Dr. habil. Horváth Géza, a BTK dékánja interjút adott a Reformátusok Lapjának
– Lesz elég termünk, így a félévet el tudjuk kezdeni – fogalmaz Dékán Úr. A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánjával beszélgetett a Reformátusok Lapja a BTK új épületéről, a protestáns hagyományokról és egy Lotz-freskó restaurálásáról.
Fotó: Sebestyén László
Dékán úr, azt gondoltam, hogy az új irodájában fogunk beszélgetni.
Még nem rendeztük be. Szeptember 1-jén volt a felújított Károlyi–Csekonics-palota épületének ünnepélyes átadása. A költözést csak ezután tudtuk elkezdeni.
Milyen az új épület?
A dékáni hivatal a Múzeum utcai szárnyban lesz, műemlékvédelem alatt álló épületben – Lotz-freskóval, bálteremmel, értékes parkettákkal. Megpróbálták úgy helyreállítani, ahogyan a 19. században épült. A földszinti rész a grófé, az emeleti a grófkisasszonyé volt. Az emeleten található a dékáni hivatal, a grófkisasszony szalonja lesz a dékáni iroda. Az épületet kifejezetten oktatási feladatokra kapta meg a református egyház, a bölcsészkar céljaira. A Múzeum utcai szárnyat azonban az eredeti kialakítása miatt nem lehet oktatásra használni. Az emeleten található a Csekonics-terem, amely konferenciaterem lesz, de helyet kap itt a rektori és a szenátusi tárgyaló is. A földszinten lesz a könyvtár. A gróf dolgozószobája is különleges, hiszen négy csavart márványoszlop osztja fel. Állítólag tizenhat ilyen oszlop található az országban: nyolc a parlamentben, négy nálunk és négy egy másik Károlyi-kastélyban. Itt majd konferenciákat, tárgyalásokat lehet tartani.
Bogárdi Szabó István püspök úr az átadáson úgy fogalmazott, hogy az új épületet ajándékba kapták, feladattal.
A feladat az, hogy az egyetem olyan színvonalon és szellemiséggel működtesse, amelyben tudományos, oktatási és erkölcsi szempontból is megjelenik a jó értelemben vett protestáns hagyomány. Ezt modern köntösben, a legújabb technikai lehetőségeket használva kell közvetíteni. Mindezt az új épület is megjeleníti: a Múzeum utcai patinás épületrész a hagyományokat őrzi meg korszerű alakban, a másik új szárny pedig a 21. századi technikának ad otthont.
Említette a Lotz-freskót. Hogyan tudták restaurálni?
Csak Lotz Károly saját vázlatai maradtak fenn. A kész freskóról nem maradt ránk színes ábrázolás. Fölmerült, hogy egyszínű lesz a rekonstrukció, de a padlózatban találtak törmelékdarabokat. A szakértők végül megoldották, hogy színes legyen. Így a freskó az intarziás padlóval együtt nagyon elegáns megjelenésű.
Az épület két utcát köt össze. A Reviczkyben van a másik része, a mostani egyetemi épület szomszédságában.
Ez a szárny eredetileg kiszolgáló épületrész volt egy emelettel, és két istálló, kocsiszín, kocsimosó, kis lakás, az emeleten pedig takarmánytároló kapott benne helyet. A külső falakat leszámítva itt a felújítás alatt mindent lebontottak, hiszen ez nem műemlék jellegű épületrész. Ezt most a legkorszerűbb technikával szerelték fel, hiszen itt lesznek a szemináriumi és előadótermek. Kényelmes, korszerű oktatásra kitűnően alkalmas helyiségeket alakítottak ki. Huszonöt szemináriumi termet hoztak létre, de emellett van két nagyelőadó, és hat méterrel a földszint alatt kétszáz fős előadóterem is. A Reviczky utca 6-ban egyszerre kilencszáz hallgató tartózkodhat.
Egy épület két arca
Fotó: Sebestyén László
Szükség lesz ekkora épületre?
Mindenképpen. A legtöbb egyetemen idén általában kevesebb hallgatót tudtak felvenni, mint tavaly. A mi egyetemünkre körülbelül nyolcezer hallgató jár, ebből a bölcsészképzés létszáma mintegy négyezer-háromszáz. A Károli-egyetem kétezer-kétszáznyolcvan hallgatót vett fel, ebből a bölcsészkar ezerháromszázhetvenet. Országosan tizenöt bölcsészkar közül csak három tudta tartani a tavalyi szintet, mi az előző évhez képest valamivel több hallgatót vettünk föl.
Ez minek köszönhető?
Elődöm, Sepsi Enikő, aki kilenc évig volt dékán, kitűnően felépítette a mostani szerkezetet. A vezetésben nagyon jól együtt tudunk működni a három dékánhelyettessel és a három kari igazgatóval, valamint nálunk a hallgatók és az oktatók között is jó viszony alakul ki. Ahogyan mondani szoktuk, itt családias a légkör. Ugyanakkor a mi bölcsészkarunk az ELTE után a második legnagyobb az országban.
A légkör ennyit számít a jelentkezők döntésében?
Nyilván eljut hozzájuk ennek a híre, és azt látjuk, hogy ez fontos szempont. Mindig vannak divatos szakmák, például a pszichológusképzés nálunk kifejezetten erős több mint ezer hallgatójával. De népszerű az anglisztika és a keleti nyelveken belül a japán is. Idén elindítottuk a kínai szakirányt. Tehát nagyon jó, hogy bővülünk, de a kar többi épületéből több tanszék nem tudott átköltözni az új épületbe, csak a történészek.
Miért éppen ők?
Sokáig gondolkodtunk azon, hogy ki költözzön. Meglátásom szerint a klasszikus bölcsészetben a történelemtudomány igen nagy szereppel bír, és jelenleg doktori iskolánk is történelemtudományból van. Az épület adottságai miatt nem tud több teljes intézet átmenni, azonban a Reviczky utca 4.-ből sok szeminárium is átkerül. Lesz tehát elég termünk, így a félévet el tudjuk kezdeni, ha a járványhelyzet nem szól közbe.
Említette a keleti nyelveket. A Magyarországi Református Egyháznak nagyon jó kapcsolatai vannak a koreai reformátusokkal. Koreai szak is várható a jövőben?
Elindítottuk a megszervezését. Megfelelő szakemberrel tárgyaltam arról, hogy készítsük elő azokat az anyagokat, amelyek az akkreditációhoz szükségesek.
Fotó: Sebestyén László
Mint mondta, várhatóan el tudják kezdeni a tanévet. Március közepén a vírushelyzet miatt át kellett állniuk online oktatásra. Amikor most – szeptember első napjaiban – beszélgetünk, úgy tűnik, hogy a normál menetrend szerint kezdődhet a tanítás. Milyen változásokat kellett megvalósítaniuk tavasszal, és ön mit vár az ősztől?
Tavasszal váratlanul ért bennünket az átállás. Egy rektori tanácsi ülésen tárgyaltunk arról, hogy előfordulhat a vírushelyzet súlyosbodása, majd még aznap megtudtuk, hogy másnaptól már nem lehet személyesen órát tartani. Emberek, társas lények vagyunk, szükségünk van a találkozásokra. Az oktatásban bizonyos dolgokat nem lehet online módon átadni. Germanista vagyok, a német irodalmat nehéz úgy magyarázni, hogy közben nincs meg a személyes kapcsolat. A tavaszi félév sokkal nagyobb feladat volt a hallgatóknak, az oktatóknak és az adminisztráció szempontjából is. De nagy próbatétel volt országosan is, hiszen nem állt rendelkezésünkre megfelelő technikai háttér. Bizonyos szempontból az akkori helyzet mégis egyszerűbb volt, mint a most tervezett kezdés, mert jelenleg hibrid megoldáson gondolkodunk. Karunkon a Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégiummal együtt öt épületben folyik az oktatás, ezért az órarend összeállítása óriási munka. Így különösen nehéz összehozni a személyes és a távolsági oktatást. Azt látjuk, hogy egyre nő a fertőzöttek száma, és ezzel együtt egyre több oktató kérelmezi, hogy távolsági oktatásban taníthasson – az életkora vagy betegsége miatt, esetleg idős szüleivel él, kisgyermeke van, vagy éppen várandós. Ezeket a kéréseket méltányolnunk kell. Sőt a hallgatók közül is sokan jelentkeznek, hogy valamilyen ok miatt nem tudnak majd bejárni az egyetemre. Szerintem abba az irányba megyünk majd, hogy amit lehet, távoktatásban tartsuk. Bizonyos gyakorlatokat azonban nem lehet másként lebonyolítani, csak személyesen, de ez esetben is várható az épületben tartózkodók számának korlátozása. Nem a teremben tartott órák jelenthetik a legfőbb veszélyforrást, hanem a folyosókon, lépcsőkön közlekedés, az órákra várakozás.
Az egyetem honlapján olvasható dékáni köszöntőben úgy fogalmaz, hogy „széles körű és magas színvonalú, elkötelezett oktatói és kutatói munka, a nyílt és őszinte légkör” jellemzi a Károli bölcsészkarát. Mit jelent ez a mindennapokban?
A nyílt és őszinte légkör például azt jelenti, hogy a kari vezetésben minden kérdést megvitatunk, és ennek szellemében működünk. Amennyire tehetem, mindenkit fogadok, mindenkivel megbeszélem a gondját. Persze betartjuk a szolgálati utat is. A hallgatókkal szintén közvetlen kapcsolatban vagyunk. Magam akár még este is válaszolok az aznap érkezett kérdésekre. A kutatói munkáról elmondható, hogy mintegy ötven kutatócsoport működik a bölcsészkaron, és számukra pályázatokat is ki tudunk írni. Kidolgoztuk a tudományos előrelépés feltételeit.
A tananyag mellett a protestáns hagyományok és a keresztyén értékek átadására is törekednek.
Ez így van. Kutatócsoportjaink egy része is foglalkozik a vallás és a protestáns hagyományok aspektusaival. Német szakon én magam is tartok előadást a német irodalomban megjelenő protestáns hagyományokról. A lutheri és kálvini reformáció irodalmi örökségével kezdjük, majd megnézzük, hogyan jelenik ez meg a következő századokban. A 16. századtól a 20. századig a német irodalom képviselőinek jelentős része protestáns hátterű személy volt.
Fotó: Sebestyén László
Gondolom, egyik jelentős kutatási témája, Herman Hesse munkássága is szóba kerül.
Igen, habár az utóbbi időben kevesebbet foglalkoztam vele. Korábban sokat fordítottam tőle, egy magyar életműsorozatot is megjelentettünk a Cartaphilus Kiadóval, néhány éve a Helikon Kiadó gondozásában jelennek meg a sorozat kötetei. Hesse felmenői anyai és apai ágon is misszionáriusok voltak. Munkásságában kimutatható az erős protestáns szellemiség. De ugyanígy Friedrich Nietzschénél is megtalálható ez a mentalitás, habár ő ateistának vallotta magát. Friedrich Dürrenmatt családjában is több lelkész volt, írásaiban kitüntetett helyet kap az általános emberi vagy isteni törvények kérdése. Azért írt vígjátékokat, mert a 20. században egyéni tragédiák, önfeláldozások léteznek ugyan, de ezek nem hatnak ki a személytelenné vált hatalomra, mint például Szophoklész Antigonéjában.
A budahegyvidéki református gyülekezet presbitere, gyermekkorától meghatározó volt az ön számára a reformátussága.
Ez így igaz. Veszprémben születtem, elhivatott református családban. Édesapám régi vágású történelem–földrajz szakos középiskolai tanár volt, aki három évig teológiára is járt. Kitűnően tudott görögül, latinul, németül, héberül, angolul, nagy eszperantista volt, és a szanszkrit nyelvvel is foglalkozott. Az ötvenes-hatvanas években megtiltották a tanároknak, hogy templomba járjanak, ennek ellenére Nagy Tibor lelkipásztor idejében részt vettem a veszprémi gyermek-istentiszteleteken. Majd Budapestre kerültem, magyar–német szakon végeztem, és az Eötvös Kollégium tagja voltam. A tanítás, kutatás mellett több mint harminc műfordítást készítettem. Családommal a Budahegyvidéki Református Egyházközség tagjai voltunk már akkor is, amikor Nagy Tibor ott szolgált, majd Szabó püspök úr lett a gyülekezet lelkésze, akit én már korábban ismertem a tudományos munka világából.
Egy korábbi rádiós interjújának az volt a központi gondolata, hogy a szeretet mindennek az alapja.
A Mária Rádióban azt emeltem ki a páli szeretethimnusz alapján, hogy a keresztyéni szereteten át juthatunk el az abszolút igazsághoz. Ebben párhuzamot látok az igaz művészettel és akár az oktatással is. Minden az emberek közötti őszinte, segítőkész, megértő kapcsolatból indul ki.
A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 37.számában (2020. szeptember 13.).
