„Újra kell olvasni Ravasz Lászlót ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, mennyire jövőbe látott” – hangzott el október 1-jén a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának épületében azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a püspök beiktatásának századik évfordulója alkalmából tartottak. „Az életet és az igazságot nem lehet egymástól elválasztani” című eszmecsere Dr. Földváryné Kiss Réka, a HTK Egyháztörténeti Intézetének vezetője, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnök, Dr. Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Leváltárának tudományos kutatója, Dr. Szabó István teológiai tanár, a Zsinat korábbi lelkészi elnöke és Dr. Hatos Pál, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Intézetének vezetője. A beszélgetés moderátora Ablonczy Bálint újságíró, a Reformáció Öröksége Műhely vezetője volt.
A kerekasztal-beszélgetés a Dunamelléki Református Egyházkerület ünnepi közgyűlésének volt a része, melynek keretében előadások hangzottak el és ünnepi istentiszteletet is tartottak a Kálvin téri templomban.
A közel másfél órás beszélgetésen szóba került többek között, hogy Ravasz László elfoglalta-e méltó helyet a magyar szellemtörténetben, miben hasonlított és miben tért el pályája Mindszenty Józsefétől. Hatos Pál, Ravasz biográfusa arra hívta fel a figyelmet, hogy a történész igazi terepe mindig a halottak terepe, a püspök pedig a huszadik század egyik leglebilincselőbb magyar intellektusa volt. Szekér Nóra Ravasz László erdélyi származásának fontosságára hívta fel a figyelmet, szerinte e dimenzió nélkül nehezen értelmezhető az ellentmondásokat is tartalmazó életpálya. Kiss Réka a bevezetőben említett kijelentéséből kiindulva rámutatott: Ravasz László már 1943-ban arról írt, hogy elérkezhet az az idő, amikor az egyháznak fel kell adnia iskoláit. A történész kutatásai alapján arról is beszélt, lemondatása után Ravasz László számára az egyházvezetéssel kapcsolatos igazi törés nem az iskolákról való lemondás, hanem a „keskeny út” teológiájának meghirdetése volt. Ezzel a lépéssel ugyanis Bereczky Albert és köre lényegében a tiszta Ige hirdetését felcserélte az államhatalom ideológiai kiszolgálására. Szabó István az első két zsidótörvény megszavazásával kapcsolatban leszögezte: fontos a kontextus ismerete, s Ravasz László a történelmi egyházak vezetői közül a legtöbbet tette az üldözöttek mentéséért. Szabó István ezzel együtt úgy vélte, hogy a történet fájó seb, amelyről csak remélni lehet, hogy mára behegedt. Figyelmeztette a hallgatóságot arra, a koreszmék még egy Ravasz Lászlóhoz hasonlító nagy intellektust is el tudtak ragadni, ezért az egyháznak mindig vigyázni kell, milyen gondolatokat tesz magáévá.
Fotó: Füle Tamás / parokia.hu
