Nem-besorolt

A digitalizáció hatása az egyes jogterületeken c. konferencia

2020. február 27-én került sor a Digitalizáció hatása az egyes jogterületeken című konferenciára a KRE ÁJK keretein belül működő Szemere Bertalan Kutatóközpont szervezésében. A konferenciának a Magyarországi Református Egyház Zsinati Díszterme adott otthont.


„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik” – idézte megnyitó beszédében Gróf Széchenyi Istvánt Dr. habil. Homicskó Árpád Olivér, a Szemere Bertalan Kutatóközpont vezetője, a fenti címmel megjelent  tanulmánykötet szerkesztője (amelynek a konferencián volt a bemutatója). A továbbiakban szólt arról, hogy az informatika, a digitalizáció mennyire megváltoztatja a mindennapjainkat, s bizony „elveszne az egyén, ha nem lennének olyan értékei, mint a vallás, a közösség, a nemzet”. A kérdésre, hogy melyek voltak a konkrét kutatási területek, Homicskó Dékánhelyettes úr az alábbi választ adta: „Munkánk során körbejártuk a digitalizáció szabályozásának változásait; a dologi jog legfontosabb technológiai jogi kérdéseit; a közösségi média felhasználási lehetőségeit a közigazgatásban; a digitalizáció hatását az alapjogok gyakorlására és érvényesítésére. Vizsgáltuk, hogy mennyire hasznos a digitalizáció a büntetés-végrehajtásban; milyen hatása van az egészségbiztosításra vagy éppen a sajtószabadság tartalmára. Kutattuk az okos városkártyák személyiségi jogi és jogbiztonsági aspektusait; feltérképeztük a digitalizáció hatását a munkavállalói érdekképviseletek tevékenységére; az élethosszig tartó tanulásra; megkíséreltük meghatározni, hogy milyen szerepe van a fogyasztók tájékoztatására; az Európai Uniós jogalkotásra. Elmélyedtünk a non-humán ágensek jogi szabályozásában; s végül az okos mobilitás és a közösségi gazdálkodás jogi kereteinek kihívásait vettük számba.”


A konferencián köszöntötte az egybegyűlteket Prof. Dr. Kurucz György, az egyetem fejlesztési rektorhelyettese, aki elismerését fejezte ki az Állam- és Jogtudományi Karon folyó kutatásokkal kapcsolatban.
Ezt követően a tanulmányok szerzői – név szerint is: Birher Nándor, Boóc Ádám, Csáki-Hatalovics Gyula Balázs, Cservák Csaba, Domokos Andrea, Homicskó Árpád Olivér, Klein Tamás, Kovács Róbert, Kun Attila, Lóth László, Miskolczi-Bodnár Péter, Pataki Gábor Zsolt, Szuchy Róbert és Udvary Sándor – röviden ismertették a jelenlévőkkel kutatásaik eredményeit.
Prof. Dr. Miskolczi-Bodnár Péter dékán zárszavában kiemelte a konferencia jelentőségét a KRE Állam- és Jogtudományi Kara szempontjából, valamint, hogy az Igazságügyi Minisztérium támogatásban részesítette a tavalyelőtt megkezdett kutatási programot, amely eredményeit immár a harmadik kötetben olvashatjuk  A digitalizáció hatása az egyes jogterületeken címmel.

A kutatás – melyben Jogtudományi Karunk oktatói vettek részt – az Igazságügyi Minisztérium „jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai” keretében valósult meg.

A konferencián készült képek galériája itt tekinthető meg.

 A digitalizáció hatása az egyes jogterületeken című tanulmánykötet ide kattintva tölthető le.

 

Felelősségi kutatás - workshop

December 10-én került megrendezésre a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán a Felelősségi kutatás workshopja, amelyen Dr. Boóc Ádám tanszékvezető „Észrevételek az ügyvédi kárfelelősség kérdéséhez” címmel tartott előadást. Prof. Dr. Miskolczi-Bodnár Péter dékán a drón-működtetőkről, Dr. Homicskó Árpád Olivér nemzetközi és tudományos dékánhelyettes az orvosi felelősségről, Dr. Szuchy Róbert oktatási és tanulmányi dékánhelyettes a fenntartható fejlődésről és villamosenergia tárolásról szólt, míg Dr. Csáki-Hatalovics Gyula Balázs egyetemi docens a „Felelősség a közigazgatásban” címmel tartott ismertetőt.
A workshopon elhangzott előadások a Felelősségi kutatás keretében valósultak meg.

 

Konferencia a külgazdaságról

2019. november 29-én került sor Karunk rendezésében az immár hagyományos éves külgazdasági konferenciánkra. A főszervező, Dr. Becsey Zsolt tudományos főmunkatárs felkérésének eleget téve, rangos előadók szólaltak fel e témában. A rendezvényen 85-90 fős hallgatóság volt jelen, fő szakmai partnere a Magyar Közgazdaságtudományi Társaság, míg médiapartnere a növekedés.hu külgazdasági profilú szakmai hírportál volt. A konferenciát Prof. Dr. Zsengellér József, a Károli egyetem rektora nyitotta meg, aki az etikus közgazdaságtanról vallott nézetét fejtette ki, majd üdvözölte a megjelenteket. Dr. Szuchy Róbert oktatási dékánhelyettes is jelen volt, aki kiemelte, hogy a jogi karon is lényegesnek látjuk a minél szélesebb körű közgazdasági képzés folytatását. Ebbe a koncepcióba illeszkedik bele több éve, külgazdasági konferenciánk.

Nyitó előadásában Prof. Dr. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke és az MKT tiszteletbeli elnöke általános képet adott a magyar gazdaság utóbbi időben töretlen fejlődéséről, felzárkózási helyzetünkről. Kiemelte, hogy hazánk regionálisan is megállja a helyét és egyre stabilabban áll ellent a várható külső kihívásoknak. Baksay Gergely, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója felelevenítette a jegybank 330 pontos versenyképességet növelő programjavaslatát és beszámolt arról, hogy a jegybank szakértői ún. versenyképességi tükör formájában elemzik azt, hogy az eredeti javaslatokból melyik kerül a kormány aktivitásában részleges vagy teljes elfogadásra és megvalósításra. Megtudhattuk, hogy a javaslatok fele már elfogadásra került.
Szép-Tüske Rita, a Külgazdasági és Külügyminisztérium exportfejlesztésért felelős főosztályvezetője beszámolt arról, hogy az utóbbi időben több fontos szervezeti-intézményi változás történt a külgazdasági koordinátor tárcánál. Többek között, elindult az Export Promóciós Ügynökség (HEPA) működése is és több, főleg a magyar kkv-kat célzó technikai segítségnyújtási akcióterv került kiírásra.

A rendezvény második felében – melyet  Kamasz Melinda, a növekedés.hu portál főszerkesztője moderált –, először karunk oktatója, Dr. Becsey Zsolt László számolt be legfrissebb kutatási eredményeiről. Ezúttal áruforgalmunk megoszlását részletezte, először 2018-ra vonatkozóan, frissítve a magyar és nem magyar többségi tulajdonnal rendelkező cégek szerinti adatokat. Ezt követően, szolgáltatási külkereskedelmünkről adott beszámolót 2014-17-re vonatkozó időszakra, a KSH exkluzív adatai alapján. Hangsúlyozta, hogy mára szolgáltatási külkereskedelmünkben az aktívum meghaladja az áruforgalom aktívumát, és az is kedvező trend, hogy ebben a kereskedelmi formában évről évre növekszik a magyar aktívum, ami folytatódni fog a következő években is. Reményét fejezte ki, hogy a gazdasági növekedéssel párhuzamosan, a pozitív magyar áruforgalmi mérleg is képes lesz a csökkenését legalább kiegyensúlyozottá tenni a következő években, ami versenyképességünk szempontjából is jó indikátor.

Szalay Piroska, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Központ vezetője példákkal igazolta, hogy a főváros más fővárosokkal együttműködve, sikeresen indít útjára fiatal start-up vállalkozásokat.

Dr. Mosóczy László közlekedési államtitkár pedig érzékeltette a legfontosabb szolgáltatási exportcikkünk, a fuvarozás terén várható változásokat. Kiemelte az autóbuszos helyközi közszolgáltatás terén a pályáztatás szerepét és a jövőben várható versenyerősítő szerepét. Gion Gábor pénzügypolitikai államtitkár a magyar pénzügyi és hitelpiac tisztulását, likviditási és stabilitási helyzetének – pl. a devizahányad csökkenését – javulását és nemzetközi integrációját vázolta, konkrét példákkal. Örvendetes, hogy elkezdtek élénkebben hazánk felé fordulni a külföldi nagy alapok is, ami a bizalom jele.

A konferencia e-könyves tanulmánykötetét (amelyet Dr. Becsey Zsolt László szerkeszt) a résztevők elektronikusan, majd később könyv formájában is megkapják, és természetesen felkerül a Kar honlapjára, ahol az előző konferencia kötetei is megtalálhatók már, a legfrissebb kiadványaink menüpont alatt.

Integritás és az egyházi intézmények felelőssége

November 25-én „Integritás és az egyházi intézmények felelőssége – Jog, erkölcs, vallás” címmel rendezett konferenciát karunk a zsinati Díszteremben, Dr. habil. Birher Nándor tanszékvezető (Jogelméleti, Jogtörténeti és Egyházjogi Tanszék) és Dr. habil. Homicskó Árpád Olivér nemzetközi és tudományos dékánhelyettes vezetésével.

Ez alkalommal került sor Az egyházi intézmények működtetésének etikai alapjai című kötet bemutatására, amely jeles szerzők tanulmányainak a gyűjteménye. A kötet célja, hogy körülírja az egyházi fenntartású intézmények sajátos elkötelezettségét annak érdekében, hogy az ott végzett munka a társadalom számára a lehető legnagyobb értéket állítsa elő.  

A konferenciát Prof. Dr. Miskolczi-Bodnár Péter dékán nyitotta meg. Örömét fejezte ki, hogy egyházunk zsinati központjának Dísztermében üdvözölhetjük az Állami Számvevőszék elnökét, s reményteljesen szólt arról a megállapodásról, amit egyetemünk az Állami Számvevőszékkel kötött. Elmondta, hogy Állam- és Jogtudományi Karunk nagy hangsúlyt helyez a tudományos kutatásokra, ezért is fontos, hogy e megállapodás keretében, a Bonhoeffer Műhely irányításával egy olyan területet vehetünk górcső alá, amivel – legjobb szándékunk szerint – egyházi intézményeink munkáját segítjük.

Ezt követően írt alá a megállapodást Prof. Dr. Zsengellér József rektor, valamint Dr. Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke. Az ÁJK Szemere Bertalan Kutatóközpontjának keretében működő Bonhoeffer Műhely kiemelten fontosnak tartja, hogy az oktatók és hallgatók tudományosan megismerjék és meggyőződéssel képviseljék azokat a jogi, erkölcsi és vallási alapelveket, amelyeken kultúránk nyugszik és amelyek a jövőnket is jelentik. A megállapodás célja, hogy segítse a Bonhoeffer Műhelyt ezen törekvésének a megvalósításában – hangsúlyozta Birher Nándor, aki tevékenyen részt vett a megállapodás aláírásának előkészítésében. A kötet olyan kérdésekre keresi a választ, mint: Hogyan tud az állam és az egyház együttműködni? Hogyan tud az állam és az egyház egymással „elszámolni”? Mennyiben lehet „több” egy egyházi fenntartású intézmény? Miben állhat az intézményben megjelenő vallási identitás? Melyek azok a normák, amelyek a közösség magatartását szabályozzák? A kötet tartalma négy nagyobb témakörbe osztható: az első a Jog, erkölcs és vallás területe, a második az egyházi intézmények működéséhez kapcsolódó történelmi tapasztalatokat és azok hatásait veszi számba. Ezeket követik a gyakorlati szempontok, különös figyelmet szentelve az integritás témakörének. Végül pedig vezetéstudományi értekezéseket olvashatunk, rövid büntetőjogi kitekintéssel.

Prof. Dr. Zsengellér József rektor beszédében kiemelte: „Ez a mostani megállapodás egy nagyon fontos mérföldkő azon az úton, melyre intézményünk megalapításával ráléptünk. A 20. század végén történt egyházi egyetemalapítás a posztkommunista Magyarországon azzal a nem titkolt szándékkal történt, hogy egy teljes mértékig szekularizált társadalom számára felmutassa a keresztyénség, esetünkben pedig kifejezetten a reformátusság, a protestantizmus szellemiségét és értékeit… Együttműködésünk, másrészt egyházunk számára, de a szélesebb társadalom számára is biztosítja olyan szakemberek képzését, akik intézményvezetői pozíciókba kerülve, az itt elsajátított etikus vezetői és pénzkezelői normák szerint dolgozva nem csak képviselhetik, de terjeszthetik is az egyetem és fenntartója, a Magyarországi Református Egyház, valamint az Állami Számvevőszék által megtestesített elvárásokat és szellemiséget.”

Az ÁJK Szemere Bertalan Kutatóközpontjának vezetője, Dr. habil. Homicskó Árpád Olivér nemzetközi és tudományos dékánhelyettes a kötet kapcsán arról szólt, hogy széleskörűen kívánták körbejárni egyrészt az egyetemi oktatásban, másrészt pedig a szociális intézmények vonatkozásában felhalmozott ismeretanyagot, bízva abban, hogy hasznos kiindulópont lehet a tovább gondolkodáshoz. Akár okiratok, szabályzatok megalkotásakor is olyan támpontokat adhat, amelyeket érdemes lehet figyelembe venni.

Az Állami Számvevőszékkel való együttműködés területei az alábbiak: - Kézikönyvek készítése, - Szakirányú továbbképzések programjainak előkészítése és oktatása, - Szakmai konferenciák szervezése. A keretek tehát adottak, maradandó tartalommal kell megtölteni…

„Vértelen ellenreformáció”

2019. február 7-8. között Sárospatakon nagy sikerű egyház- és művelődéstörténeti konferenciát tartottak a Kárpát-medence teljes spektrumáról meghívott eladók és érdeklődők részvételével.
A „Vértelen ellenreformáció” nevet viselő, a magyar protestantizmus 18. századi korszakát vizsgáló tudományos tanácskozás 4 szekcióban, 18 meghívott előadó részvételével zajlott le ökumenikus módon – a főelőadók és referálók között római katolikus, evangélikus és református felekezetű és nézőpontú kutatók is szerepeltek, a beszélgetések és viták hangnemét is a zord, ellenreformációs téma ellenére barátságos hangulat uralta.
A konferencia főszervezői feladatait Egyetemünk Egyház- és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhely tudományos kutatói főmunkatársa, dr. Csorba Dávid vállalta magára.

A négy szekcióban (fogalomértelmezés, helytörténeti források, nemzetközi hungarológiai kutatások, módszertani kérdések) folytatott tanácskozásokon új, lehetséges nézőpontok is szóba kerültek:  protestáns arisztokrácia szerepvállalása 1670 előtt és után, könyv- és olvasástörténet tanulságai, halotti beszédek adatai, egyház- és vármegyék, illetve katolikus levéltári gyűjtemények hasznosítása.

Az említett nézőpontok bevonása gazdagíthatja az ellenreformáció forrásait, s árnyalhatja a 19. századi felekezettörténetből kibomló, sokszor sematikusan kezelt történelemképet is, mely erősen rányomta a bélyegét a hazai felekezeti identitás alakzataira.
A szervezők a konferencia írásait mind az eszmetörténeti, mind a forráskritikai tanulságok miatt a közel jövőben tervezik megjelentetni.

A rendezvény sajtónyilvános volt, az Európa Rádió és a Zemplén TV helyben, a Reformátusok Lapja pedig azóta is több ízben tudósított róla, s adott közre interjúkat.

A rendezvény a Sárospataki Református Kollégium intézményeinek, a Hosszú Reformáció Kelet-Európában (1500-1800) Kutatócsoportnak és az Egyetemünk Egyház- és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhelyével közös szervezésében valósult meg.

Nyílt napok

A Károli Gáspár Református Egyetem öt kara a 2020. évi általános felvételi eljáráshoz kapcsolódóan az alábbi időpontokban tartja nyílt napjait.

Bővebben ...

Beszélgetés Prof. Dr. Szabó Andrással, akit idén Apáczai Csere János-díjjal tüntettek ki

„Szinte a kezdetektől fogva itt vagyok, nagyon sok mindent éltem meg az utóbbi 22 évben. Az egyetem kezdeti korszakainál is jelen voltam, így érzelmileg is kötődöm az intézményhez, úgy érzem, hogy már benne vagyok kicsit a kövekben, különösen is a Bölcsészettudományi Karon. Ezért tanítok az egyetemen, és szeretnék is maradni, ameddig lehetséges. Nagyon szép emlékeim vannak a Károliról…”

2018. június 1-én pedagógusnap alkalmából idén is átadták az Apáczai Csere János-díjat azoknak a pedagógusoknak és főiskolai, egyetemi oktatóknak, akik kiemelkedő oktatási – nevelési – gyógypedagógiai munkát végeztek. Az 1973-ban alapított díjat idén a Károli Gáspár Református Egyetemen oktatója is elnyerte. Dr. Szabó András professzor úrral, a Bölcsészettudományi Kar Régi és Klasszikus Magyar Irodalmi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárával beszélgettünk a díjról és az egyetemen végzett munkájáról.

Először is szeretnénk gratulálni a díjhoz! Nem kicsi elismerés ez, hiszen az Apáczai Csere János-díjjal a kiemelkedő oktatói munkát jutalmazzák. Milyen érzés volt, amikor értesült arról, hogy elnyerte ezt a kitüntetést?
Így a pályám vége felé járva nyilvánvalóan nagyon örültem neki, egy ilyen elismerés nagyon jól esik. Külön öröm volt, hogy azt a díjat kaptam meg, amit egy régi, magyar szerzőről és tanárról, egy jelentős erdélyi református egyéniségről neveztek el.

Hogyan és miért lett egyetemi tanár? Volt egy meghatározó pillanat az életében, amikor eldőlt, hogy Ön a katedrára lép?
Érdekes történet volt ez, hiszen a rendszerváltás előtt nem nagyon kerülhettem egyetem közelébe. A Kádár-korszakban nem számítottam éppen megbízhatónak, mert református lelkészcsaládból származtam, édesapám dr. Szabó Andor volt, ráadásul a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába jártam, ott is érettségiztem. Nem voltam KISZ tag, sem párttag, nem jelentettem a környezetemről, így az akkori rendszernek nem voltam éppen barátja, s édesapám sem a békepapok közé tartozott. Ennek következtében szóba se jöhetett 1990 előtt, hogy egyetemen tanítsak. 1993-ban kezdődött meg az oktatás a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán, én 1995 óta vagyok óraadó oktató, tehát nem sokkal az alapítás után már tanítottam itt. 1996-tól lettem teljes állású tanár, így mondhatni, hogy már csaknem a kezdetektől itt vagyok. Az oktatói pálya azonban kicsit családilag is kódolva volt, olyan ároni famíliából származom, amelyben lelkészek és tanárok is voltak, apai nagyapám is református tanítóként dolgozott. Ilyen előzmények után nem volt meglepő, hogy én is tanári pályára léptem. Korábban elsősorban kutatással foglalkoztam, több munkahelyem is volt, többek között itt a Ráday Könyvtárban is dolgoztam.

Eszébe jutott valaha, hogy középiskolai tanár legyen?
A saját iskolám, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma megkeresett egyetemista koromban, hogy menjek vissza tanítani. Akkor is és még most is úgy érzem, hogy a középiskolai tanítás nem nekem való, sosem vonzott engem. A felsőoktatás már más, hiszen itt tudománnyal kell foglalkozni, a diákok is sokkal felnőttebbek, érettebbek.

A magyar irodalom mindig nagy szerelem volt?
Igen, főleg a régi része. Azon belül is főleg a családommal, hitemmel összefüggő területek, művek, mint a reformáció irodalma, Szenczi Molnár Albert, vagy Károlyi Gáspár. Az egyetemen a szakdolgozatomat is az utóbbi témából írtam, ez mindig is érdekelt és foglalkoztatott.

A MarkMyProfessor oldalán utánanéztem kicsit annak, hogy mit is gondolnak a diákjai Önről, oktatói munkájáról, óráiról. Csak egy párat szeretnék kiemelni: „Felkészült, nagy tudású, csak dicsérni tudom.”; „Humoros előadásokat, szemináriumokat tart. Nagy tudású ember, fiatalos.”; „ A Károli egyik legjobb tanára. Mindig nagyon felkészült volt, a diákokkal hamar megtalálta a közös nevezőt.”; Szinte csak pozitív hozzászólásokat találtam. Mi ennek a titka?
Örülök neki, hogy ilyen reakciók vannak, általában a hallgatói visszajelzések is jók szoktak lenni velem kapcsolatban. Gondolom, látják rajtam, hogy az, amit tanítok, az érdekel, az foglalkoztat, és azt szeretem csinálni. Azt próbálom átadni, amit megtanultam, és amit kutattam. Magyar szakon hivatalosan a középkortól a 18. század végéig tartó magyar irodalmat kell tanítanom a diákságnak, így tulajdonképpen az egész régi magyar kultúrát kell megmutatnom. Ezt a több évszázadot próbálom lelkesen és lelkesítően átadni és ezek szerint sikerül is.

Van olyan „titok”, amivel tudatosan fűszerezi az óráit?
Mint meséltem, lelkész és tanító családtagok nyomdokaiban járok, így biztosan vannak olyan módszerek, amelyeket családilag hordozok magamban. Emellett azonban több évtized után megtanulja az ember, hogy mi az, amit érdemes inkább elhagyni és mi az, amit érdemes megtartani. Leginkább az határozza meg az órát, hogy szeretem a tárgyam, és ezt próbálom továbbadni.

Hány féléven keresztül tanítja általában a hallgatóit?
Általában első évben tartok előadást a magyar szakon, így két félévet biztosan mindenkivel találkozom. Ezután még egy-egy választható tárgy oktatójaként szoktam a hallgatók életébe kerülni, így van, akit akár 3-4 féléven keresztül is tanítok. Meg persze felbukkanok még a magiszteri képzésben is.

Milyen szemináriumokat szokott meghirdetni?
Általában azokkal a témákkal kapcsolatban hirdetem meg a szemináriumokat, amelyekkel foglalkozom. Volt már példa arra, hogy Szenczi Molnár Albert életművének különböző kérdéseivel foglalkozó szemináriumot tartottam, de a wittenbergi magyar diákokat is kutattuk szemináriumi óra keretein belül. Balassi Bálint egy fiatalkori fordítását, kegyességi munkáját, a „Beteg lelkeknek való füves kertecské”-t is elemeztük már egy féléven keresztül, és Bocskai István is volt már központi témája egy-egy szabadon választható tárgyamnak. Ilyenkor hiányolom kicsit, hogy nincs átjárás az egyetemen belül, mert vannak olyan témák, amelyek a lelkész szakos hallgatók számára is sok érdekességet rejthetnek. Régebben művelődéstörténetet tanítottam a teológián, noha csak a nem lelkész szakos hallgatók számára. Nagyon jónak láttam már akkor is, hogy kölcsönösen átjárhattunk a másik karra.

Mi az, amit nagyon fontosnak tart az egyetemi oktatásban?
Többféle képzési célunk is van, hiszen képzünk olyan diákokat, akik később tudományos pályára lépnek, ahogy képzünk olyanokat is, akik középiskolai tanárok lesznek, valamint olyanokat is, akik a diploma után a kulturális élet valamely területén helyezkednek el. Ezeket a diákokat másképp kell tanítanunk, mást kell átadnunk nekik. A legfontosabb azonban az, hogy általános műveltséget, tájékozottságot kapjanak – az én szakomat tekintve a magyar irodalomról, szűkebben pedig a régi magyar irodalomból. Szeretném, ha tudnák hova helyezni a dolgokat, vagy tudnák hol keresni a válaszokat, ha kérdések merülnek fel bennük. Jó lenne, ha nem csodálkoznának, amikor meghallják Szenczi Molnár nevét, hanem eszükbe jutna egy-egy műve, vagy életének egy-egy fontos mozzanata. Nagyon fontos az is, hogy azoknak, akik ilyen pályára szeretnének lépni, azoknak megadjuk a szakmai ismereteket, amelyekkel megfelelő szakemberekké válhatnak.

Az óráimon azt szeretném leginkább átadni, hogy merjenek gondolkozni, keresni és kutatni, és ne fogadjanak el mindent olyan nagy készséggel! A szemináriumi dolgozatok célja is az, hogy a diák kutasson, megtanulja, hogyan kell utánanézni kérdéseknek, felvetéseknek, és aztán hogyan kell szembesíteni a különböző véleményeket. A magyar irodalom is olyan terület, ahol nincsenek kész sémák, válaszok. Sokszor keveset tudunk egy-egy korszakról, és ilyen esetekben különböző tudósok különböző álláspontokat fogalmaznak meg, amelyek esetleg tökéletesen ellentétesek. Ilyenkor a diáknak el kell olvasni ezeket, és el kell döntenie, hogy melyik álláspont tetszik neki, melyiket tartja leginkább magához közelebb állónak. Nincsenek kész igazságok, sokszor nekünk kell gondolkoznunk, körbejárnunk a problémát és kitalálnunk egy megoldást!

Van példaképe?
A példakép szót kevésbé szeretem, mert sokak számára ez egy kicsi pót-Istent jelent, egy tökéletes embert, akit lehet követni. Így ilyen értelemben példaképem nincs, de sok olyan nagyszerű tanárom volt, akik segítettek, támogattak. Láttam a hibáikat, ahogy a jó, hasznos dolgaikat is, és ezekből sokat tanultam.

Hogyan lehet az, hogy a kutatások és a két egyetemi oktatói állása mellett a diákok mégsem azt látják, hogy Ön fáradt, hanem életvidáman áll a katedrára?
Azt hiszem az egész időbeosztás kérdése. Ez természetesen lemondásokkal jár, olykor nem tudok elmenni egy-egy rendezvényre, vagy nem jutok el elégszer színházba vagy hangversenyre, holott az utóbbi nagy kedvencem! Ha tanítás van, akkor meg kell válogatnom a programokat aszerint, hogy mire van energiám, és mire nem jut már az erőmből, időmből.

 

Alkategóriák

7. oldal / 8

Szakirányú továbbképzések

Szakirányú továbbképzések

Közösségi Média

Közösségi média

Kultúra, közélet

Rádió

Károli Podcast

Károli Podcast

Károli Klub

Károli Podcast

Napi biztatás

Napi biztatás

 

Tudomány, kutatás

Tudomány, kutatás

Galéria

galéria, fotógép