A nyomtatott és online szótárak világában – interjú Dr. Hollós Zitával

Korunk egyik nagy kihívása, hogy szótárainkat, lexikonjainkat – melyek összeállítása több száz éves múltra és hagyományra tekint vissza – aktualizáljuk, és a szakmai megbízhatóság jegyében tegyük elérhetővé a közösségi hálón. Oktatónk, Dötschné Dr. Hollós Zita a neves szótáríró, Zsarnói Zsarnay Lajos leszármazottjaként ebben próbál segíteni azzal, hogy megfelelő szótárakat készít a jövő nemzedékei számára. A Tanárnő az ELTE-n végzett germanisztika és tanár szakon, doktori ösztöndíjasként Heidelbergben tanult, a közelmúltban habilitált a Szegedi Tudományegyetemen, jelenleg pedig a KRE BTK Német Nyelv és Irodalom Tanszéken dolgozik egyetemi docensként. Az oktatás mellett szótártudománnyal foglalkozik, de legfőképp lexikográfusnak vallja magát.

Milyen tárgyakat tanít Egyetemünkön?

Elsősorban azokat, amelyek a német szókincshez köthetők: lexikológia, frazeológia, lexikográfia, szókincsbővítés, a német nyelv változatai; de más jellegű kurzusokat is, például alkalmazott nyelvészetet, kontrasztív nyelvészetet illetve fejlődési tendenciákat. A „Bevezetés a nyelvészetbe” szeminárium és előadás célja számomra kedvcsinálás a tudományághoz. Gyakorlatilag minden németest tanítok, a némettanár szakosokat is.

Mennyire népszerű a német nyelv? Hogyan látja a nyelv helyzetét?

10–20 évvel ezelőtt sokkal jobb helyzetben volt a német nyelv, ám az angol mostanság eléggé előre tört. A germanisztika rendkívül keresett szak volt akkor, amikor jelentkeztem az egyetemre. Általában azok választják ezt a szakot, akiket valamilyen szálak fűzik a német nyelvhez és kultúrához – legyen szó családi kötődésről, német kisebbséghez való tartozásról, de akár arról is, hogy a hallgatók ezt tanulták első idegen nyelvként, vagy pedig maga a kultúra fogta meg őket. Sokan remélik, hogy olyan munkahelyet találnak, ahol a nyelvtudásuk hasznos lesz.

A középiskolások számadatai alapján európai viszonylatban is elég sokan választják Magyarországon a német nyelvet, ami a világnyelvek rangsorában a 10. helyet foglalja el. Az angol csak akkor tekinthető elsőnek, ha az azt idegen nyelvként beszélőket is beleszámítjuk. A közgondolkodásban él a felfogás, miszerint egy német cég alapvetően örül, ha az alkalmazott beszéli a nyelvüket, azonban ez nem mindenhol előfeltétel. Az üzleti kommunikációban – még a német cégek esetében is – az angol vált mérvadóvá. Sőt, több német egyetemen megnőtt azoknak a szakoknak a száma, amelyeket angolul folytatnak – olyan folyamatnak lehetünk tehát tanúi, amelyben a világnyelv a saját anyanyelvre is hatást gyakorol.

Miért választotta a szótárírást, mint területet?

Nem én választottam, hanem a szótár választott engem. Az egyetem második félévében ez volt az a terület, amely abszolút nem tetszett. Órán foglalkoztunk vele, és ekkor még azt mondtam, hogy mindent választok, csak a lexikográfiát nem. Később megváltozott a véleményem, és ebben az is szerepet játszott, hogy egyik ősöm is foglalkozott szótárírással. Zsarnói Zsarnay Lajos református szuperintendens rokonom volt, aki az első görög-magyar szótárt írta, de hitvédelmi témájú művei is voltak. Vélhetőleg az ő génjeinek is köszönhető, hogy végül a szótárírást választottam. Az első ösztöndíjammal kijutottam Saarbrückenbe, ahol az egyik jóhírű vendégtanár lexikográfus volt, ő szerettette meg velem igazán ezt a területet. A második DAAD-ösztöndíj alkalmával már szótárt akartam írni, de Hessky Regina professzorasszony mentorlásával a német-magyar kéziszótár szócikkeinek írásakor és szerkesztésekor tanultam meg igazán a szakmát.

Pontosan mit takar az a szótár-projekt, amelyben 2002 óta vesz részt?

Ez egy háromkötetes szakszótár-projekt, amit a német témavezetőm, Prof. Dr. Dr. mult. H.E. Wiegand, jeles elméleti lexikográfus indított. Sokáig Hessky Reginával közösen dolgoztunk – hatékonyan kiegészítettük egymást, hiszen ő otthonosan mozgott a magyar terminológiában, én pedig a doktori disszertáció megírása közben megtanultam a rendkívül összetett és hatalmas német terminológia egy igen nagy részét. 5–6 ezer terminusról van szó, ezeknek a szótárban megvannak a német és az angol definíciói, és emellett ott vannak 8 nyelven – köztük magyarul is – az ezekkel megegyező ekvivalens-javaslatok. Ez egyfajta szaknyelvújítási kísérletnek is felfogható, azaz megpróbálunk olyan terminus-alternatívákat adni, amelyek magyar publikációkban is használhatók.

A lexikográfia tudománya régtől fogva létezik, hisz mindig is volt igény a kétnyelvű szótárakra – ugyanakkor az elméletével nagyon keveset foglalkoztak. Az én professzorom dolgozta ki ennek a terminológiáját; Európában ennek megvannak a maga hagyományai. A szótárprojekt ebbe a folyamatba illeszkedik bele. Jelenleg a második kötet fog megjelenni, a harmadik még szerkesztés alatt áll. A cél alapvetően az, hogy a professzorom által kidolgozott terminológiát más országokban is meg lehessen honosítani azért, hogy ugyanazt érthessük egy adott szó, fogalom alatt, vagyis hogy legyen egy közös szakmai kiindulópontunk.

Milyennek látja a szótárak helyzetét korunk online világában?

Gyakorlatilag a „második gutenbergi fordulatnál” járunk: igencsak megváltozott a minket körbevevő világ. A súlypont eltolódott a nyomtatottról az elektronikus médiumok irányába – ez a szótárírás területén egy óriási kihívás, és a változásokra véleményem szerint még nem vagyunk felkészülve. Olyan folyamatok indultak el a közösségi média segítségével, amelyek eredményeképp az ún. kollaboratív, azaz együttműködésen alapuló munkák (mint például a wikipédia) a szótárakra is hatást gyakorolnak. Hobbi szótárászok mindenféle szótárakat létrehoznak az interneten. Míg egy jó szakember a saját szakterületén és az anyanyelvén meg tud írni vagy ki tud egészíteni egy lexikon-szócikket, addig a nyelvkedvelő „amatőrök” esetében nincs meg az a nyelvi kompetencia, ami alapján megfelelő és használható egy- és kétnyelvű szócikkeket tudnának létrehozni.

Elképzelhető, hogy a jövőben ez másképp lesz – lehet, hogy néhány évtizeden belül az amatőr online szótárak professzionálisabbak lesznek. Ennek azonban egyik feltétele, hogy megfelelő módon rendszerezzük azt a sok, rendezetlen információt, ami nap mint nap felkerül a világhálóra. Jelen pillanatban nagyon rosszak a kétnyelvű online szótárak – ez a kisebb nyelvek esetében különösen igaz. A nyomtatott szótárak esetében hatalmas felhalmozott nyelvi tudásról beszélhetünk, ugyanakkor a legtöbb kiadó nem tudja már kiadni a szótárakat, sőt, még a szakmailag megfelelő online szótárakat is nehéz eladni, hiszen az emberek többségének az számít, hogy valami ingyenes legyen. Hiába a hozzáértés, a professzionális háttér, nő azoknak a száma, akik nem igénylik a szakmai tudáson alapuló nyomtatott és online szótárakat, pedig ezek nem drágák. Még letölthető applikációk is vannak, amelyek kifejezetten jól használhatók.

Ön szerint igaz-e, hogy a korunkra jellemző „mindent azonnal akarunk” türelmetlenség a szótárakra is hatást gyakorol?

Igen, és ezzel együtt az is érezhető, hogy mindent a számítógépeken, okostelefonokon akarunk végezni. Régen nyomtatott szótárt használtunk, kézzel írtunk – most mindent begépelünk. Az online szótárt könnyebb elérni, nem gondolunk arra, hogy esetleg van más lehetőség is. Itt térhetünk ki a szótárválasztás kérdésére is: ahhoz, hogy tudjuk, egy adott feladat elvégzéséhez milyen szótár szükséges, ismerni kell a szótárakat. Az emberek többsége viszont nincs tisztában a szótárfajtákkal, ezeket az iskolában lenne szükséges oktatni.

A szótár továbbá nem enciklopédia, illetve a lexikon szót is másképp használjuk, mint amit eredetileg jelent. Szintén különbség van a fordítás és a szótárak között: az online fordítók nem szótárak. Generációs különbségekről is beszélhetünk: én még mindig a nyomtatott, vagy szakmailag ellenőrzött elektronikus szótárakban bízok, hiszen látom a különbségeket, azt, hogy melyikkel eredményesebb a munka. A szövegkörnyezet alapján a gépek még nem tudják felismerni az egyes szavak jelentéseit, ebben még jelentős fejlesztésekre van szükség. Sokan ezt a problémát egyelőre megoldhatatlannak látják.

Ön szerint mi szükséges a jó nyelvtudáshoz?

Alapvetően egy egészen más közegben tanultam a nyelvet, mint amit ma tapasztalunk. Látjuk, hogy az egyetemre kerülő hallgatók nyelvtudása romlott, kevesebb ismerettel rendelkeznek, mint akár a 10 évvel ezelőttiek. Ennek okát nem tudom megmondani, de tény, hogy a jó nyelvtudáshoz több feltételnek is teljesülnie kell.

A nyelvoktatásban mindig vannak nagyobb fordulatok, csodákat ígérő módszerek. Ezek a metódusok változnak, kiegészülnek: valamikor az auditív módszer volt a hangsúlyos, ma a kommunikatívat tartják eredményesebbnek. Utóbbinak azonban nagy hátránya, hogy elhanyagolja a nyelvtant. Hiába „beszéli” valaki a nyelvet, ha hibádzik a nyelvhelyessége. Ezzel együtt az is igaz, hogy hiába tudja valaki a nyelvtant, ha nem tudja aktívan használni azt. A két képesség egyszerre fontos és szükséges. A baj az, hogy trendeket követünk ahelyett, hogy a sokféle módszert egymást kiegészítve alkalmaznánk a nyelvoktatásban.

Ön szerint hogyan lehetne megtartani a szakmai igényességet úgy, hogy alkalmazkodunk korunk kihívásaihoz?

Mindenekelőtt anyagi támogatásra lenne szükség. Amíg a nyomatott szótárak eladhatók voltak, addig a kiadók finanszírozták a különféle szótár-projekteket. Most viszont nincs kiadói háttér, és félő, hogy nem lesz senki, aki a remek tudományos, nyomatott szótárakat aktualizálná az online világban – egyetlen lexikográfus sem fogja ingyen elvégezni ezt a hatalmas munkát. Szükség van a nyelvi dokumentációra is, és a terminográfia területén a tudományos ágak közötti együttműködésre.

Ha nem tudunk alkalmazkodni az új környezethez és kihívásokhoz, akkor hamarosan olyan nyelvi referenciaműveink lesznek, amelyek elavultak. Kérdés, hogy ki fogja támogatni majd ezt az ügyet – talán majd az államnak kell felkarolnia. Ha a mai felhasználó nem talál lehetőleg ingyenes, de megbízható, a mindenkori korosztály számára készült szótárt, akkor a rosszat, az igénytelent fogja használni, és ezzel együtt az adott idegen nyelvet is rosszul tanulja majd meg. A jövő generációinak létszükséglete lesz, hogy rendelkezésükre álljanak majd olyan igényes nyomtatott és elektronikus szótárak, amelyeket örömmel és eredményesen fognak tudni használni.

Dötschné Dr. Hollós Zita szakmai önéletrajza itt olvasható.

Szakirányú továbbképzések

Szakirányú továbbképzések

Közösségi Média

Közösségi média

Kultúra, közélet

Rádió

Károli Podcast

Károli Podcast

Károli Klub

Károli Podcast

Napi biztatás

Napi biztatás

 

Tudomány, kutatás

Tudomány, kutatás

Galéria

galéria, fotógép