötvözte, így váltak felülmúlhatatlanul élvezetessé, szellemi zarándoklatokká előadásai, baráti beszélgetései is.
2016 óta tartó betegsége során is alkotott, amiből két utolsó írásában a szellemi mellett lelki zarándoklatáról is vall megrázó őszinteséggel és mély hittel: „Sebeiben van gyógyulásunk” ebben Heidl Györggyel beszélget (Kairosz 2018); és pár nappal ezelőtt napvilágot látott utolsó írása: „Mindenem él” (Embertárs 2/2019: https://www.academia.edu/40441025/_Mindenem_%C3%A9l_2019_)
Amikor hálát adunk Istennek mindazért a tudományos és szellemi gazdagságért, ami személyes találkozások, beszélgetések és írásainak olvasása révén kaptunk Xeravits Gézától, hadd búcsúzzunk Tőle az általa írt gondolatokkal:
„Miért keresitek az élőt a halottak között? – kérdezi az angyal, de kérdezhetné azt is: miért keresitek a világosságot a sötétségben? vagy miért keresitek a győztest a vesztesek között? … Ez az üzenet mindmáig hangosan belekiált magányunk elzárt süketségébe, belevilágít kilátástalanságaink sötétjébe, megnyitja sírjainkat és életre vezet.” (X.G.: Krisztus köztünk…, 2009, 33.o.)
