Korunk egyik nagy kihívása, hogy szótárainkat, lexikonjainkat – melyek összeállítása több száz éves múltra és hagyományra tekint vissza – aktualizáljuk, és a szakmai megbízhatóság jegyében tegyük elérhetővé a közösségi hálón. Oktatónk, Dötschné Dr. Hollós Zita a neves szótáríró, Zsarnói Zsarnay Lajos leszármazottjaként ebben próbál segíteni azzal, hogy megfelelő szótárakat készít a jövő nemzedékei számára. A Tanárnő az ELTE-n végzett germanisztika és tanár szakon, doktori ösztöndíjasként Heidelbergben tanult, a közelmúltban habilitált a Szegedi Tudományegyetemen, jelenleg pedig a KRE BTK Német Nyelv és Irodalom Tanszéken dolgozik egyetemi docensként. Az oktatás mellett szótártudománnyal foglalkozik, de legfőképp lexikográfusnak vallja magát.
Milyen tárgyakat tanít Egyetemünkön?
Elsősorban azokat, amelyek a német szókincshez köthetők: lexikológia, frazeológia, lexikográfia, szókincsbővítés, a német nyelv változatai; de más jellegű kurzusokat is, például alkalmazott nyelvészetet, kontrasztív nyelvészetet illetve fejlődési tendenciákat. A „Bevezetés a nyelvészetbe” szeminárium és előadás célja számomra kedvcsinálás a tudományághoz. Gyakorlatilag minden németest tanítok, a némettanár szakosokat is.
Mennyire népszerű a német nyelv? Hogyan látja a nyelv helyzetét?
10–20 évvel ezelőtt sokkal jobb helyzetben volt a német nyelv, ám az angol mostanság eléggé előre tört. A germanisztika rendkívül keresett szak volt akkor, amikor jelentkeztem az egyetemre. Általában azok választják ezt a szakot, akiket valamilyen szálak fűzik a német nyelvhez és kultúrához – legyen szó családi kötődésről, német kisebbséghez való tartozásról, de akár arról is, hogy a hallgatók ezt tanulták első idegen nyelvként, vagy pedig maga a kultúra fogta meg őket. Sokan remélik, hogy olyan munkahelyet találnak, ahol a nyelvtudásuk hasznos lesz.
A középiskolások számadatai alapján európai viszonylatban is elég sokan választják Magyarországon a német nyelvet, ami a világnyelvek rangsorában a 10. helyet foglalja el. Az angol csak akkor tekinthető elsőnek, ha az azt idegen nyelvként beszélőket is beleszámítjuk. A közgondolkodásban él a felfogás, miszerint egy német cég alapvetően örül, ha az alkalmazott beszéli a nyelvüket, azonban ez nem mindenhol előfeltétel. Az üzleti kommunikációban – még a német cégek esetében is – az angol vált mérvadóvá. Sőt, több német egyetemen megnőtt azoknak a szakoknak a száma, amelyeket angolul folytatnak – olyan folyamatnak lehetünk tehát tanúi, amelyben a világnyelv a saját anyanyelvre is hatást gyakorol.
Miért választotta a szótárírást, mint területet?
Nem én választottam, hanem a szótár választott engem. Az egyetem második félévében ez volt az a terület, amely abszolút nem tetszett. Órán foglalkoztunk vele, és ekkor még azt mondtam, hogy mindent választok, csak a lexikográfiát nem. Később megváltozott a véleményem, és ebben az is szerepet játszott, hogy egyik ősöm is foglalkozott szótárírással. Zsarnói Zsarnay Lajos református szuperintendens rokonom volt, aki az első görög-magyar szótárt írta, de hitvédelmi témájú művei is voltak. Vélhetőleg az ő génjeinek is köszönhető, hogy végül a szótárírást választottam. Az első ösztöndíjammal kijutottam Saarbrückenbe, ahol az egyik jóhírű vendégtanár lexikográfus volt, ő szerettette meg velem igazán ezt a területet. A második DAAD-ösztöndíj alkalmával már szótárt akartam írni, de Hessky Regina professzorasszony mentorlásával a német-magyar kéziszótár szócikkeinek írásakor és szerkesztésekor tanultam meg igazán a szakmát.
Pontosan mit takar az a szótár-projekt, amelyben 2002 óta vesz részt?
Ez egy háromkötetes szakszótár-projekt, amit a német témavezetőm, Prof. Dr. Dr. mult. H.E. Wiegand, jeles elméleti lexikográfus indított. Sokáig Hessky Reginával közösen dolgoztunk – hatékonyan kiegészítettük egymást, hiszen ő otthonosan mozgott a magyar terminológiában, én pedig a doktori disszertáció megírása közben megtanultam a rendkívül összetett és hatalmas német terminológia egy igen nagy részét. 5–6 ezer terminusról van szó, ezeknek a szótárban megvannak a német és az angol definíciói, és emellett ott vannak 8 nyelven – köztük magyarul is – az ezekkel megegyező ekvivalens-javaslatok. Ez egyfajta szaknyelvújítási kísérletnek is felfogható, azaz megpróbálunk olyan terminus-alternatívákat adni, amelyek magyar publikációkban is használhatók.
A lexikográfia tudománya régtől fogva létezik, hisz mindig is volt igény a kétnyelvű szótárakra – ugyanakkor az elméletével nagyon keveset foglalkoztak. Az én professzorom dolgozta ki ennek a terminológiáját; Európában ennek megvannak a maga hagyományai. A szótárprojekt ebbe a folyamatba illeszkedik bele. Jelenleg a második kötet fog megjelenni, a harmadik még szerkesztés alatt áll. A cél alapvetően az, hogy a professzorom által kidolgozott terminológiát más országokban is meg lehessen honosítani azért, hogy ugyanazt érthessük egy adott szó, fogalom alatt, vagyis hogy legyen egy közös szakmai kiindulópontunk.
Milyennek látja a szótárak helyzetét korunk online világában?
Gyakorlatilag a „második gutenbergi fordulatnál” járunk: igencsak megváltozott a minket körbevevő világ. A súlypont eltolódott a nyomtatottról az elektronikus médiumok irányába – ez a szótárírás területén egy óriási kihívás, és a változásokra véleményem szerint még nem vagyunk felkészülve. Olyan folyamatok indultak el a közösségi média segítségével, amelyek eredményeképp az ún. kollaboratív, azaz együttműködésen alapuló munkák (mint például a wikipédia) a szótárakra is hatást gyakorolnak. Hobbi szótárászok mindenféle szótárakat létrehoznak az interneten. Míg egy jó szakember a saját szakterületén és az anyanyelvén meg tud írni vagy ki tud egészíteni egy lexikon-szócikket, addig a nyelvkedvelő „amatőrök” esetében nincs meg az a nyelvi kompetencia, ami alapján megfelelő és használható egy- és kétnyelvű szócikkeket tudnának létrehozni.
Elképzelhető, hogy a jövőben ez másképp lesz – lehet, hogy néhány évtizeden belül az amatőr online szótárak professzionálisabbak lesznek. Ennek azonban egyik feltétele, hogy megfelelő módon rendszerezzük azt a sok, rendezetlen információt, ami nap mint nap felkerül a világhálóra. Jelen pillanatban nagyon rosszak a kétnyelvű online szótárak – ez a kisebb nyelvek esetében különösen igaz. A nyomtatott szótárak esetében hatalmas felhalmozott nyelvi tudásról beszélhetünk, ugyanakkor a legtöbb kiadó nem tudja már kiadni a szótárakat, sőt, még a szakmailag megfelelő online szótárakat is nehéz eladni, hiszen az emberek többségének az számít, hogy valami ingyenes legyen. Hiába a hozzáértés, a professzionális háttér, nő azoknak a száma, akik nem igénylik a szakmai tudáson alapuló nyomtatott és online szótárakat, pedig ezek nem drágák. Még letölthető applikációk is vannak, amelyek kifejezetten jól használhatók.
Ön szerint igaz-e, hogy a korunkra jellemző „mindent azonnal akarunk” türelmetlenség a szótárakra is hatást gyakorol?
Igen, és ezzel együtt az is érezhető, hogy mindent a számítógépeken, okostelefonokon akarunk végezni. Régen nyomtatott szótárt használtunk, kézzel írtunk – most mindent begépelünk. Az online szótárt könnyebb elérni, nem gondolunk arra, hogy esetleg van más lehetőség is. Itt térhetünk ki a szótárválasztás kérdésére is: ahhoz, hogy tudjuk, egy adott feladat elvégzéséhez milyen szótár szükséges, ismerni kell a szótárakat. Az emberek többsége viszont nincs tisztában a szótárfajtákkal, ezeket az iskolában lenne szükséges oktatni.
A szótár továbbá nem enciklopédia, illetve a lexikon szót is másképp használjuk, mint amit eredetileg jelent. Szintén különbség van a fordítás és a szótárak között: az online fordítók nem szótárak. Generációs különbségekről is beszélhetünk: én még mindig a nyomtatott, vagy szakmailag ellenőrzött elektronikus szótárakban bízok, hiszen látom a különbségeket, azt, hogy melyikkel eredményesebb a munka. A szövegkörnyezet alapján a gépek még nem tudják felismerni az egyes szavak jelentéseit, ebben még jelentős fejlesztésekre van szükség. Sokan ezt a problémát egyelőre megoldhatatlannak látják.
Ön szerint mi szükséges a jó nyelvtudáshoz?
Alapvetően egy egészen más közegben tanultam a nyelvet, mint amit ma tapasztalunk. Látjuk, hogy az egyetemre kerülő hallgatók nyelvtudása romlott, kevesebb ismerettel rendelkeznek, mint akár a 10 évvel ezelőttiek. Ennek okát nem tudom megmondani, de tény, hogy a jó nyelvtudáshoz több feltételnek is teljesülnie kell.
A nyelvoktatásban mindig vannak nagyobb fordulatok, csodákat ígérő módszerek. Ezek a metódusok változnak, kiegészülnek: valamikor az auditív módszer volt a hangsúlyos, ma a kommunikatívat tartják eredményesebbnek. Utóbbinak azonban nagy hátránya, hogy elhanyagolja a nyelvtant. Hiába „beszéli” valaki a nyelvet, ha hibádzik a nyelvhelyessége. Ezzel együtt az is igaz, hogy hiába tudja valaki a nyelvtant, ha nem tudja aktívan használni azt. A két képesség egyszerre fontos és szükséges. A baj az, hogy trendeket követünk ahelyett, hogy a sokféle módszert egymást kiegészítve alkalmaznánk a nyelvoktatásban.
Ön szerint hogyan lehetne megtartani a szakmai igényességet úgy, hogy alkalmazkodunk korunk kihívásaihoz?
Mindenekelőtt anyagi támogatásra lenne szükség. Amíg a nyomatott szótárak eladhatók voltak, addig a kiadók finanszírozták a különféle szótár-projekteket. Most viszont nincs kiadói háttér, és félő, hogy nem lesz senki, aki a remek tudományos, nyomatott szótárakat aktualizálná az online világban – egyetlen lexikográfus sem fogja ingyen elvégezni ezt a hatalmas munkát. Szükség van a nyelvi dokumentációra is, és a terminográfia területén a tudományos ágak közötti együttműködésre.
Ha nem tudunk alkalmazkodni az új környezethez és kihívásokhoz, akkor hamarosan olyan nyelvi referenciaműveink lesznek, amelyek elavultak. Kérdés, hogy ki fogja támogatni majd ezt az ügyet – talán majd az államnak kell felkarolnia. Ha a mai felhasználó nem talál lehetőleg ingyenes, de megbízható, a mindenkori korosztály számára készült szótárt, akkor a rosszat, az igénytelent fogja használni, és ezzel együtt az adott idegen nyelvet is rosszul tanulja majd meg. A jövő generációinak létszükséglete lesz, hogy rendelkezésükre álljanak majd olyan igényes nyomtatott és elektronikus szótárak, amelyeket örömmel és eredményesen fognak tudni használni.
Dötschné Dr. Hollós Zita szakmai önéletrajza itt olvasható.
