„Azoknak, akik szeretnek eljátszani azzal a gondolattal, hogy nemcsak a tudomány, hanem a művészet is eltávolodott eredendően vallásos gyökereitől, ám a folyamat nem irreverzibilis, és lehet, hogy napjainkban (is) zajlik” – mondta el Sepsi Enikő szerkesztő arról, kiknek szól a Vallás és művészet című kötet. A június 28-án bemutatott könyvről a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánját kérdeztük.
Miért látták elérkezettnek az időt a kötet alapjául szolgáló konferencia megszervezéséhez tavaly?
A konferencia aktualitását az adta, hogy a kulturális fordulatok jegyében zajló művészeti és vallási jelenségek értelmezése során egyre gyakrabban – és a legkülönfélébb kontextusokban – fordul elő a szent, a szakrális, a transzcendens fogalma. E jelenség újragondolása mentén a konferencia célja az volt, hogy teret adjon olyan új kutatási eredményeket bemutató előadásoknak, amelyek egyfelől a különböző művészeti ágakhoz (irodalom, zene, képzőművészet, film, színház, népművészet), másfelől a különböző vallások és kultúrák tanulmányozásához kapcsolódó metanyelven íródtak.
Kinek a kezdeményezésére született meg a kötet?
A rendezvény főszervezője a Bölcsészettudományi Karon 2012-ben alapított Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézet volt. Ez az új szervezeti egység fogja össze azt a kutatási és oktatási munkát, amely az egyetemen a művészettörténet, színháztudomány, vallástudomány, szabadbölcsészet, valamint a művészet- és médiapedagógia területén zajlik. Társszervezők voltak a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft.
Kiknek szól a kötet?
Azoknak, akik szeretnek eljátszani azzal a gondolattal, hogy nem csak a tudomány, de a művészet is eltávolodott eredendően vallásos gyökereitől, de a folyamat nem irreverzibilis, és lehet, hogy éppen napjainkban (is) zajlik.
A kötetben számos tudományterület (a színháztudománytól a filmművészeten át a vallástudományig) képviselője megszólal. Sikerült a különböző véleményeket, meglátásokat egy irányba terelni?
Nem, de ez nem is volt szándék. Keserü Katalin említette a könyv bemutatóján, hogy a művészeti ágak szerinti tematikus csoportokon belül egyrészt fellelhető a kronologikus rend, de az alfejezetek között hálózatokat alkotnak az egymással is (jóllehet nem szándékoltan) kommunikáló, érintkező tanulmányok. Vagyis a kötet szerkesztése kiad egyfajta mindmappinget, és ez még számunkra is újdonság volt. Ennek a szemléltetésére egyébként a könyvhöz tartozó multimédiás weboldal, ami tulajdonképpen egy folyamatosan bővíthető "nyitott" könyv, még több lehetőséget kínálna. Lehet, hogy a későbbiekben élünk is ezzel a lehetőséggel.
Szerkesztőként, ezen hatalmas munka végén milyen következtetésre jutott?
A jelentkező 65 kutatóból, illetve a publikált 57 tanulmányból arra következtettem, hogy sokakat megmozgat a kérdés, és hogy a szakrálissal, a szenttel, a szakralitás mindennapi megjelenéseivel és művészetekbe ágyazódásával, illetve a szent, a szakrális és a szekuláris, a rítus és a performansz, a liturgia és a színház viszonyával, a vallás művészeti megjelenésével fokozottabban foglalkozunk újra.
Talán lehetetlen a számos előadásból, írásból egyet kiemelni, de ha kellene, melyiket említené, és miért?
Ez a 800 oldalas kötet fontos, ugyanakkor nem az egyetlen megmozdulásunk. A Vallás és művészet kötet az intézményben elkezdett interdiszciplináris tudományos tanácskozások folytatása, melynek eredményei A vallásfogalmak sokfélesége, A spirituális közvetítő című kötetekben láttak napvilágot, de megjelenés előtt áll a Springer kiadónál egy angol nyelvű kötetünk is a közvetlen istentapasztalás európai hagyományáról.
Segített-e a konferencia és ez alapján segíteni fog-e a kötet abban, hogy a vallás és a művészetek kapcsolatát jobban átlássuk? Ha igen, miként?
Elsősorban abban segít, hogy lássuk, a különféle művészeti ágakban (zene, képzőművészet, színház, irodalom) és eltérő módszertannal dolgozó tudományterületi megközelítésekben (művészettörténet, filmtörténet, vallástudomány, kulturális antropológia, teológia, folklorisztika, esztétika, nyelv-, kommunikáció- és médiatudomány) hogyan tudunk közelebb kerülni (tudunk-e?) az életünk ezen, jellemzően és paradox módon hús-vér valóságában megélt, egzisztenciális alapkérdéseihez.
Olvastam, hogy készült a kötethez kapcsolódóan egy multimédiás honlap. Mit találhatnak majd az internetezők ezen az oldalon? Kik fogják haszonnal lapozgatni a weboldalt?
A könyvhöz képest többlettartalmakat ad, videó-bejátszásokat, magyar nyelvű összefoglalókat. Legnagyobb előnye az egyébként szép kivitelű könyv kétdimenziós világához képest a bővíthetőség.
Készítette: Takács Erzsébet
Fotók: Csákvári Zsigmond
Forrás: http://www.kultura.hu/tavol-vallasos
