Az egyetemista léthez hozzátartozik a kiteljesedés, a függetlenedés és a karrierépítés gondolata. Fiatalként sokszor gondoljuk úgy, hogy a kezünkben tartunk mindent, azonban nem mindegy, hogy a jövőnk szempontjából milyen célokat fogalmazunk meg, és hogy meg tudunk-e küzdeni a saját kihívásainkkal, problémáinkkal. Ebben komoly segítséget nyújthatnak az egyetemi lelkészségek. A lelkigondozás fontosságáról, személyes meggyőződésekről és a gyógyulásról egyetemünk egykori diákját, Járay Márton református lelkészt, oktatót és lelkigondozót kérdeztük, aki 2006 és 2015 között volt a Magyar Evangéliumi Diákszövetség (MEKDSZ) titkára, jelenleg pedig az Antropos Mentálhygiénés Egyesület vezetője.
Hogyan lett lelkigondozó?
Eredetileg börtönlelkésznek készültem, azzal a meggyőződéssel érkeztem a teológiára, hogy ezzel fogok majd foglalkozni. Lelkészi tanulmányaim során két éven keresztül jártunk börtönökbe, és hamar elhatároztam, hogy a lelkigondozás, a pasztorálpszichológia lesz az a terület, amelyben szakképzetséget szerzek majd. A börtönökben végzett missziót nagyon fontos feladatnak tartom, családi és más szálakon kötődöm ehhez, de hamar rájöttem, hogy nem én vagyok az alkalmas ember erre, így végül az ehhez szorosan kapcsolódó egyetemi missziót és a lelkigondozást választottam szakterületemnek. Egy évnyi segédlelkészség után kerültem az egyetemi misszióba, 2006-ban lettem a MEKDSZ titkára. Munkám során ezt a területet tudtam hitelesen képviselni.
A MEKDSZ titkáraként, illetve vezetőként milyen területre helyezted a hangsúlyt?
Minden titkárnak megvolt és megvan a saját érdeklődési területe és talentuma, ami őt vonzza és jellemzi. Elődöm sikeresen megértette velünk, akkori egyetemistákkal, hogy keresztyénként lehetek igényes a tudományok és a teológia terén, és hogy ezek a területek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Továbbá hogy keresztyénként tegyem fel a legnehezebb kérdéseket és keressem a válaszokat is. Mikor végiggondoltam, hogy engem milyen terület érdekelne, felfigyeltem arra, hogy sok egyetemista problémákkal küzd az istenkapcsolat megélésében. Így jutottam el a lelkigondozás témaköréhez.
Láttam és azóta is vallom, hogy az egyetemi életben a lelkigondozás elhanyagolt terület. Érzékeltük, hogy nagy az igény, ekkor kezdtük kidolgozni a MEKDSZ-ben a lelkigondozás belső hálózatát. Munkatársaimmal azt vettük észre, hogy egy-egy MEKDSZ diákkör szeretetteljes közösséget alkot, mely vonzó lehet a nagy és sokszor viszonylag személytelen egyetemi világban. Stresszes körülmények között létrejöhetnek vagy kiújulhatnak bizonyos lelki sérülések – ezért igény fogalmazódhat meg az egyetemistákban a lelkigondozásra vagy épp a terápiára. Fontosnak tartottuk, hogy a perifériára került emberekhez odaforduljunk.
Mi a lelkigondozás célja?
Nagyon sok irányról és megközelítésről beszélünk, mikor a lelkigondozásról van szó. Közös jellemzője ezeknek, hogy jelen van a spiritualitás, az Istennel való kapcsolat. A mentálhigiéné egyik fontos célja, hogy a segítséget kérőknek biztonságos teret teremtsünk ahhoz, hogy merjenek szembenézni a saját helyzetükkel és problémáikkal anélkül, hogy az félelmet keltene bennük. Ne kétségek között szenvedjenek, hanem biztonságban legyenek mentálisan és segítséget kapjanak. Teret kívánunk adni annak, hogy megtalálják önmagukat, találkozzanak saját énjükkel. A lelkigondozás annyiban más, hogy ebben a gyógyulási folyamatban jelen van Isten. A lelkigondozó, a segítséget kérő és maga Isten együtt van egy adott lelki folyamatban, ahol a Teremtő gyógyító munkája kap teret.
Melyik irányzat áll Önhöz közel?
Alapvetően a rogers-i személy- és kapcsolatközpontú szemlélet alapján tanítok. Egyesek számára Rogers túlságosan humanista, megengedő, és nem próbál megtérésre hívni. Megértem az ezzel kapcsolatos kritikákat, de nem értek velük egyet. Azt gondolom, ha alaposabban megvizsgáljuk az ő életét, munkásságát, azt az utat, amelyet lelkigondozóként bejárt, már jóval árnyaltabb és összetettebb képet kapunk róla. A széles körben ismert bűn-központú teológia mellett felmutat egy olyan lehetőséget, mely szerint az emberben ott van egy alapvető, Istentől eredő jóság, készség, képesség a fejlődésre.
Ezt a dilemmát a teremtés története is mutatja: Isten képére teremtettettünk, és emiatt a legmélyebb vágyaink mégiscsak Istenre mutatnak. Rogers szerint, ha egy ember nem érzi magát fenyegetve, megfélemlítve, hanem biztonságban van, akkor megtalálhatja azt a belső hangot, amely végső soron Istenhez vezeti őt. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a keresésben nem véthet hibát. Ami tehát közel áll hozzám, hogy biztonságot teremtve és erőteljes szembesítést mellőzve legyek jelen a segítő kapcsolatban. Tapasztalatom szerint ez a közeg segít leginkább a gyógyuláshoz vezető út megtalálásában és az Isten felé fordulásban.
Létezik-e Magyarországon lelkigondozói hálózat? Van-e kapcsolata például a mi Egyetemünk lelkészével?
A lelkigondozás alapvetően töredezett; számos helyen foglalkoznak mentálhigiénés képzéssel és segítségnyújtással, de itt nincs jelen az említett spiritualitás. A lelkigondozás alapvetően az egyházakhoz kötött formában működik Magyarországon. Vannak speciális területek is, pl. a kórházi lelkigondozás egy kiépített hálózat, és a börtönökben végzett munka is hasonlóan működik – nem véletlen, hogy ezekben az intézményekben jelent meg először ez a szakterület. Ideális esetben a lelkigondozás egy adott keresztyén közösség feladata, azonban látjuk, hogy ez nem mindig valósul meg; szükség van a képzésekre, és a hálózatépítésben is van még hova fejlődni.
Az egyetemeken is szükség van a lelkigondozóra – ha jön egy hallgató, aki például szorong a vizsgától, akkor tudjon kivel beszélgetni. Minél hamarabb kér valaki segítséget, annál nagyobb a valószínűsége annak is, hogy hamar felépül. A Károli egyetemi lelkészét, Márkus Tamást még a MEKDSZ-ből ismerem; közösen gondolkodunk az egyetemi misszióról, az együttműködésről. Mindig cél, hogy tudjunk egymásról, ismerjük egymást.
Ki válhat lelkigondozóvá?
Alapvetően megelőzésről, prevencióról beszélünk. Azt gondolom, hogy mindenki lehet lelkigondozó, aki képes a másikra odafigyelni és biztonságos teret nyújtani neki anélkül, hogy lenyomná őt. Lehet ez akár egy olyan gyülekezeti tag, aki meghallgat másokat, valódi figyelemmel és tisztelettel fordul a másik felé. Ahhoz azonban, hogy valaki ezt hivatásszerűen végezze, elengedhetetlen az önismeret. Végiggondolni, hogy ki is vagyok valójában, hogyan kötődöm másokhoz, Istenhez, miért viselkedem úgy, ahogy – mert aki nem foglalkozik saját magával, félő, hogy mindenkiben saját magát akarja gyógyítani, vagyis azt mondja el, hogy önmagán hogyan tudna segíteni, miközben a másiknak kellene segítséget nyújtani. Az önismeret egy folyamat, nem lehet igazán megállni benne és azt mondani: már mindent tudok magamról. Én is járok egy önismereti csoportba, érzem, hogy foglalkoznom kell a lelkemmel. Aki ezt az önismereti munkát végzi magában, annak adott a lehetőség, hogy lelkigondozóvá váljon. Ehhez társul az empátia, melyet – kutatások szerint – lehet tanulás útján is fejleszteni.
Milyen különbségek vannak a mentálhigiéné és a pszichológia között?
Magyarországon gyakran hallani azt a kifejezést, hogy „megyek pszichológushoz,” és ebbe a kategóriába minden beletartozik. A pszichológián belül azonban számos terület létezik, sokfajta képzéssel és szakiránnyal – sőt meg kell említeni a pszichoterapeutákat is, akik nagyon mély lelki sebzettséggel, pszichés zavarokkal foglalkoznak. Ezek mind utólagos segítségnyújtások, míg a mentálhigiéné és a lelkigondozás a megelőzéssel foglalkozik, a céljuk a társadalmi-lelki egészség megőrzése. Előfordulhat viszont olyan helyzet is, amikor valaki pszichiáterhez jár, de mellette lelkigondozást is igénybe vesz, és ezt a mindennapi élet szintjén is megtartja.
Mennyire élnek az egyetemisták a lelkigondozás lehetőségével?
Sok egyetemista úgy gondol a saját fiatal felnőtt korszakára, hogy ez a kiteljesedésnek egy fontos fázisa – megtaláltam a szakmámat, enyém a világ. Azok, akik nem találják a helyüket, hamarabb kérnek segítséget. Általában nincs nagy igény a lelkigondozásra az egyetemisták között, hiszen a kiteljesedés korszakában nem feltétlenül gondolják, hogy szükségük lenne ilyen segítségre.
Ez az időszak elvileg arról szól, hogy megalapozom a jövőmet, választok egy hivatást, leválok a szüleimről, elkezdek egy új életet. Sok az ehhez kapcsolódó bizonytalanság, az egyetemi képzés is úgy alakult át, hogy ezt a bizonytalanságot akaratlanul is felerősítette. A sok leküzdendő feladat, harc ellenére azt tapasztalom, hogy az igény a lelkigondozásra általában kicsi, de a nyitottság nagyobb az utóbbi időben; már nem érzem, hogy valakit megbélyegeznének, mert eljár egy terápiára. Sőt, a csoportos foglalkozásokra nagyon nagy a fogékonyság. Egyéni szinten már nem ilyen egyértelmű a helyzet.
Milyen problémával küszködött egy egyetemista 10 évvel ezelőtt és milyennel ma? Milyen generációs különbségeket lát?
A nagyszüleink korosztályánál gyakori volt, hogy ha valaki elhelyezkedett egy munkahelyen, akkor akár 40 évig is ott dolgozhatott, de ez ma már teljesen másképp van. A mai egyetemisták bizonyos szempontból sokkal bátrabbak, merészebbek és innovatívabbak. Teljesen természetes nekik az, hogy bizonyos időre kijussanak külföldre. Mondhatjuk úgy is, hogy nagyobbat mernek álmodni. Ennek néha van egy olyan vonzata, hogy maguktól is többet várnak el, ami azonban nem feltétlenül jelent problémát. Olyan dolgokba mernek belevágni, amibe egy 10 évvel ezelőtti egyetemista még nem igazán.
Az ifjúságkutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy nagyobb a céltalanság. Mi legyen az életemmel? Maradjak itt? Menjek ki külföldre? Ez a határozatlanság az említett innovációs erőt, energiát nagyon visszafogja, gátolja. Érzek egyfajta dekadenciát: minek törjem magam, úgysem lesz másképp, nem tudok változtatni a folyamatokon… Ez a közélet terén nagyon érződik. Elvileg újra és újra felnő egy generáció, amely célul tűzi ki a társadalom megjavítását, ám azt érzem, hogy ez a lendület a mai fiatalokból kicsit hiányzik. Mindenki a saját életére nézve fogalmaz meg célokat, míg a közösségi célok szorgalmazása már nem annyira fontos – ez a hozzáállás általában véve jobban jellemzi az ifjúságot, mint a korábbi generációkat.
Milyen más segítséget kérnek az egyetemisták?
Minden olyan módszer, amely azt a meggyőződést erősíti meg az emberben, hogy az élete a saját kezében van, az népszerű. Ez lehet spirituális módszer vagy akár coaching, de a közös gondolati mag az, hogy a kezemben tartom a sorsomat, engem nem lehet ráncigálni, független vagyok, kontrollálom a dolgaimat. A környezetünkből is azt halljuk, hogy akkor vagyunk jól, ha mi irányítunk mindent az életünkben. A lelkigondozás egyik nagy kérdése, hogy kinél van a kontroll.
A veronai buszbaleset után lelki segítséget nyújtottunk az érintetteknek. Mikor egy ereje teljében lévő fiatal szembesül azzal, hogy bármi megtörténhet és nincs a kezében a kontroll, az egy nagyon nehéz pillanat. A lelkigondozás alatt ilyenkor előjön, hogy én is egy teremtmény vagyok, annak minden szépségével és nyomorultságával, és rá kell jönnöm, hogy nincs minden a kezemben. Sokszor pont akkor következik be a gyógyulás, amikor elengedjük ezt az irányítási vágyat, és realizáljuk, hogy nem mi kontrollálunk mindet az életünkben. Ezért is nagyon fontosak az egyetemi lelkészségek. Üdvös dolognak tartom, hogy a Károlin is van lelki segítségnyújtás, amely segítségével ez a gyógyulás megtörténhet.
Egyetemünkön mentálhigiénés segítő, illetve online mentálhigiénés tanácsadás szakirányú továbbképzések indulnak minden évben, mely keretein belül működik Dr. Grezsa Ferenc vezetésével a KRE Buda Béla Mentálhigiénés Forrásközpont is.
Lelki tanácsadásért Márkus Tamás Andráshoz (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) lehet fordulni, aki az Egyetemi Lelkészség vezetője 2014 óta.
Ezen kívül a Bölcsészettudományi Karunkon a Diáktanácsadó Központ három különböző segítségnyújtó szolgáltatással biztosítja a hallgatók beilleszkedését és egészséges életvitelét:
1. Életvezetési tanácsadás (vezetője: dr. Bóta Margit, elérhetősége: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)
2. Online tanácsadás (http://kontakt.kre.hu/)
3. SOULító Kortárs Segítők (http://www.kre.hu/soulito/)
