Erdő Péter bíboros, prímás és Bogárdi Szabó István református püspök előadást tartott, majd párbeszédet folytatott a két felekezet közötti teológiai és történeti különbségekről, a keresztény egységtörekvés, az ökumené jövőjéről október 17-én Budapesten.
A Dunamelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében szervezett eseményen az előadásokat Prof. Dr. Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem stratégiai rektorhelyettese moderálta.
A nagyszámú hallgatóság számára Erdő Péter történelmi áttekintést adott a reformáció előzményeitől a modern kor ökumenikus útkereséséig terjedő hosszú időszakról, majd a keresztény egységtörekvés jelenkori kihívásairól, lehetőségeiről beszélt.
Ökumenikus összefüggésben joggal mondjuk, hogy a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója elsősorban a múlt eseményeinek tanulságait elemző jövőbe tekintés – kezdte beszédét a bíboros.
A keresztény egységtörekvések sorában mérföldkövet jelentett az 1999-es augsburgi nyilatkozat a megigazulásról. A katolikus–evangélikus nyilatkozat megmutatta, hogy régi elvi ellentéteket is meg lehet haladni a krisztusi tanítás hűséges keresése szellemében.
Minél közelebb vagyunk Krisztushoz, annál közelebb vagyunk egymáshoz is – zárta előadását Erdő Péter.
Bogárdi Szabó István református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke előadása elején Philipp Melanchthon német reformátort, Luther Márton munkatársát idézte, akit egy alkalommal arról kérdeztek, hogy miért nem retteg a haláltól. Két pontban foglalta össze a válaszát. Az első pont szerint azért nem fél, mert a halál által megszabadul a bűneitől, s egyúttal a „teológusok szerencsétlenkedésétől és őrjöngésétől” is. Bogárdi Szabó István püspök ezzel arra utalt, hogy a múlt parázs vitáit meghaladva napjainkban a felekezetközi különbségek tárgyalásánál már elvárható a higgadtabb, alázatosabb diskurzus.
A kereszténység egységes üzenete ma is az, hogy az Ige testté lett, közöttünk lakozott, és várjuk az ő dicsőséges eljövetelét. A keresztények egyetlen identitástényezője maga Jézus Krisztus, őrá alapozódik a hitünk. Nem a reformátorok privilégiuma, kiváltsága a „solus Christus” („egyedül csak Krisztus”), hanem az egész keresztyénségé – szögezte le a püspök.
Bogárdi Szabó István hangsúlyozta: a mai ökumenikus munka bizonytalan, kétséges eredményekkel is, de reményt ad, hogy újratárgyaljuk a reformáció korának nagy kérdéseit, anélkül hogy tovább mélyülne az egyházak közötti szakadék.
A Hittani Kongregáció ezredfordulón kiadott Dominus Jesus kezdetű nyilatkozatának szemlélete követendő: eszerint a kereszténységben bárhol bármi történjék is, az minden keresztényt érint. Ha így tekintünk egymásra, akkor nem megyünk majd bele „őrült” vitatkozásokba.
Erdő Péter bíboros az elhangzottakra reagálva hangsúlyozta: „Örömmel hallottam a Krisztus személyére való ismételt és erőteljes rámutatást. Azt hiszem, ez az a pont, ami tényleg összeköt bennünket és perspektívát ad mindannyiunk számára.”
A dispután felvetődött egy közös – katolikus-protestáns – bibliafordítás szükségessége, valamint szó volt az augsburgi, a megigazulásról szóló közös nyilatkozatról (1999), amelyhez idén a Református Egyházak Világközössége is csatlakozott az aláírásával.
Bogárdi Szabó István a kollokviumot záró hozzászólásában megjegyezte, hogy a mai egyházak tudása alapján érdemes lenne ismét felvenni a régi viták fonalát (nem elhallgatva például a fájdalmas anatémákat sem), s a közös úton továbbhaladni. Példaként említette, hogy a megigazulás kérdésében a hit kontra cselekvés századokon át zajló vitája esetében csupán „a 20. században értettük meg: Luthernél nem a »cselekedetekről« van szó, hanem arról, hogy önmaga által nem igazul meg az ember, hanem csak kegyelemből” – mutatott rá a református püspök.
Forrás: Magyar Kurír
Erdő Péter bíboros, teológus, kánonjogász. A budapesti központi papnevelő intézetben folytatta teológiai tanulmányait, ahol 1975-ben szerezte meg a teológiai doktorátust. 1977 és 1980 között Rómában ösztöndíjasaként kánonjogot tanult, ebből a tárgyból is doktorált. 1983-ban Budapesten habilitált. Előbb az esztergomi hittudományi főiskola teológia tanára volt, később Rómában oktatott és az időközben itthon megalakított Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára, majd dékánja és rektora is volt. A Magyar Tudományos Akadémia 2013-ban rendes tagjává választotta. 1985-ben szentelték pappá, 1999 és 2002 között a székesfehérvári egyházmegye segédpüspöke, 2002-től esztergom-budapesti érsek. 2003-tól Magyarország prímása és a pápaválasztó bíborosi tanács tagja. 2005-től 2015-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt.
Bogárdi Szabó István püspök, teológus, egyetemi tanár. 1981-ben, a Budapesti Református Teológiai Akadémián szerzett lelkészi oklevelet. 1982-83-ban Chicagoban tanult tovább, 1994-ben teológiai doktorátust szerzett a Károli Gáspár Református Egyetemen. 1998-tól 2015-ig a Pápai Református Teológiai Akadémia Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője volt. 2002-ben habilitált az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, 2015-től a Károli egyetemi tanára. 1981-82-ben Sáregresen volt segédlelkész, 1983-tól 1985-ig Józsefvárosban volt beosztott lelkész, majd 1997-ig a Budapest-külső-üllői úti missziói gyülekezetet vezette, azóta a budahegyvidéki közösség lelkésze. 2003 óta a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, ebben a tisztségében harmadik ciklusát tölti. 2015 óta a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke.
Az eseményről készült képeket itt tekintheti meg.
